Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-438

192 £38. országos ülés Í904 június lí-én, kedden. nefe közoktatásügyi nagy kérdésekről, hiába hangsúlyozzuk a magyar nyelv kötelező tanítását: a mig iskolák nincsenek és a mig az iskolákban a tanítás díjtalanul nem történik az egész országban, addig nincs, nem lehet szó igazi magyar népnevelésről. A vagyonosabb vidékeken, az alföldi vagyonosabb községekben, a hol minden egyház, vagy minden község maga tart iskolát, ott rendben van a népnevelés ügye, egyéb helyeken azonban nincs rendben. Már pedig, t. képviselőház, maga az ur Jézus Krisztus a népet lelkileg a nevelés által akarta első sorban nagygyá, szabaddá, felvilágosodottá tenni, jól tudva, — a mit mindnyájunknak tudni kell — hogy a nép szabad addig soha nem lesz, a mig a lelki bilincseket, a lelki nyűgöket le nem vetkőzi. T. képviselőház! Addig, a mig az ingyen iskoláztatásra nem igyekszik a kormány pénzt keríteni, a mig kihordja a 400 milliókat a lomha katonaság gyarapítására és annak áldoz fel a világon minden anyagi érdeket, addig ne csodálkozzunk, hogy ha az élesdi esetek, meg a többi ilyen esetek, a butaságnak szánandó és lelketrázó jelenetei meg-megjelennek, mert az ilyen esetekért is nem azt a buta tömeget Ítélem el, a mely könnyen elvakitható, hanem elitélem és okolom azokat, a kik elmulasztják a népet tanítani, a kik késnek azon humánus, emberbaráti és nemzeti kötelelesség teljesítésével, hogy az alsóbb népelemet a józan ész világába vezessék. Igenis, ezeket kell okolnunk, t. képviselőház. A kormány előtt azonban a beérkezett kérvények és a szóval előadott kívánságok süket fülekre találnak; a kormánynak más, nagyobb funkcziója van, mást parancsol kötelességérzete, ugyanis azt sugalja, hogy emeljük fel a czivillistát, mert 30 év óta ugy sem volt emelve. (ügy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.)Rigó Ferencz: És a templomok mellé korcsmákat építsünk! Marjay Péter: Jól mondja t. képviselőtársam, a templomok mellé odaépitik a korcsmákat. Biharmegyében van egy község, a hol közvetlenül a templom mellett csupán három kiskorcsma ékeskedik... (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Mit szól hozzá a •pénzügyminiszter?) Polónyi Géza: Pedig a törvény tiltja! Marjay Péter: ... és a békés embereket, a kik a templomból jönnek ki, a korcsmából jövő részeg emberek káromkodása zavarja meg vallásos érzésükben és áhítatukban. Polónyi Géza: Dicsérik a kormányt! Marjay Péter: A t. miniszter urak ezt kis-. jelentőségű kérdésnek tartják. De nekünk, t, ház, a kik kint a vidéken, akár mint papok, tanítók, akár pedig mint egyszerű, intelligens gazdaemberek vagyunk hivatva a . népet nevelni, — mert hiszen minden egyes intelligens embernek ugyanaz a funkcziója, mint annak a papnak, hogy t. i. a népet a törvény iránti tiszteletre, hazája és vallása iránti kötelességek teljesítésére tanítsa, nevelje, — mondom, t. képviselőház, nekünk ez nem kicsiny kérdés, a melyen mosolyogni lehetne, hanem igenis, ugy fogjuk fel, hogy a kormánynak ilyen hibás, bűnös intézkedései a humánus és emberbaráti munkát, mely esztendőkön át folyik, talán egy év alatt teszi tönkre. Én igazán megvallom, t. képviselőház, bármennyire tisztelem is a miniszterelnök urat, mint férfiút, bármennyire elismerem, hogy ő jó gazda és tudom, hogy mint jó gazdának nem kerülte el a figyelmét a természet nagy templomának mostani sanjaru kinézése: elfacsarodik az ember lelke, a midőn azt látja, hogy Debreczentől Budapestig egyetlenegy jótermésű tízholdas táblaföldet nem lehet találni. Csodálom, hogy a t, miniszterelnök ur ilyen esztendőben, a midőn éhinség fenyeget, ide meri hozni azt a törvényjavaslatot, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) a melyről különben majd lesz alkalmunk bővebben szólani, t. i. a czivillista felemeléséről szóió javaslatot és azon is csodálkozom, hogy hogyan lehet azt a felemelt czivillistát egy éhínségtől fenyegetett néptől elfogadni! (Ugy van í Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Polónyi Géza: Tessék csak elmenni a Székelyföldre és megnézni, hogy miből fogják ott fizetni a czivillista emelését! (Mozgás és zaj a szélsőbalolda Ion.) Marjay Péter: T. ház! A minisztériumban, a kormányzat körében arról gondolkoznak, hogyan lehetne a hadsereg létszámának fel nem emelése által a szenvedett csorbát kiköszörülni; hogyan lehetne valahogy mégis becsempészni egy kis létszámemelést, továbbá arról gondolkoznak, hogy a 400 milliós kölcsönt miből lehet majd fizetni. Azt hiszem, t. ház és t. pénzügyminiszer ur, hogy ennek az országnak minden helyesen gondolkozó polgára, ennek a népképviseletnek — mert hiszen a népet képviselnők talán — minden tagja igazat ád nekem abban, hogy a ki az adózó polgárok vállaira csak egy fillérrel is több terhet akar rakni, az hazafiatlanságot követ el, sőt az egyenesen hazaáruló (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és az a nemzetnek és az egyes embereknek gyilkosa akar lenni. (Ugy van! Ugy van! Zajos helyeslés a szélsöbaloldalon. Mozgás és zaj. Elnök csenget.) A pénzügyminiszter ur kapaczitását el kell ismerni, de, ismétlem, nincs minden bölcseség egy fejbe letéve; ő is téved és mulasztást követ el. Bennem nincs meg a fináncztudománynak egy szemernyi része sem, azért nem is lettem volna jó pénzügyminiszter, de mégis csodálkozom azon, hogy a dús jövedelmeket hajtó nagy trafikokat egyes embereknek adják ki. És kérdem: miért ereszti ki a pénzügyminiszter ur azt a jövedelmet az állam pénztárából? Az egyes nagytrafikosok, a kiknek apja vagy nagyapja talán még kékitővizet hordozott a falvak ntczáiban, vagy tollal