Képviselőházi napló, 1901. XXIV. kötet • 1904. április 12–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-416

92 íl6. országos ülés 1904- április 16-án, szombaton. egész politikai életének további nyugodt és szerencsés fejlődése attól függ, hogy ezen elintézés alatt álló nagy kérdés a mi sajátos és különleges állami viszonyainkhoz alkalmazkodottan nyerjen végleges megoldást. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Tudom azt, t. ház, hogy felfogásom élesen eltér a t. túloldal véleményétől. Aligha csalódom, a mikor azt állítom, hogy az önök véleményét a magyar kormány egyik tagjának, Héderváry miniszter urnak azon politikai felfogásában látom kifejezésre juttatva, a melyet Temesvárott programmbeszédének elmondása alkalmával az ottani választóközönség előtt kifejtett. A miniszter ur az obstrukczióról szólva, a következő végeredményre jutott: »Hogy a lezajlott küzdelemnek ilyen következményei voltak, annak egyenes oka két körülményben keresendő; még pedig elsősorban abban, hogy vagy íilkotmányunknak van egy hézaga, nem gondoskodván arról, hogy abban az esetben, a mikor a parlament működése bármely oknál fogva szünetel, a törvényes rend mégis biztosítva legyen; vagy pedig másodsorban a parlament házszabályainak fogyatékosságában kell az okot látnunk, a mely lehetővé teszi, hogy a parlamenti kormányzás alapfeltótele, tudniillik a többség akaratának érvényesülése bizonyos esetekben meg nem valósulhat. Miután az utóbbi baj könnyebben és kevesebb aggodalom felkeltésével orvosolható, itt kell keresni a gyógyítás forrását.* T. ház! Teljes ellentét választ ugyan el engemet a t. túloldal és a t. miniszter ur felfogásától a »gyógyitás forrásainak« keresése és megtalálása tekintetében, de mint premisszát, mint kiindulási pontot én is elfogadom annak megállapítását, hogy Magyarország fejlődése elválaszthatlanul össze van forrva az alkotmányossággal és a jövőbe tekintve, én is az egészséges parlamenti viszonyoktól várom hazám fellendülését. Ámde önökkel szemben, t. .túloldal, kik folyton - folyvást a parlamenti többség akaratának érvényesülését hangoztatják és ezért jajveszékelnek, én és bizonyára velem együtt az én elvbarátaim az általános óhajtást képező egészséges parlamenti viszonyok alakulását attól látjuk függővé téve, hogy itt, a parlamentben hozott minden egyes határozat az államalkotó és fentartó magyar nemzet igaz akaratát juttassa kifejezésre. (Helyeslés a szélsöbalóldalon.) Mert igaz ugyan, hogy a parlamentarizmusnak közelismerésre jutott folyományát képezi, hogy a király kormányát a parlament többségéből veszi és az ország törvényhozására és kormányzására a parlament többségének a szelleme a döntő, ámde ezeknek az elveknek az érvényesülése feltételezve van a képviseleti rendszer azon kardinális elvének a valóságban léte zésétől, hogy a parlament többségének szelleme teljesen födje a nemzet többségének szellemét, hogy a parlamenti többség akarata a nemzet igazi akaratával azonos legyen, A parlamentarizmus egy szerv, egy keret, egy eszköz, mely a nagy czélt szolgálja, hogy a polgárok akarata a közügyek intézésében való résztvevésük munkájában megnyilatkozhasson; épen ezért semmi komoly értelme sem volt a közelmúltban hallott állandó feljajdulásnak, hogy a magyar parlamentarizmus beteg, a parlamentarizmus a végét járja, a parlamentarizmust az obstrukczió lejáratja, lehetetlenné teszi. Én azokkal tartok, a kik azt mondják, hogy a parlamentarizmus nagy elvének semmi baja nincs és nem is lehet; a parlamentarizmus nagy elve ép és egészséges, mert abban a véleményben vagyok, hogy ezt az intézményt nem fenyegetheti az enyészet olyan földön és olyan pol-. gárok között, a kik olyan szerves egészszé fejlesztették az állami közösséget, melynek éltető erejét a közszabadságnak minden jogi intézményt átható érzülete képezi. Ezért mondom, hogy a parlamentarizmus nagy elve, a népnek az államhatalomban való tényleges résztvételének elve, az. hogy a nemzet résztvegyen közügyeinek intézésében, nem mehet veszendőbe ott, a hol a nemzet állami létezésének ideje óta folyton birt azzal a közszabadsággal. (Igaz! TJgy van! a szélsőbal/Maion.) Nincs olyan erő, nincs olyan hatalom, mely egy ilyen népet tartósan megfosztani tudjon attól, hogy saját maga intézze saját sorsát, hogy ura legyen önönmagának. (Helyeslés a szélsöbalóldalon.) Tény az, hogy a közelmúltban hosszú időn keresztül észleltük, hogy parlamentáris életünk állapotai válságosak voltak; a politikai helyzet nem tisztult, sőt mindig bonyolultabbá és bonyolultabbá vált, sőt aggódva láttuk a komor valóságot, hogy maga az állami igazgatás rendes menete huzamos időn keresztül megakasztva volt. Ámde mindezen tények felismeréséből én nem arra a következtetésre jutok, hogy hazánkban a parlamentarizmus van lehetetlenné téve, hogy alkotmányunknak hézaga van, hogy a házszabályok a fogyatékosak, hanem arra, hogy a mai parlamenti rendszerünknek az alapjai a korhadtak, mert a mi parlamentünk a mai megalkotási módjában a képviseleti rendszer kardinális követelményeit nem képes megvalósítani, nem képes elérni azt a czélt, hogy a parlament többségi akaratával a magyar nemzet igazi összakarata jusson kifejezésre; (Igaz! TJgy van / a szélsöbalóldalon.) mert a nemzeti akarat megnyilvánulásának nem lehet elfogadható módja és alapja az, ha a nemzet egy törpe kisebbségének, a 20 éven felüli férfi lakosság egyötöd részének van megadva a jog, hogy a politikai választások alkalmával hazája közügyeinek intézésére szavazati jogának gyakorlásával befolyást gyakorolhasson, (Igaz! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Minthogy indítványom indokolásául szóba hoztam a közelmúlt politikai eseményeinek komoly tanulságait, a lezajlott nagy küzdelemre