Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-440

Í40. országos ülés 1904 június 16-án, csütörtökön. 253 Nagy Sándor (nagylaki): Ismételten azt a kérést terjesztem a földművelésügyi miniszter ur elé: legyen kegyes megnyugtató kijelentést tenni, legyen kegyes a végrehajtási eljárás felfüggesztése iránt a jószágigazgatóságot és a kincstári ügyészséget utasítani, legyen kegyes megszüntetni azoknak a szerencsétlen embereknek méltó izgalmát, gondoljon arra, hogy ez az ügy megvizsgálást érdemel, de időrendi elsőségénél fogva elsősorban arra kérem, hogy méltóztassék elvenni fejük felől a Damokles-kardot, hogy rettegésben ne éljenek a miatt, hogy ők és családjuk koldusbotra fognak jutni a királyi kincstár rideg és méltánytalan eljárása folytán. Interpelláezióm a következő: Interpelláczió a m. kir. földmivelésügyi miniszter úrhoz a kincstári telepesek ügyében és az ellenük foganatosított végrehajtási eljárás felfüggesztése és megszüntetése tárgyában. 1. Van e tudomása a t. miniszter urnak arról, hogy az aradi kincstári ügyészség a Csanád és Arad vármegyékben lévő telepitvényes községek telepes lakosai ellen végrehajtást vezetett; ingóikat lefoglaltatta, ingatlanaikra sok esetben árverést tüzetett ki, a termésre zárgondnoki bevezetést rendeltetett el? 2. Szándékozik-e a t. miniszter ur a végrehajtási eljárást felfüggeszteni, az ingókat a zár alól feloldatni, az árveréseket beszüntetni ? 3. Van-e tudomása a t. miniszter urnak a telepesek panaszairól, melyek szerint képtelenek a váltság-tőketartozás iránti kötelezettségüknek eleget tenni, miután a föld hozadéka nem elegendő ahhoz, hogy kötelezettségüknek megfeleljenek, másfelől pedig, miután a m. kir. kincstár nem járt el méltányosan a végleszámolás megejtésénél. 4. Szándékozik-e a t. miniszter ur a telepesek panaszait tanulmányozás tárgyává tenni és azok megvizsgálására a helyszinére miniszteri kiküldöttet rendelni? (Helyeslés a szásöhaloldalon.) Tallián Béla földmivelésügyi miniszter: T. ház! Tekintettel arra, hogy az interpelláczió sürgős gyanánt jelentetett be, és tekintettel az idő előrehaladottságára, méltóztassék megengedni, hogy magára a kérdésre és az interpelláczióra röviden megadhassam a választ. (Halljuk!) Mielőtt az interpelláczió érdemére áttérnék, elsősorban bátor vagyok a t. háznak figyelmébe ajánlani, hogy a képviselő ur oly színezetet adott az interpellácziónak, mintha az árverések most, aratás előtt lennének kitűzve. Tisztelettel jelentem, hogy aratás előtti időre egyáltalán semmiféle árverés nem tüzetett ki, sőt a kincstári ügyészségek utasíttattak, hogy a mennyiben ily kitűzések történnének a bíróság részéről, minden körülmények közt hassanak oda, hogy ez megváltoztattassák és aratás után való időre tolassák ki. (Helyeslés.) Azután még az a megjegyzésem a t. képviselő ur felszólalására, hogy ő az 1873 : XXII. t.czikkre bazirozza az eljárást, a mely a telepesekkel szemben alapul szolgálna. Ez némileg hibás történelmi reminiszczenczia, mert 1894 óta már nem telepitünk az 1873 : XXII. t.-czikk alapján. Akkor még ezek a kérdések tényleg ugy állottak, most azonban évek óta azon az alapon telepi tünk, a mely az 1894-iki törvényben van lefektetve, a mely a telepesekkel szemben tényleg korrektül haj tátik végre és a melyre nézve a megélhetés lehetősége tekintetében nem tehető kifogás. A mi azt a megjegyzést illeti, hogy kímélet nélkül hajtatnak végre a végrehajtások, arra kívánok utalni, hogy kíméletlenségről itt nem lehet szó, mert minden felszólalás és idegen inicziativa nélkül magam voltam az, a ki ezeknek a végrehajtásoknak elhalasztását az aratás utáni időre elrendeltem. A mi pedig azt a megjegyzését illeti a t. képviselőtársamnak, hogy Mezőhegyesre százával hozzuk a felvidéki munkásokat, ez sem egészen áll, mert tényleg jönnek Felső-Magyarországból, de meg kell jegyeznem, hogy Mezőhegyes és környékének összes lakói állandó foglalkozást találnak Mezőhegyesen, de miután nincsenek elegen, hogy intenzív gazdálkodást űzhessünk, más vidékről is hozunk. T. képviselőtársam azonban nem vonhatja kétségbe, hogy Mezőhegyesen egy ember sincs, a ki az egész gazdasági év alatt ott bármikor munkát ne kapna kapnak, tényleg ott dolgoznak is. Most már kénytelen vagyok az ügy érdemére valamivel hosszabban rátérni, mert be kell igazolnom, hogy elődöm által az árverési intézkedések miért rendeltettek el. 1899-ben régi telepeseknél 3.603,000 korona volt a hátralék és ez évenkint akkép emelkedett, hogy 1902-ben már 6.647,000 korona volt azon hátralék, a melylyel a telepesek a kincstárnak tartoztak. (Mozgás jobbfelöl,) Az a rendelet, melyre hivatkozott a t. képviselő ur, 1903-ban adatott ki, azonban nem egészen helyesen méltóztatott azt a rendeletet sem interpretálni, sem visszaadni, mert abban ki lett mondva, hogy csak azok, a kik fizetőképesek, vonandók elsősorban eljárás alá. Itt nem is végrehajtásról volt szó, hanem utasíttattak a kincstári ügyészek, hogy közigazgatási utón érintkezésbe juttatva magukat a főispánnal, az alispánnal és a főszolgabírókkal, küldjék ki a kincstári közegeket, ispánokat: figyelmeztessék a telepeseket fizetési kötelezettségükre, kérjék meg, hogy teljesítsenek részletfizetéseket és ha nem teljesitik, tegyék meg a peres lépéseket. Ez az eljárás pedig azt eredményezte, hogy ámbár minden telepes községben jártak a kincstár közigazgatási emberei, még az évi járulék sem lett pontosan befizetve azon esztendőben, ugy hogy 1903-ban az 1.556,505 korona hátralékból csak 1.522,000 korona folyt be. Tehát daczára ezen kíméletes eljárásnak, sokkal kevesebb fizettetett be, mint kellett volna.