Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.
Ülésnapok - 1901-436
164 436. országos ülés 1904 június 11-én, szombaton. nak annyi munkát adni, hogy már nem leszünk rászorulva, hogy mezőgazdasági terményeinket kivigyük; akkor igenis beszélhetünk önálló vámterületről, de addig nem. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon). Azt mondja továbbá a képviselő ur, hogy miért nem teszünk kísérletet? No már aki az országnak ezen nagy érdekeit, a hol, ha hiba történnék, ez csak évtizedek után volna reparálható, kísérletezés tárgyának nézné, az csakugyan bűnös cselekedetet követne el. Itt nem lehet kísérletezni. Azt is mondja a t. képviselő ur, hogy a tapasztalás mellette bizonyít. Dehogy bizonyít mellette. Hiszen 1852-ig Magyarországot és Ausztriát egymástól vámsorompók választották el és az országnak legjobbjai, de legjobbjai, évtizedeken keresztül folytattak harczot és küzdöttek azért, hogy a forgalom Ausztria, és Magyarország között szabaddá tétessék. És azóta, a mióta a forgalom Ausztria és Magyarország közt szabad, azt tetszik gondolni, az ország elszegényedett? Nem hiszem, hogy a t. képviselő ur ezt komolyan mondaná. Vitatkozhatunk a felett, vájjon az ország gazdasági fejlődése megfelelt-e várakozásainknak, reményeinknek,— és én megvallom egész őszintén, hogy nagyon sok irányban messze alattuk maradtunk — de azt, hogy az ország elszegényedett, nem mondhatja senki, a ki az országot ismeri. Nézzünk körül. Ott, a hol azelőtt puszta legelők voltak, most gyönyörű majorok vannak, intenzív gazdálkodás folyik. Tessék megnézni, Budapesten hány gyári kémény füstölög! (Igaz ! Ugy van! jobbfelöl.) Szatmári Mór: Méltóztassék megnézni a telekkönyveket! SWande! Pál: A földek árát nézze meg! (Elnök csenget.) Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter : Magam is mindent elkövetek, kötelességemnek tekintem mindent elkövetni iparunk fejlesztéseért; és ha kissé körültekintünk, azt látjuk, hogy ipar dolgában sem vagyunk olyan egészen szegények. Méjtóztassék először megnézni, milyen virágzó malomiparunk van; vasiparunk is igen szépen halad. A miben tulajdonképen hátra vagyunk, az a textilipar és azért én mindenkép azon vagyok, hogy textilgyárak létesüljenek. A tapasztalás mutatja, hogy az Ausztriával való közösség daczára is vannak az országban sok helyütt szövőgyárak. Budapest környékén is van egy gyönyörű, amerikai szövőszékekkel berendezett szövőgyár. Ezek a gyárak eleinte, mint mindenütt, gyermekbetegségekkel küzdöttek, de ma, hála Istennek, megerősödött és tessék elhinni, hogy igen örvendetes mértékben halad az az arányszám, a melyben saját szükségleteinket fedezni képesek vagyunk. (Helyeslés jobbról és a középen.) T. képviselőház! Azok, a kik az önálló vámterületet — mint az előttem szólott t. képviselőtársam is — mindig csak jelszónak mondják, nem nézik meg az éremnek másik oldalát. Mert ha azt akarjuk, hogy az önálló vámterület iparfejlesztő legyen, akkor annak szükségképen erősen védvámosnak kell lenni. Az is régi tapasztalás, hogy a védvámok annál erősebben hatnak, mentől nagyobb az a terület, a melyet magukban foglalnak. Mert méltóztassanak pl. azt a védvámos politikát nézni, a melyet Amerika folytat. Ezt lehetetlen olyan területen folytatni, a mely nem oly óriási kiterjedésű, mint Amerika, a hol pl. az egész osztrák-magyar monarchia beleférne Texasba, — maradna is még egy rész, — a mely pedig csak egy státusa az Egyesült-Államoknak. Ilyen politikát csak olyan nagy területen lehet folytatni, a hol a legkülönbözőbb gazdasági termelések vannak egy közös területen egyesítve. Észak-Amerikának van egy tiszavidéki búzatermő vidéke: a Mississippi völgye, a, mely épen húszszor akkora, mint a Tisza-völgye; van egy vidéke, a mely páratlan minőségű és mennyiségű szenet termel. Rendkívüli gazdagsága van érczekben ós van a régibb státusokban óriási ipara. Ha ilyen óriási területet foglalunk össze közös vámterületté és ezt veszszük körül védramokkal, ennek lényegesen más hatása vaD, mint ha csak egyirányú gazdasági termelésű országot veszünk körül védvámokkal. Azok a hasonlatok tehát, a melyeket néhol felhoznak, hogy más országok védvámos politikát folytatnak, mind sántítanak. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Nem akarom tovább nyújtani beszédemet, t. képviselőház, (Halljuk! Halljuk!) csak azt akarom konstatálni, hogy bár legnagyobb figyelemmel hallgattam t. képviselőtársam beszédét, egyetlenegy helyet sem találtam abban annak bizonyítására, hogy iparunk fejlesztése csakis önálló vámterület mellett lehetséges. A többi, a mit mondott, hogy a gazdasági egyoldalúsággal szakítani kell, ipart kell fejleszteni, mind helyes, azzal egyetértek,, de erős meggyőződésem, hogy ezt mai gazdasági szervezetünk mellett is eredményesen tehetjük és azért kérem, méltóztassék a beadott határozati javaslatot elvetni. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az idő előrehaladván, a vitát a t. ház hozzájárulásával félbeszakítjuk. (Helyeslés.) A legközelebbi ülést illetőleg javaslom a t. háznak, hogy azt hétfőn, e hó 13 ikán d. e. 10 órakor tartsuk, ennek az ülésnek napirendjén lesz a háznak június 10-ikén hozott határozatához képest a 9. bíráló-bizottságba egy uj tagnak, a horvát-szlavón pénzügyi egyezmény előkészítésére kiküldött országos bizottságba két tagnak választása és azután a felhatalmazási törvénynek augusztus hó végéig való meghoszszabbitásáról szóló törvényjavaslatnak tárgyalása; a jövő ülés napirendje tehát meg lóvén állapítva, az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u, 2 óra 15 perczkor)
