Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.
Ülésnapok - 1901-440
h-h-O. országos ülés Í90í június 16-án, csütörtökön. 251 Eötvös Károly: Most nem, mert nem akartam és nem fektettem súlyt rá! (Élénk derültség jobbról.) Elnök: T. ház! A tanácskozás be lévén fejezve, következik a határozathozatal. A kérdés az: elfogadja-e a ház általánosságban a részletes tárgyalás alapjául a törvényjavaslatot, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, a kik a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni kívánják, szíveskedjenek felállni. (Megtörténik.) Többség. A ház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Most határoznunk kell a Polónyi Géza képviselő ur által beadott határozati javaslat felett. Felteszem tehát a kérdést: elfogadja-e a ház Polónyi Géza képviselő ur által beadott határozati javaslatot, igen vagy nem ? (Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik a határozati javaslatot elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Kisebbség. A ház a határozati javaslatot nem fogadta el. Következik a részletes tárgyalás. Daróczy Aladár jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét, 1. és 2. §-ait, a melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: Ezzel a törvényjavaslat részleteiben is letárgyaltatván, javaslom, hogy a ház annak harmadszori olvasását a legközelebbi ülés napirendjére tűzze ki. (Helyeslés.) Hozzájárul a t. ház ? (Igen '.) Akkor ezt a ház határozataként kimondom. T. ház! Mielőtt áttérnénk azon interpelláczió meghallgatására, a melyet az ülés elején volt szerencsém a háznak bejelenteni, a legközelebbi ülést és annak napirendjét illetőleg óhajtok a háznak javaslatot tenni. (Halljuk!) Javaslatom ez: határozza el a ház, hogy legközelebbi ülését holnap délelőtt tiz órakor tartsa s annak napirendjére tűzze ki legelsőben is a most letárgyalt törvényjavaslat harmadszori olvasását, ezután a gazdasági bizottságnak kétrendbeli jelentését: és pedig a képviselőházi hivatalnokok, altisztek és szolgák szolgálati szabályzata tárgyában és a ház 1904 évi költségvetéséről ; továbbá a magyar államvasutak alkalmazottainak fizetésrendezéséről szóló törvényjavaslatot. Hozzájárul a t. ház? (Helyeslés.) Ezt tehát a ház határozataként jelentem ki. Következik Nagy Sándor képviselő ur interpelláczíójának előterjesztése. Nagy Sándor (nagylaki): T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A Csanád és Arad vármegyében lévő kincstári telepitvónyes községeknek ügyében, különösen pedig a folyó gazdasági évben ott sok száz telepes család ellen földmivelésügyi miniszteri rendelet folytán foganatosított végrehajtások, zaklatások és árverések kérdésében óhajtok az igen t. földmivelésügyi miniszter úrhoz interpellácziót intézni, megadván az interpellácziónak is, a remélt megfelelő intézkedésnek is a sürgősséget azon körülmény, hogy ezen árverések részben már ki vannak tűzve, részben pedig az árverési terminusok kitűzés alatt állanak. Nessi Pál: így csinálják a kivándorlást hivatalosan! Tallián Béla földmivelésügyi miniszter: Tessék előbb meghallgatni a válaszomat, aztán beszélni l Nagy Sándor (nagylaki): Az igen t. földmivelésügyi miniszter ur bizonyára nagyon jól tudja, hogy a telepesek bajai nagyon régiek és panaszaik nagyon igazságosak. Hiszen elég gyakran járultak előbb a pénzügyminiszter, utóbb pedig a földmivelésügyi miniszter elé, de még azt az eredményt sem voltak képesek eddig elérni, hogy valamelyes akcziót az érdekükben legalább megkisérlettek volna. Most azután ennek a válságos helyzetnek a végső stádiuma elé jutottak a telepesek, a kik körülbelül százezer lelket számlálnak, több ezer családot, t. i. az elé a veszedelem elé, hogy az árverések folytán telepükből, házaikból kidobva koldusbotra jutnak és földönfutókká lesznek. Pedig kell, hogy a t. kormány is tisztában legyen azzal és tudja, ha valaha megvizsgálta a telepesek bajait, hogy igenis a magyar kir. kincstárnak a szerződéskötések körül tanúsított indolencziója ha nem is az egyedüli és kizárólagos, de mindenesetre egyik nagyon hatékony és jelentős oka a telepesek mai válságos és nyomorúságos helyzetének. Ugyanis azok a szerződések, a melyekkel a kincstár a földeket a telepeseknek eladta, az 1873 : XXII. törvényczikken alapulnak, a mely törvényczikknek az akkori miniszteri indokolás szerint egyfelől az volt az intencziója, hogy exisztencziát adjon azoknak, a kik községet akarnak alkotni a magyar kir. kincstár uradalmain lévő telepeken, másfelől pedig az, hogy a kivándorlást lehetőleg csökkentse. A szerződést 1875-ben kellett volna megkötni, de midőn 1875-ben a szerződéseket a minisztériumhoz felterjesztették, azok ott feküdtek négy-öt esztendeig tisztán bürokratikus okokból. Mi következett ebből ? Az, hogy a mikor végül kiadták a telepeseknek a szerződéseket 1879/80 ban, 1875-ről datálva, akkor a kincstár ugy számított velük szemben, hogy egyszerre négy-öt évi lejárt részlettel adósak már, tehát hogy ugy mondjam : eredendő bűnnel, adóssággal kapták azok a szegény telepesek a kincstár bürokratikus indolencziája folytán a szerződéseket. Mindjárt adóssággal kezdték a maguk gazdasági létét és működését. Ha még ehhez hozzávesszük, hogy ezen négy-öt év alatt az állami földadót is a kincstár fizette helyettük és 1879/80-ban a pénzügyminisztérium hanyagsága folytán egyszerre bekövetelte tőlük az egész 4—5 évi állami földadót; ha hozzávesszük, hogy nekik megyei közmunkát és útadót, egyházi adót és az összes adókat fizetniök kellett, kétségtelen, hogy a kincstár indolencziája folytán azok a szegény telepesek soha 32*
