Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.
Ülésnapok - 1901-438
438. országos ülés WÖí június íh-én, kedden. 203 kérdését, nagyon helyes lett volna a t. képviselő úrtól, ha, mielőtt ezt szóba hozza, engem figyelmeztet reá, mert akkor abban a helyzetben lettem volna, hogy aktaszerűleg válaszolhassak és ismertessem meg a tényállást. (Mozgás a szélsőbaloldalon, felkiáltások: Nem kötelessége!) így csak arról beszélhetek, a mi e kérdésről emlékezetemben van, de igy is kijelenthetem a t. képviselőház előtt, hogy azért, a mit mondandó leszek, teljes mértékben elvállalom a felelőséget. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Kötelessége!) Igenis kötelességem. Várady Károly: Fizetik érte! (Mozgás a jobboldalon.) Lukács László pénzügyminiszter: A mi azt a kérdést illeti, hogy mi helyesebb a dohánytőzsdék hasznosításánál: a házi kezelés vagy a megbízott által való privát kezelés, erre nézve annak, a ki ezzel a kérdéssel foglalkozik és abban bírálatot akar gyakorolni, mindenesetre kissé mélyebben kell betekintenie a kérdésekbe és az üzleti viszonyokba. így inczidentaliter bírálatot mondani, legalább helyes bírálatot, nagyon nehéz. Mert mig tanulmányoztuk ezt a kérdést, volt is gyakorlatban a házi kezelés rendszere, és épen azért, mert meggyőződtünk róla, hogy az az államra nézve határozottan hátrányos, azért tértünk el tőle, a mint ezt hosszas tanulmányozás után helyesnek és indokoltnak találtuk. Várady Károly: Mi az oka? Lukács László pénzügyminiszter: Az oka, t. képviselő ur, egyszerűen az, a mit, azt hiszem, a t. képviselő ur is igen jól tud, hogy állami fizetett tisztviselők által üzletet kezelni sohasem czélszerű, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Azt oly egyénekkel kell kezeltetni, a kiket saját egyéni érdekük sarkal a kezelés helyes vitelére. Ez oly kardinális tétel, annyira ismeretes dolog, hogy ezt, bővebben fejtegetni és bizonyítani nem kell. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: A vasgyárak !) A vasgyár egészen más szempont alá esik. Mikor a tőzsdék kiadása kerül szóba, ez nyilvános pályázat utján történik, Ha beérkeznek az ajánlatok, azok megbirálás tárgyát képezik és pedig három szempontból. Először bíráljuk az ajánlat financziális értékét, másodszor az ajánlkozó egyéni megbízhatóságát és harmadszor azt, vájjon az illető önállóan akarja-e a trafikot kezelni, ugy hogy semmi egyébbel nem foglalkozik, vagy hogy összekapcsolja-e pl. fűszerüzlettel vagy más egyébbel, vagyis nem a trafiknak szenteli egész tevékenységét, a mi pedig különösen nagy forgalommal biró tőzsdénél nagy sulylyal bir. Mert nagyterjedelmű üzlet ez, a a mely egy ember egész tevékenységét veszi igénybe. A mi az ajánlat financziális értékét illeti, meg kell jegyeznem, hogy itt rendszerint nem mindig a legolcsóbb ajánlat egyszersmind a legkedvezőbb is. Igen sokan lehető alacsony ajánlatot tesznek csak azért, hogy egyszer megkapják a tőzsdejogot és azután egy esztendő múlva mindenféle kérvénynyel zaklatják a minisztériumot, igazolva, hogy nem képesek megélni ily perczent mellett. Erre a t. háznak igen számos példával szolgálhatok. (Mozgás a szeísöbaloldalon.) Azért tekintetbe szoktuk venni ezt a körülményt, mert igen bő tapasztalataink vannak arra nézve, hogy körülbelül mily perczent mellett lehet egyik-másik tőzsdéből megélni. Elvégre az illető úgyis csak azért vállalja el a tőzsdét, hogy megéljen belőle. Ha látjuk, hogy a perczent oly alacsony, hogy a mellett teljes lehetetlenség, hogy az illető a költségét megkapja, nem szoktuk neki adni, mert tudjuk előre, hogy rövid idő alatt megbukik, hanem annak adjuk, a ki, bár valamivel magasabb ajánlatot tesz, de reális és megbízható ember. (Helyeslés a jobboldalon.) Várady Károly: Mind meggazdagodik. Melyik bukott meg ? Lukács László pénzügyminiszter: T. ház! Ebben az esetben a dolog ugy állt, hogy a közönséges trafikgyártmányokért r az ajánlatok 1'2—2'5 százalék közt variáltak. És ne méltóztassék azt hinni, hogy az a czikk a legolcsóbb ajánlattevő érdekében íratott; mert, a mint annak tartalmából látom, az épen a legdrágább ajánlattevő érdekében volt megírva, a kinek fájdalmasan esett, hogy a trafik, melyet ősei vagy szülei birtak, tőle elesett. Polónyi Géza: Trafikősök! Uj speczies! (Derültség.) Lukács László pénzügyminiszter: Ismétlem, t. ház. hogy a közönséges gyártmányokért 1'2 — 2'5°/o között variáltak az ajánlatok, a különlegességi gyártmányokért pedig 2'5—3% között variáltak. Az, a ki nyerte a tőzsdét, a kit én nem ismerek, akinek semmiféle viszonyát nem tudom, ajánlott l'7 0 / 0-ot a közönséges gyártmányokért és 2'5°/o-ot a különlegességért, ugy, hogy ha ezt a kettőt együtt kombináljuk, ez egyike volt & r kincstárra nézve legelőnyösebb ajánlatoknak. És miután az illető sem vagyoni viszonyai, sem egyéni megbízhatóság tekintetében semmiféle kifogás alá nem esett, a mit okmányokkal igazolt, és miután az illető olyan ajánlatot nyújtott be, hogy ő elkülönítve, minden más foglalkozástól eltekintve kívánja a tőzsdét kezelni, ő kapta meg. és igy nem látom be, hogy itt egyáltalában csak egy hajszálnyi szabálytalanság is fordult volna elő. Épen azért, mielőtt ilyen kérdést gyanusitási szándékkal ide méltóztatnak hozni, (Zaj és mozgás balfelöl.) nagyon kívánatos, hogy előbb informálják magukat a képviselő urak alaposan; addig pedig, mig azt meg nem tették, kérem a képviselő urakat, hogy a napfényt kerülő intézkedésekről és ehhez hasonlókról ne méltóztassanak beszélni. (Elénk helyeslés jobbfelől.) 26*
