Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.
Ülésnapok - 1901-439
228 k39. országos ülés Í90k június 15-én, szerdán. ügynöki tevékenységet, mely a kivándorlókat nem azon vonal felé akarja terelni, a mely vonal magyar állami szempontból legeló'nyö'sebb, . . . Zboray Miklós: Egyáltalán tilos a terelés! Gr. Tisza István miniszterelnök:.. . hanem terelni akarja természetesen egy más irány felé. Ez az egyik körülmény, a melyet konstatálni kívánok. A másik vonatkozik azokra a jelen kormány megalakulása alkalmával és közvetlen azután folytatott beszélgetésekre, a melyekre a t. képviselő ur hivatkozott. Konstatálta azt, hogy a mint más ellenzéki képviselő urakkal is, a t. képviselő úrral is folytattam magánbeszélgetést, és hozzátette, hogy ne kutassuk: miért. Én azonban igenis súlyt helyezek arra, hogy konstatáljuk, hogy miért. Mert én akkor is kijelentettem és most is ismétlem, hogy akkor azon terhes és az országra nézve veszélyes viszonyok közt, a melyek közt barátaimmal együtt az ország ügyeinek intézésére vállalkoztam, igenis kötelességemnek tartottam minden lehető módot felhasználni arra, hogy a magyar parlament a rendes, békés működés mederébe yisszatereltessék. (Helyeslés a jobboldalon.) És azt tartottam, hogy ezen szempontból igyekeznem kell magánérintkezés terén is eszmét cserélni ellenzéki t. képviselőtársaimmal. Nem azért — és ismétlem, mit már több ízben mondottam, — hogy bárminő titkos stipulácziókba, Ígéretekbe, kötelezettségekbe menjek bele, vagy ilyeneket kérjek az ő részükről, de egyszerűen azért, hogy az ilyen eszmecserék során bizonyos kérdések felvilágosittassanak és rájuk nézve az elhatározás könnyebbé tátessék. Tehát tettem magánbeszélgetés közben azt, a mit a képviselőházban is, hogy t. i. bizonyos kérdésekre nézve nyilatkoztam, nemcsak a magam, de a kormány nevében. Elmondtam nézetemet, kijelentéseket tettem azon irányban, hogy e kérdéseket miként kívánjuk megoldani. Semmivel, egy jottával többet magánbeszélgetés közben nem mondtam, mint a nyilvánosság előtt és a mit a nyilvánosság előtt mondtam, ahhoz igenis hozzászegeztem magamat és hozzászegezve érzem magam, mint minden becsületes ember a maga kijelentéseihez, de semmiféle más faktorral szemben megállapodásszerű,paktumszerű obiigóba bele nem mentem, ilyeneket nem kértem, s ilyenekkel nem szolgálhattam volna. Azok a magánbeszélgetések tehát, melyekre a képviselő ur hivatkozott semmi egyebet nem tartalmaztak, mint a kormánynak a nyilvánosság előtt is tett kijelentéseit. Igenis, ezekhez a kijelentésekhez hozzáfűzve és hozzákötve érzem magamat és rajta vagyok, hogy ezen kijelentéseim a maguk egészében beváltassanak, Hogy ez pontonkint hol, mikor és mennyire történt meg, arról volt és lesz alkalmunk eleget beszélni. Rátkay László: Pedig ez a lényeg! Gr. Tisza István miniszterelnök: Erről a lényegről beszéltem ma is, beszéltem máskor is, és természetes dolog, ha az ember ugyanazokkal az igaztalan vádakkal, ugyanazon valótlan állításokkal nap-nap után találkozik, utóvégre is nem rabolhatja az országnak az idejét azzal, hogy nap-nap után ugyanazokat a czáfolatokat ismételje. (Zaj.) Most már csak kijelentem még azt is, mert a képviselő ur jónak látta itt a négyszem közti beszélgetést is említeni, hogy nekem volt a múltban bátorságom a képviselő úrral négyszemközt beszélni, és fog arra még a képviselő ur alkalmat keresni, lesz tehát még a jövőben is. (Derültség és mozgás a jobboldalon és a néppárton.) Polónyi Géza: Kinek szólott ez most? Gr. Tisza István miniszterelnök: Ez a képviselő urnak szólt, miután emiitette, hogy velem négyszemközt nem fog beszélni, s én azt hiszem, hogy mint igen sok kijelentése a képviselő urnak, ez sem számolt az ő temperamentumának elevenségével és felfogásának változékonyságával. (Élénk derültség jobbfelöl.) De nekem volt és lesz bátorságom a képviselő úrral négyszemközt beszélni, mert én meg vagyok győződve, hogy ha bármikor azután eltérés mutatkoznék az én kijelentésem és a kéj^viselő ur kijelentései közt, az egész országban homéri kaczaj fogadná azt a feltevést, hogy ebben a kérdésben én vagyok ki nem mond igazat, (Élénk éljenzés és taps jobb felől.) Polónyi Géza: Személyes kérdésben kérek szót! T. ház! Nekem eszemágában sem volt az én szavaimnak a t. miniszterelnök úrral szemben oly értelmet tulajdonítani, hogy vele négyszemközt szóba nem állnék. A mint a t. ház előtt kétségtelenül álló dolog, egyik barátom közbeszólására reflektálva mondtam annyit, hogy többet nem is teszem. Én a t. ház előtt köteles vagyok álláspontom helyessége szempontjából csak annyit megjegyezni, hogy nekem eszemágába nem jutott ezt a t. miniszterelnök úrral szemben oly értelemben használni, mintha én vele négyszemközt nem akarnék szóba állni. Nyilatkozatomnak az volt az értelme, hogy én igenis tartózkodni Jfogok még egyszer a miniszterelnök úrral és nem gróf Tisza Istvánnal politikai megállapodásokra jutni. E tekintetben pedig hiába appellál a t. miniszterelnök ur homéri kaczajra, mert a homéri kaczaj mellé a tényeket kell állítani. A tények pedig azt bizonyítják, hogy a mit gróf Tisza István mint magánember talán nem tenne, mint miniszterelnök a »csavarintom« elméletét örökölte. (Derültség jobbfelöl.) Kérem, én láttam egy színdarabot, a hol Mungó mindig nevetett. (Egy hang jobbfelöl: Még a karzat is nevet!) Legyen róla meggyőződve a képviselő ur, ha én ülnék azon a helyen, egész nyugodt vagyok, hogy én mellettem nevetne a képviselő ur. (Derültség balfelöl.)
