Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-435

435. országos ülés Í9Q4június 10-én, pénteken. 135 fáma szól, hogy Magyarország belenyugodnék abba, bogy Olaszország bizonyos mennyiségű bort alacsonyabb vám mellett importálhasson, akkor ez kétszeres veszteséget jelent Magyarországra, mert mig egy prohibitiv, vagy magas borvám mellett Ausztria a magyar borra van ráutalva, átlagosan számítva 4—500,000 hektoliterre, hogy saját borait összeházasítsa és magasabb fokra emelhesse, addig, ha az olasz bornak ilyen kedvezményt engednek, Ausztria ezt olasz borral fedezi és igy Magyarország ezen Ausztriába való borkiviteltől is teljesen elesik. Én azt hiszem, talán felesleges mindezeket a dolgokat itt a t. ház és a t. kormány előtt magyarázni, mert hiszen a t. kormány a mai napig már számtalanszor biztosította a közvéleményt arról, hogy teljes tudatában van ezen kérdés fontosságának és megnyugtatta aziránt a közvéleményt, a törvényhozást és a küldöttségek azon számtalanjait, a kik a kormány előtt jelentkeztek, megnyugtatta abban az irányban, hogy nem csak át van hatva a kérdés fontosságától, hanem tudja is, hogy mi a kötelessége és hogy ezen kötelességtől egy hajszálnyira sem fog eltérni. Nem volnék jó magyar ember és nem volnék talán áthatva ezen kérdésnek némely kényes természetétől, ha ma mindenáron azt akarnám itt nyíltan erősítgetni, hogy a kormány talán ebben a kérdésben nem tudom az ő kormányzati kötelességét nem tartaná szem előtt vagy talán nem volna áthatva annak tudatától, hogy mi itt a kötelessége. Hiszen ez a kérdés olyan, a mint felszólalásom elején mondottam, hogy nekünk ebben lehetőleg egyöntetűen kell eljárnunk, nem csak azért, hogy e kérdés fontosságát kidomborítsuk, hanem azért is, mert a kormány nemzetközi vonatkozású alkudozásoknál csakis a nemzet egyöntetű felfogásában és állásfoglalásában találhatja meg azt az erősséget, a melyre neki hasonló alkudozásoknál kétségtelenül szüksége van. i Ennélfogva én azt a felvilágosítást, a melyet a t. kereskedelemügyi miniszter ur adott, hogy mindent el fog követni a kormány, vagyis a nemzetközi alkudozásokra hivatott kormányzat és e mellett aszakkormányzat, tehát a kereskedelemügyi és földmivelésügyi kormány, magamra nézve bizonyos tekintetben megnyugtatónak találom. Én azt is tökéletesen átérzem, a mit a kereskedelemügyi miniszter ur mondott — és ebben a tekintetben sajnálatomra nem vagyok egészen egy nézetben báró Kaas Ivor t. képviselőtársammal — hogy nemzetközi tárgyalásoknál nem lehet itt a házban már előre nyiltan és bizonyos pozitívitással állást foglalni. B. Kaas Ivor: Hát Poroszországban nem teszik? A háznak lehet. Visontai Soma: Azt tökéletesen felfogom, hogy a törvényhozásnak nemcsak lehet, hanem kell is állást foglalni. Én kifejeztem azt is, hogy nemcsak hogy állást kell foglalni a törvényhozásnak, hanem hogy lehetőleg egyöntetűleg kell állást foglalnia. Én csak azt mondom, hogy ón azt is értem, hogyha ott, a hol tarifális dolgokról van szó és a hol egy autonóm vámtarifa maximális tételéről van szó, ba a törvényhozás egyöntetűleg állást foglal is ebben a kérdésben, ha ezt az állásfoglalást magára nézve a kormány talán irányitónak ismeri is el, mégis a maga állásfoglalásának kifejezése szempontjából bizonyos tartózkodást tanusit. Azonban nemcsak arról van szó, hogy a kormány mondja itt meg egészen nyiltan és világosan, hogy ő azt a vámtételt elfogadja-e vagy sem, hanem a mi összes felszólalásaink azért vannak, hogy fogadja el a kormány legalább azt a határozati javaslatot, a mely nem szorítja a kormányt arra, hogy már most nyilatkozzék ezen tarifakérdésben, hanem épen saját erőssége szempontjából fogadja el azt az indítványt, a mely ugy szól, hogy a törvényhozásnak az az óhaja, hogy azt a 60 koronás, vagyis 30 forintos tételt lehetőleg fogadja el a kormány ebben a kérdésben és ezzel akadályozza meg az olasz bor beözönlését. B. Kaas Ivor: Nem lehetőleg, mert különben lehetséges a negyven is. Visontai Soma: Ezzel a kérdéssel kapcsolatban igen sokszor szóba került az, hogy van itt Olaszországnak bizonyos bevitele is, a melyet szem előtt kell tartani, hogy t. i. Magyarország igen nagy mennyiségben szállít Olaszországba lovakat, továbbá, hogy különösen hordódongákra való fát szintén visz ki és hogy ennélfogva ezeket a gazdasági érdekeket a kormánynak szem előtt kell tartania. Azt hiszem azonban, t. képviselőház, hogy azon sok memorandum után, a melyek a kormányhoz beterjesztettek, talán felesleges erről beszélni; még pedig beterjesztettek oly körök részéről, a melyek ez irányban szintén érdekelve vannak, a gazdasági egyesületek részéről, a melyek jól tudják, hogy a lótenyésztés és a fatermelés nagy tényező és mégis ezen körök részéről terjesztettek be memorandumok, a melyek mintegy rávezetik a kormányt arra, hogy a lókivitel és a donga kérdése talán nagyon csekély szempont azon nagy kérdéssel szemben, a melyet ma Magyarországon a bortermelés képvisel és hogy ezeket talán a magyar kormánynak a gazdasági érdekek szempontjából nem szabad oly nagyfontosságuaknak tartani, hogy az olasz borvám kérdésében a maga részéről engedjen. De szükséges a törvényhozás állásfoglalása azért is, t. képviselőház, mert én csodálatos módon az olasz borvám kérdésében egy szocziális szempontot is fedeztem föl, a melylyel foglalkozni akarok. (Halljuk! Halljuk!) Én t. i. igen gyakran vetettem föl magam előtt azt a kérdést, hogy daczára annak, hogy Magyarországon ma ez a borkérdés ilyen elsőrendű gazdasági kérdés, miért van az mégis, hogy a bortermeI lést és a borértékesítés kérdését a nagy agrár