Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.
Ülésnapok - 1901-440
248 HO, országos ülés 190í június 16-án, csütörtökön. Eötvös Károly: Hát van nekünk közös hazánk, Tan nekünk közös hazaszeretetünk, van nekünk közös országunk, van nekünk közös alkotmányunk? Hát annak a hadseregnek nem hazájáért, hazája szeretetéért, nem alkotmányáért, nem törvényeiért, nem hazája nagyságáért, boldogságáért kell lelkesülnie szívben, lélekben, nem azért kell neki felolvadnia, hanem a közös hadseregért, azért a hadseregért, a melyet önök itt fentartanak, sőt a melyet önök még rosszabbá akarnak tenni, mint a milyen most? Hát a t. miniszterelnök ur szerint ez legyen a magyar nemzetnek törekvése a jövőben ? Ebben lássa reménységét, boldogulását, üdvösségét, hogy épkézláb fiai, vitézei osztrákká legyenek, szivben, lélekben beolvadjanak ? ("ügy van! Ugy van! F a szélsőaloläalon. Ellenmondás jobbról) Én kiváncsi vagyok arra, hol tanulta ezt a miniszterelnök ur? Nessi Pál: A közös hadseregben! Eötvös Károly: Voltak nekünk bölcseink a múltban, most ugyan sem az egyetemen, sem az akadémián, sem itt nem igen találunk; (Derültség.) voltak nekünk nagy költőink, voltak nagy államférfiaink, voltak ennek a hazának igaz nagyjai, de azok közt nem talál egyet sem, a kinek ajkáról, vagy gondolatából, vagy agyából ily kárhozatos eszme keletkezett volna. (Ügy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hol tanulta ezt? Nem, t. miniszterelnök ur, ezen az utón ne menjünk tovább, ön se menien. Mi nem megyünk. Volt egy idő, én éltem azt az időt és a kik velem egykorúak, szintén megélték, nem. is egyszer volt idő, a mikor a magyar nemzet minden jó fia azért imádkozott a mennyekhez, hogy a mikor hadjáratunk van, az ellenség győzzön és ne mi. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Sirattuk fiainkat, sirattuk testvéreinket, a kik idegen érdekekért, hazájukat nem ismerve, hazájuk szerelmét tőlük elzárva, idegen érdekekért ott hullottak el a csatatéren, északon és délen; sirattuk őket, de akkor is azért imádkoztunk, hogy az ellenség győzedelmeskedjék, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) semmint ilyen hadsereg és olyan hatalom, a mely erre támaszkodik, tovább életben maradjon. (Ugy van! ügy van! a szélsöbáloldalon.) A t. miniszterelnök ur ma még fiatal ember. Ha oda törekszik fejleszteni azt a hadsereget és e nemzetnek fiatalságát, a mint tegnap kijelentette, megéri még ezt az időt, hanem annak egyéb következése is lesz. Ezért látom ily sötétnek a jövőt és ezért nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Elénk helyeslés, éljenzés es taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha tehát szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. A miniszterelnök ur kivan szólani. Gr. Tisza István miniszterelnök: T. képviselőház ! Tekintettel az előrehaladott időre és tekintettel arra, hogy mindazon kérdésekről, a melyek a tegnapi ós mai ülésben felhozattak, busásan lesz alkalmunk még vitatkozni, nem kívánok jelenleg válaszolni az utolsó beszédem óta elmondott felszólalásokra és előttem szólott t. képviselő urnak is kizárólag utolsó fejtegetéseire teszek egy helyreigazítást. (Halljuk! Halljuk!) Talán legegyszerűbb, ha felolvasom beszédemnek inkriminált passzusát, a melyre nézve meg kell jegyeznem, hogy amint általában soha nem érek rá, ezúttal sem értem rá beszédemet átnézni, az tehát minden csiszolás nélkül azon módon jelent meg a ház naplójában, a hogy itt elmondatott és a hogy a zajban azt a gyorsíró urak hallották. Az illető passzus igy szól (olvassa): »Itt csakugyan olyan nagyhorderejű reformok küszöbén állunk, a melyekkel a közös hadsereg azzá lesz, a mivé lennie kell, közössé, szívben, lélekben olyanná, a melynek magyar része teljesen be van katonailag olvadva a hadseregbe, de azért megtartja magyar lelkét, magyar szivét és odaadását a magyar nemzethez.« Meg kell jegyeznem, hogy ott, a hol megálltam, ott van a kommá, tehát világos, hogy megálltam akkor is, mikor tegnap mondottam és akkor azt hiszem, ennek egész világos értelme csak az lehet, hogy oly értelemben kell közössé lenni valóban a hadseregnek, hogy a hadsereg . . . (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) Kecskeméthy Ferencz: Hol van a közös hadsereg a törvényben? (Zaj.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Azt már számtalanszor megmagyarázták, hogy egy egész hadsereg, a melynek egy egységes vezérlete, vezénylete és belszervezete van és a mely egész hadseregnek a magyar hadsereg kiegészítő részét képezi, a paritás alapján csakis közös hadsereg lehet és a panasz minduntalan épen az volt, hogy ez a hadsereg csak színleg, látszólag közös, tényleg azonban nem az, (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.) Nessi Pál: Nem áll! Gr. Tisza István miniszterelnök: Ismétlem, tegnapi nyilatkozatom egészen világos és félre nem érthető értelme az volt, hogy igenis, a hadsereget akkor tartom valóban a dolog helyes értelmében közösnek, hogyha annak magyar része katonailag teljesen beleolvad a hadseregbe, vagyis fenn van tartva a közös védelem szempontjából a teljes katonai egység, de szívben, lélekben megtartja tősgyökeres magyar egyéniségét. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon. Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Az lehetetlen! Egy hang a szélsőbaloldalon: Gotterhalteval akarják fentartani!) Elnök (csemjet): Csendet kérek! B. Kaas Ivor: Szívben magyar, nyelvében német! Ugron Gábor: Nem lehet összeolvadás, se így, se ugy! Csak összefoglalásról lehet beszélni! (Zaj. Halljuk! Halljuk!)
