Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-435

435. országos ülés 190í június 10-én, pénteken. 133 kötheti magát a kormány, akkor miért ne köthetné magát itt a házban az egész ország, sőt, hozzáteszem — és ez önöknek kedves lesz — Ausztria megnyugtatására is? Miért ne nyilatkoztathatná ki, hogy a 60 koronás borvámból pedig nem fogunk engedni? Hiszen igy Olaszország is biztosan tájékozva volna és tudná, hogy itt nem kereshet rekompenzácziót, hogy ha rekompenzécziókra van szüksége az alkudozásoknál, akkor azt keresse a narancsnál, a selyemnél és nem tudom, miféle czikkeknél, vagy ha mondjuk, ellenértéket akar alkalmazni, — mert ezt hallottam már egyszer a miniszteri padokról, — akkor retorzióval éljen a lovaknál, retorzióval éljen a fánál, a mely czikkeknél bennünket sújthat. Ezt nem tudom, meg fogja-e tenni. De biztos vagyok benne, hogy abban őt csak saját érdeke fogja vezetni; ha neki szüksége van magyar lóra, akkor nem fogja a vámot felemelni, mert azt ő maga fizeti meg, csak ha magyar lóra nincs szüksége, akkor fogja a vámot emelni. Ugyanez áll nálunk a narancsra és a selyemre. Akkor ezeket a primitív dolgokat, a melyeket valóban a harmadéves jogászoknak adnak elő az egyetemen a nemzetgazdaság tanárai, tudhatja a magyar kormány is, és tegye fel rólunk, hogy mi is tudjuk és ne álljon elő olyan érvekkel, a melyek nem állják ki a harmadéves jogászok kritikáját sem. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezek után nekem csak az a kérésem van, hogy a kormány tegyen határozott nyilatkozatot; akkor beérem azzal, hogy az a határozati javaslat ne utasitásképen adassék ki neki, hanem bizalmi nyilatkozatképen adassék az ő gondviselése alá. De ne engedje bennünk és az egész közönségben azt a régen gyökerező kételyt megerősödni, hogy külső diplomácziai érdekek, hogy külügyminiszteri befolyások, hogy idegen államoknak teendő politikai és gazdasági financziális szolgálatok fejében a magyar érdekek egyik legfőbbikét a magyar kormány és a magyar képviselőház áldozatul ejti. (Helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) Ne tessék ezt a borkérdést elejteni, hanem tessék azt a határozati javaslatot elfogadni. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Rákosi Viktor jegyző: Kubik Béla! Kubik Béla: T. képviselőház! A házszabályok czimén kérek szót, a mennyiben az előbb, mikor az előadó ur már az előadói kötelesség teljesitése után, egy 'kérdés intéztetvén hozzá erről az oldalról, felszólalt, én az iránt kérdeztem meg őt, hogy mi czimen beszél, bizonyosan szavai értelmének a megmagyarázása czimén; és akkor az elnök ur azt mondotta, nagyon helytelenül, hogy az előadónak kötelessége felvilágosi tást adni. Ugy emlékszem, kérem, igy történt. Az előadó ur pedig aposztrofált engem, később azt mondván, hogy az ő tudomása szerint neki joga van mindig felszólalni, mint előadónak. Fel kell tehát világositanom mind az elnök urat, mind az előadó urat, hogy nekik ebben a kérdésben nem volt igazuk; mert az előadónak nincs joga szólani, csak akkor, mikor a vitát bevezeti és azután a vita bezárása után van joga szólani csupán. Közben nincs joga szólani. A 209. §. azt mondja: az első szó illeti a központi stb az előadót. A 213. §. pedig azt mondja: a vita bezárása után szavazás előtt még egyszer szólhatnak a központi és külön bizottságok, illetőleg a kisebbségi vagy külön vélemény előadói. Közben való szólási jogról nincs szó. Azután a házszabályokban határozottan preczizirozva van az is, hogy kik szólhatnak bármikor. Igy a 214. §. az mondja: »A miniszterek az 1848:111. t.-cz. 28. §-a alapján bármikor felszólalhatnak.* A 215. szakasz . . . Elnök: Tessék a 214. szakasznak hátulról számított harmadik sorát elolvasni. Kubik Béla: Elolvasom egészen. (Olvassa): »A miniszterek megbízottjai, kik a háznak előre bejelentendők, a szükséges felvilágosítások adása végett a tárgyalás folyamában és a szavazási kérdés feltevése előtt szintén szót kérhetnek . . .« Elnök: Most következik. Kubik Béla (olvassa): ». . . nemkülönben a bizottsági előadó is . . .« (Derültség a jobboldalon.) Babó Mihály: Tehát neki a ház engedélyét kell kérni. Kubik Béla (olvassa): ». . . a hozzájuk intézett kérdésekre vagy a vita alatt felmerült kételyekre nézve.« Ezek tehát kérhetnek szót, de nincs joguk felszólalni. Minthogy az elnök ur szavait, a melyekkel engem fel akart világosítani, erre bazirozta, én ezekre csak azt jegyzem meg, hogy igenis az előadó kérhet szót, de nincs joga felszólalni. Münnich Aurél: Hogyne volna! Kubik Béla: Mert a 215. szakasz alapján szót kérhetnek bármikor azok is, a kik netalán személyes megtámadtatásra akarnak válaszolni, szavaik félremagyarázását akarják helyreigazítani ... Elnök: Hát ezeknek sincs joguk szólni? Kubik Béla: Az előadónak e szerint nem volt joga szólani. Elnök: Ez a kérdés annyira magától érthető a házszabályok illető szakaszának helyes felfogása szerint és azon gyakorlat után, mely a házban meghonosodott és a melyre nézve tanú például Münnich Aurél képviselő ur is, a ki ebben a házban leghosszabb idő óta előadó, hogy, azt hiszem, alig férhet szó az én magyarázatomhoz. (Ugy van! jobb felöl.) Igy jártak el mindig az előadók, és a ház tagjai nemcsak megengedték, de meg is kívánták tőlük, hogy abban az esetben, ha az előadó szükségesnek tartotta, az ügy kellő felvilágosítása végett bármikor szólhasson. Ebben az értelemben jártak