Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-437

172 Í37. országos ülés 1904 június 13-án, hétfőn. Bakonyi Samu: Igenis, erre háborodtunk fel. Ezt tessék kimagyarázni: miben vétkezett a nemzet? (Folytonos mozgás és zai a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne mél­tóztassanak a szónokát zavarni! Krasznay Ferencz: Az ügyes lojalitást el­tűri az ember, de a gyámoltalan lojalitást nem! (Zaj.) Einök: Kérem, méltóztassék a szónokot csendben meghallgatni! Rákosi Viktor: Hallgassuk meg a közbe­szónokokat is! (Derültség.) Simonyi Semadam Sándor: Ugy látszik, hogy annyira felizgatódott a t. függetlenségi párt, (Zajos ellenmondásolc a szélsőbaloldalon.) hogy egyszerre tízféle kérdést is intéznek hozzám. Ha azon ütköztek meg, hogy azt mondtam: a nem­zet is vétkezett, (Ugy van! Ugy van! a bal­oldalon.) én ez alatt azt értettem, hogy a nemzet nevében is vétkezhettek egyesek. Thaly Kálmán: Miben? Talán Rákóczit, vagy Kossuth Lajost érti? Tessék nyíltan be­szélni! (Nagy mozgás és zaj a szélsőbaloldalon.) Simonyi Semadam Sándor: Hát nem szök­tek át sokan a törökhöz ? Nem hozták nyakunkra magyar emberek a törököt? Szatmári Klór: Hát a muszkát nem hozták a nyakunkra? Azt is ugy hozták a nyakunkra magyar emberek! Simonyi Semadam Sándor: Nobát, önök is ezt mondják! Tehát megértik, hogy miről van szó! (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk! balfelöl.) Polónyi Géza: Szóval: visszaszívja, a mit mondott! Simonyi Semadam Sándor: Engedelmet ké­rek, én nem vonok vissza, nem is csavarok el semmit, bár én is ügyvéd vagyok, mint a t. képviselő ur. A csavarást ő nagyon jól érti, de én nem csavarok! (Felkiáltások a baloldalon: Polónyi jobb fiskális.) Polónyi Géza: Rosszul tanulta meg ezt a mesterséget is! (Folytonos mozgás és zaj a sz élsoba l oldalon.) Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak! Simonyi Semadam Sándor: Engem egyál­talában nem zavar és nem bánt a lárma. A közbe­szólások csak azt mutatják, hogy az urak érdek­lődnek a dolog iránt, Rákosi Viktor: Ugy van, ezt mutatja! Csak nem beszélne inkább üres padok előtt ? (Derültség.) Simonyi Semadam Sándor: Miután ezt az inczidenst igy elintéztük, méltóztassék megengedni, hogy röviden még a kormány egyes ténykedéseire reflektáljak. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Rómában tanulhatták azt a közjogot. Felkiál­tások balfelöl: Mi nem voltunk Rómában I) Hiszen Thaly Kálmán képviselő ur is volt Rómában! Thaly Kálmán: Voltam hát, még pedig XI. Innocentius pápa sírjánál, az becsületes pápa volt! Elnök: Ne méltóztassék a szónokot közbe­szólásokkal zavarni. ^Csendet kérek! Thaly Kálmán : Én a Quirinál embere vagyok, nem a Vatikáné! Ezt tudja meg! Ott a Gari­baldi szobra Rómában! (Egy hang a néppárton : Hát a másik Garibaldi röpiratát nem olvasta?) Simonyi Semadam Sándor: Aggályt kelt bennünk a kormánynak azon intézkedése, a mely tökéletesen ellentétben áll prononszirozott takarékosságával, hogy óriási terhek emelését czélozza és a delegáczió elé oly dolgokat vitt, a melyekre a delegáczió talán nem is kompetens. Szó van arról, hogy óriási ujabb kölcsönöket, terheket kreálnak és pedig egy, az eddigi gya­korlattól nagyon eltérő módon és azt odaviszik a delegáczió elé, a melyről nagyon jól tudjuk, hogy az ellenzék alig van ott képviselve és fait accompli elé állítják az országot. Nem tartom kompetens­nek a delegácziót arra, hogy terheket, adósságo­kat, államadósságokat kreáljon. Gr. Tisza István miniszterelnök: Én sem! Simonyi Semadam Sándor: Ennélfogva a kormánynak az ilyen eljárása alkalmas arra, hogy a legnagyobb bizalmatlanságot idézze elő.. Én a magam részéről sohasem szoktam sem bi­zalmat, sem bizalmatlanságot előlegezni mind­addig, a mig arra valaki okot nem szolgáltat. De ezek a tények már magukban olyanok, hogy lehetetlen elzárkózni előlük, lehetetlen nem elő­legezni a bizalmatlanságot a kormánynak ezen akcziójával szemben. De tovább megyek. A közoktatásügyi an­két elé terjesztett törvénj r javas!at tökélete­sen dezavuálja a kormány erős kezéről hirdetett mesét. Vagy akarunk magyarságot teremteni, vagy nem. Ha méltóztatik akarni, — a mit már korábban kellett volna akarni, — akkor ne tessék olyan törvényjavaslatot hozni ide, a mely ezen czélt nem fogja elérni, mert csupán ott fog kötelező lenni a magyar tanítás, a hol a gyermekeknek egy bizonyos százaléka ért magyarul. Tessék kötelezőleg kimondani, hogy minden iskolában magyarul tanítsanak. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon,) Mert igy nem fo­gunk elérni semmit, hiszen módjában áll azon nemzetiségeknek, melyek a magyart megtanulni nem akarják és a magyarral együtt érezni nem akarnak, mindig oly százalékot teremteni iskolá­ikban, hogy nem lesz kötelező a magyar tanítás. Miután jeleztem, hogy nagyon röviden akarok ezen tárgyhoz szólani és már is tovább mentem, mint óhajtottam, ennélfogva egyszerűen kijelen­tem, hogy az indemnitást el nem fogadom. (Helyeslés a néppárton.) Gr. Tisza István miniszterelnök: (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Eentartom magamnak, hogy a vita folyamán felhozottakra később válaszol­jak. Most csak a hozzám intézett kérdésre vonat­kozólag kívánom kijelenteni, hogy a kormány arra szándékozik kérni a t. házat, hogy a nyári Bzünet előtt a költségvetés és azon pár törvény­javaslatot tárgyalja le, melyek a költségvetéssel

Next

/
Thumbnails
Contents