Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-431

106 Í31. országos ülés 1904- május 20-án, pénteken. niszter bírálja el és ő állapitja meg, hogy kinek adatnak segélyek, kinek nem. Hiszen hogy ennek igy kell lennie, az benne van egyenesen a törvényben, mert a segélyösszegeket nem az egyházmegyei hatóság állapitja meg, hanem ez a miniszter kötelessége. Ernszt Sándor: Ez tévedés! (Mozgás.) Buzáth Ferencz: Bocsánat, mindig igy volt, az egyházi hatóság tette meg az előterjesztést és a miniszter állapitja meg a segélyeket és ezeket egy összegben küldi meg, és a kiknek kérvénye kedvezó'en intéztetett el, azoknak a segélyt az egyházi hatóság adja meg. Ha valakinek kérvénye nem intéztetett el kedvezó'en, annak az elutasítását nem az egyházmegyei hatóság határozta el, hanem a miniszter ur. (Igaz! a baloldalon.) T. ház! ISFem ugyan a miniszter ur hivataloskodásából, de birtokunkban van adat, hogy oly lelkészek, a kik előzőleg állami segélyben részesültek, . . . Rakovszky István: Magam is ismerek. Buzáth Ferencz: . . . segély iránti kérvényükkel, a melyet az egyházi hatósághoz beadtak, elutasittattak és pedig a püspöki hatóságtól kapott azon informácziók alapján, hogy politikailag megbízhatatlanoknak találtattak. (Ellenmondás a jobboldalon.) Kérem, a püspöki hatóság értesítette az illető lelkészt, hogy azért nem kap segélyt, mert politikailag megbízhatatlan ember. A törvény a tekintetben világosan intézkedik, hogy a kultuszminiszter az olyanoktól el is vonhatja a segélyt, a kik pl. államellenesen viselkednek. (Élénk helyeslés jobb felöl) Épen azért, mivel ez az intézkedés benne van a törvényben és mivel vannak, a kik elutasittatnak, ők abba a gyanúba keverednek, hogy azért nem kapnak segélyt, mert talán államellenesen viselkednek. Ezért mondtam én beszédemben, hogy az illetők tekintélyének rovására megy, ha egyszer segélyben részesülnek, máskor pedig elutasittatnak. A t. miniszterelnök ur félreértette interpelláczióm 4. pontját, midőn azt mondtam, hogy azok, a kiknek kongrua-igénye meg van állapítva, utólagosan fognak-e kárpótoltatni. Én ezt nem arra értettem, hogy a segélyben kárpótoltassanak, ez vonatkozott a 3. pontra, a melyben azt kértem a miniszter úrtól, hogy befolyásával igyekezzék odahatni, hogy még ez év folyamán a lelkészek kongruája végleg rendeztessék. A 4. pontban foglalt kívánságom arra vonatkozott, hogy a mennyiben meg lettek állapítva egyesek részére a kongrua-jövedelmek és a . mennyiben egyeseknek joguk van kiegészítést követelni, ha késik a kiegészítés, fognak-e utólag kárpótoltatni a kongrua-bizottság által ? Vegyük az esetet, hogy ma egy lelkésznek meg van állapítva, hogy kongruáját ki kell egészíteni 400 írttal. A kongnia pedig csak 10 esztendő muka lesz rendezve. Én nem tartanám igazságosnak, hogy mikor igénye meg van állapítva, 10 esztendőre elessék azon összegtől, a mely őt jogosan megilleti. Ezen észrevételem tehát nem az állami segélyre vonatkozott, hanem arra, hogy midőn a kongrua végleg rendeztetett, őket a kongruabizottság ezen igazságos igényben kárpótolja. Arra is kértem a t. miniszter urat, hogy a mennyiben a segélyösszeg nem elegendő, legyen szíves előterjesztést tenni, hogy a költségvetésbe nagyobb összeg vétessék fel, hogy minden segélyre igényt tartó lelkész részesüljön segélyben. Megnyugvással veszem tudomásul, hogy a t. miniszter ur az idei költségvetésbe e czólra 100,000 koronával többet vett fel. E tekintetben talán nem is lehetne kifogás, mert hiszen évről-évre emeltetett a dotáczió. Csak egy körülményre vagyok bátor a t. miniszter ur figyelmét felhívni. Az 1898 : XIV. t,-cz. 1. §-ában ugyanis az foglaltatik, hogy a katholikus lelkészek ideiglenes segélyezésére megfelelő összeg külön tételben a költségvetésbe felvétetik. Megnéztem a költségvetés tételét, tényleg fel van véve ezen czélra bizonyos összeg, csak az is hozzá van téve, hogy az 1. és 20. §-ban megjelölt czélokra. Megnéztem a 20. §-t, abban hivatkozás történik a 2. § ra, a 2. §-ban lévő intézkedések pedig a nem katholikus lelkészek kongruájára vonatkoznak. Miután pedig nincs módomban kipuhatolni, hogy ez az összeg miként oszlik meg, bizonyos, hogy a mi külön tétel e czélra a köíségvetésben fel van véve, az nem tisztán és kizárólag a katholikus lelkészek segélyezésére vonatkozik, hanem a nem katholikus lelkészek kongruájára is fel van véve. T. képviselőház! Örömmel fogadom a t. kultuszminiszter urnak azon kinyilatkoztatását, hogy szivén viseli a katholikus lelkészek kongrua-ügyét s hogy hatáskörében mindent el fog követni, hogy a katholikus lelkészek kongruája is mielőbb rendezve legyen. Más oldalról látom a miniszter úrban a jóindulatot, hogy a segélyügyekben is intézkedni fog, hogy azok mentül előbb az illetők kezébe jussanak. Interpellácziómra adott válaszát tudomásul veszem. (Helyeslés.) Berzeviczy Albert vaSIás- és közoktatásügyi miniszter: T. képviselőház! Tartozom egy-két felvilágosítással a t. képviselő urnak most elmondott szavaira. A mi az általa előadott eseteket illeti, mikor egyes lelkészek el lettek utasítva az egyházi főhatóság felterjesztése ellenében, azokra nézve csak akkor tudnék nyilatkozni, hogy ha ismerném a konkrét eseteket, mert nem az én praxisom idejében fordultak elő. De azt hiszem, hogy ha azok az esetek olyanok lettek volna, hogy méltányos érdekeket sértenek, valószínűleg az egyházi főhatóság ez ügyben felszólalt volna, már pedig ugy vagyok informálva, hogy felszólalás nem történt. Meg kell azonban jegyeznem, hogy magam meggyőződtem róla, hogy azon kimutatásokban, melyeket az egyházi főhatóságok felterjeszteni szoktak, szerepelnek néha oly lelkészek is, a kiknek jövedelme 1600 koronát meghalad. Ha