Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-424

10 h"2k. országos ülés Í90b május 9-én, hétfőn. T. ház! Arról értesültem a lapokból, hogy ezen királyi kézirat, a mely az imént felolvastatott, már szombaton a főrendiházban felolvastatott, és annak következtében a főrendiház eljárt és a közös ügyek tárgyalására kiküldendő bizottságba a maga kebeléből megválasztotta a bizottsági tagokat. 35 esztendőnél régebbi idő óta történik, hogy o Felsége felszólítására a magyar országgyűlés a közös ügyek tárgyalására bizottságot küld ki. 0 Felségének kegyes leirata minden alkalommal az országgyűlésnek képviselőháza előtt olvastatott fel előbb. Minden királyi leirat régi és mostani szokás szerint is előbb a képviselőházban olvastatik fel és csak azután jut a főrendiházhoz. A kezdeményezési jog teljesen a képviselőházat illeti meg. E tekintetben a képviselőház magát szűkebb korlátok közé szoríttatni nem engedheti. Annak nagy parlamenti és alkotmányos jogi értelme van, hogy csak az juthat a főrendiház elébe, a mi felett a képviselőház már határozott, mert ez azt teszi, hogy ha a képviselőház valamely eljárást nem helyesel, magáévá nem tesz, akkor alkotmányjogi hozzájárulás végett a főrendiház arra fel sem hivathatik. Az elsősorban való megítélése annak, hogy valamely ügyet tárgyalandónak, avagy tárgyalásaiból kiküszöbölendőnek tart-e a törvényhozás, a képviselőházat illeti meg. Ez a népképviselet természetével függ össze, mert a népképviselet, a mely a népnek összeségét tartalmazza, mindig kell, hogy a jogoknak azon prerogativájával birjon, a mely prerogativa a törvényhozásban a lényeges túlsúlyt és főleg a kezdeményezésben majdnem a teljes kizárólagosságot a képviselőháznak, a nép képviselőinek kezébe teszi le. A magyar országgyűlésnek pedig nemcsak mostani, de régebbi szervezeténél fogva is ezen kezdeményezési jog mindig az illető képviselőtestületet illeti meg. 1848 előtt, midőn az országgyűlés a nemességnek képezte képviseletét, minden ilyen királyi kézirat szintén a magyar országgyűlésnek alsó táblájához küldetett és onnan jutott el a főrendi táblához. Ennek históriai oka és alapja van, mert Magyarországon. a mint a nemesség egy volt Verbőczy tanúsága szerint, ugy a nemesi jogok gyakorlása, a törvényhozás is csak egy testületben törtónt. Csak később, midőn a helynek szűk volta nem engedte meg, hogy az összes törvényhozók együtt tanácskozzanak, vált külön és ment Pozsonyba tanácskozni a nemesi törvényhozásnak egy része. Azok a különváltak, azok a különmentek mindig egy részéül tekintettek a törvényhozásnak, de a valóságos törvényhozás maga az alsó tábla volt, a mely megvitatván az ügyeket, meghozván a maga határozatait, azokhoz való hozzájárulásra felszólította azokat, a kik tőle különváltak és külön tanácskoztak. így a valóságos országgyűlés nemcsak súlyánál, nemcsak természeténél fogva, de történelmi kialakulásánál fogva is valójában az alsóházban volt. A főrendiház pediglen csak históriai módon, egy elválás utján jött létre, a melyben ő nem az ős törvényhozó volt, hanem ennek egy mellékrészét képezte. Ez a jog, ez a felfogás sokkal erősebbé kellett, hogy váljék és sokkal erősebben kellett, hogy kidomborodjék, mihelyt a nemzet törvényhozásának egyik része népképviseleti alapon szerveztetett, a hol a milliók érdekképviseletét a képviselőházra bizta a törvény és az osztályoknak a szaktudásnak képviseletével pedig egy főrendiházat alkotott meg. Lehetetlen, hogy a kezdeményezés jogát a nemzetnek egészétől, a melynek tagjai maguk a főrendiház tagjai is, át lehessen helyezni a főrendiházba, a mely a törvényhozásnak csak egy második kamaráját képezi, a melynek hivatása egészen más, mint a milyen az alsóháznak a hivatása. Az alsóháznak hivatása, mint népképviseleté, a néppel való érintkezés rendjén, az attól? nyert impulzusok szerint a törvényeket megalkotni, fejleszteni és előrevinni. A főrendiháznak a hivatása az, hogy egyensúlyt teremtsen, hivatása az, hogy a képviselőház túl- és elhamarkodott lépéseivel szemben a megfontolásnak legyen az orgánuma. Maga a magyar főrendiház is a maga eljárásában, a maga működésében nem arrogált eddig magának többet. Szerényebb hatáskörrel, szerényebb működéssel, szerényebb fellépéssel és kevesebb ellentállással az alsóházban alig találkozott a világon a parlamenteknek két háza, mint az alsóházban találkozott a magyar főrendiház. Ebből az következik, hogy a magyar főrendiház magának nem követel kezdeményezési jogot, nem is követelheti, és nem követelheti azt, hogy a törvényhozásnak már megszokott és bevált gyakorlata megváltoztattassák, megváltoztattassák akként, hogy az a képviselőház hátrányára történjék és egy másiknak, a főrendiháznak előnyére fordíttassák. Minden alkotmányos országban arra nézve, a miről a törvény nem intézkedik, a mire nézve törvényben határozott rendelkezések nem foglaltatnak, a törvényhozási gyakorlat az irányadó. A gyakorlat maga pótolja a törvények hiányait, a gyakorlat az, a mely kiegészíti a törvények szükségleteit, a gyakorlat az, mely kifejezi az intézményeknek különbözősége között való természetet, kifejezi a súlyt, a melylyel az egyik a másikkal szemben bir, kifejezi a különböző álláspontot, a melyben a törvényhozás egyik kamarája a másikkal szemben kell, hogy a törvényhozás működésében részt vegyen. Magyarországon a törvényhozás gyakorlata pedig, a mióta közös ügyek tárgyalására a delegácziók intézménye behozatott, az volt, hogy a delegácziókat összehívó királyi kézirat mindig a képviselőházban olvastatott fel először. A képviselőház meghozta a maga határozatát és ezen határozatát küldte át azután a főrendiházhoz