Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-438

194 Í38. országos ülés 1904 június Ik-én, kedden. a tőzsdét, egyszerűen ki lett zárva méltányos igényétől. így gazdálkodik Lukács pénzügyminiszter a mi pénzünkön és az állam pénzén. Az utóbbi időben egyáltalában divattá vált holmi vasúti vendéglőket, nagytrafikot és egyéb dolgokat miniszteri elismerésül ajándékozni holmi, a napfényt kerülő szolgálatokért; tekintet nélkül arra, hogy ezáltal a kormányzat és tekintélyének aláásása történik, és a csekély bizalom is elvész. A sajtó kötelessége szemét ébren tartani és e kötelességnek teszünk eleget, midőn kérdezzük a pénzügyminisztert, honnan a penetráns szag?« (Derültség a szélsobaloldalon.) Azután igy fejezi be a czikk: »Ha igy áll a dolog, akkor kérjük a jó Istent, hogy e család ne szaporodjon túlságosan el. mert ide s tova keres lesz már a nagy trafik Magyarországon.« (Derültség a szélsobaloldalon.) Elhiszem, hogy a miniszter ur fényesen meg fogja czáfolni a czikket, jó is lesz, ha megteszi, mert a mint az én érzékeimet megzavarta és felháborította, mások is vannak, a kik ezen megbotránkoznak. Visszatérve félbehagyott tárgyamra, miután nem látom sem a kormány szavaiból, sem tényeiből, sem szándékaiból, hogy a felhatalmazásra kivánt kéthavi időszakot országos érdekben, a nemzet anyagi és erkölcsi állapotának fellendítésére, megszilárdítására akarná felhasználni, ennélfogva a beterjesztett törvényjavaslatot nem fogadom el. (Mérik helyeslés a szélsőbaloldalon. A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: T. ház! A tanácskozást folytatjuk. Sturman György jegyző: Várady Károly! Várady Károly: T. képviselőház! Örvendek rajta, hogy a pénzügyminiszter urat bent találtam, mert a beszédemet azzal akarom kezdeni, a mivel t. barátom, Marjay Péter befejezte, t. i. kezdeni akarom ezzel a trafik-kérdéssel, a mely véletlenül ugyan, de igen helyesen vettetett itt fel. T. i. a mint a t. barátom felolvasásából mindannyian hallottuk, a kik bent voltunk a teremben és figyeltünk, abban az általa felolvasott czikkben az foglaltatik, az a czikk azt a vádat vágja a pénzügyminiszter ur szeme közé, hogy állami egyedáruság tárgyaival és különösen a nagytrafikokkal a napfényt kerülő érdemeket jutalmaz, hogy ezeknek a kiadásánál az állam érdekeit megcsorbitja, mert, a mint az a czikk mondja, ezt a kérdésben lévő tőzsdét is olyan egyénnek adta bérbe, a ki sokkal kevesebb bért ajánlott, mint a pályázók között számosan többen. Ha tehát ez igaz volna, kétségtelen dolog, hogy az államnak nyílt megkárosításával intézte el a pénzügyminiszter ur azt az ügyet. De — én nem tudom, hogy igaz-e vagy nem — hanem felkérem, hogy beszédem után szíveskedjék nyilatkozni, hogy áll ez a dolog, mert hogyha annak a czikknek igazsága van, ha abban a czikkben reális igazságok vannak megírva, akkor ez a közmorált is érinti, mert hiszen a minisztereket nem azért nevezik ki, nem azért ültetik Magyarország kormányszékeibe, hogy a közmorált érintsék eljárásul?kai és az állam érdekeit csökkentsék az ügyek elintézésével, hanem azért ültetik oda, t. ház, hogy épen a magyar érdekeket, a magyar állam érdekeit érvényesítsék minden tekintetben ós juttassák a leglelkiismeretesebb, a legrigorózusabb módon kifejezésre. Ha igaz volna annak a czikknek tartalma, a melyre t. barátom a közérdeket szolgálva rámutatott, akkor ez igen nagy mértékben csökkentené a vállalkozási kedvet. Mert tessék elképzelni, hogy bármelyik minisztérium az állam egyik vagy másik jövedékére, birtokára vagy bármilyen más állami vagyonra pályázatot hirdet, az emberek pályáznak, mindegyik igyekszik a lehető legkedvezőbb ajánlatot tenni és akkor nem az kapja meg az illető jövedék használatát, a ki a legkedvezőbb ajánlatot tette, hanem tiz közül talán épen az, a ki a legkevesebbet Ígérte. Ez rendkívül lerontaná és csökkentené a vállalkozási kedvet, különösen a józan és tiszta vállalkozási kedvet, a mikor nem tisztán az állami érdeket tartják szem előtt az ilyen pályázatok elintézésénél. Kénytelen voltam erre a dologra mindjárt beszédem elején rámutatni, mert magamnak is tudomásom van arról, hogy a t. pénzügyminiszter ur Budapesten sem járt el helyesen e kérdésben. Ott van a budapesti különlegességi trafik; tisztességes emberek kezelték évek hosszú során át, de ellenzékiek voltak, vagy legalább is az egyik társ és igy elvesztette, illetőleg nem nyerte meg tovább a jogot. Ebben sem látok tárgyilagosságot s nem látom azt a rideg elhatározást, hogy az illető miniszter a maga jogkörét helyesen tölti be. De, felfogásom szerint, a legkisebb ok sem forgott fenn arra nézve, hogy a minisztérium, ha már azt a rendszert követi, a mely ma áll fenn és nem ugy, a mint azt t. barátom mondotta, állami hivatalnok utján kezelteti a trafikokat, a mi még többet jövedelmezne az államnak, hanem egyeseknek adják oda, hogy akkor miért sújtassák egy olyan ember a már megnyert jövedék elvonásával, a ki ellenzéki és miért kapja meg azt olyan egyén, a ki kormánypárti? Mert az kétségtelen dolog, hogy a megelőző bérlők egyike ellenzéki volt. Az is teljesen helytelen dolog, a mint hallottam, nem tudom: igaz e, de azt mondják, hogy több nagytrafik' van Budapesten, a mely százezer forintot is jövedelmez. (Ellenmondás a jobboldalon.) Nem tudom, hogy igaz-e, vagy nem, de többen mondják és határozottan állítják; teljesen helytelen, mondom, hogy a miniszter ur nem intézkedik, hogy ezek szétosztassanak és nem létesít több nagytrafikot Budapesten. De ha már az a rendszer fentartatik, a