Képviselőházi napló, 1901. XXIV. kötet • 1904. április 12–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-415

í-15. országos ülés i90í kat figyelmen kívül hagyom; engem a magam véleményének a megalkotásánál saját tapasztalataim vezetnek, és ezeknek alapián a magam meggyőződéseként ki merem mondani, hogy a mi közigazgatási viszonyaink csak egypár évtizedre visszatekintve is határozott javulást mutatnak. (Igaz! TJgy van! jobb felöl.) És ha én a mi jelenlegi közigazgatási viszonyainkat mintaszerűeknek nem mondom is, de arról vagyok meggyőződve, hogy még sincs jogos alapjuk azoknak az elitélő, ócsárló nyilatkozatoknak, a melyeket lépten-nyomon hallunk. (Helyeslés jobbfelől.) Ha a vármegyei közigazgatást összehasonlítjuk az állami közigazgatással, meggyőződésem szerint ez a párhuzam a megyei közigazgatásnak hátrányára nem válik. Én azt láttam és látom, hogy mig az állami közigazgatás a maga egész ridegségében nehezül a közönségre, addig a vármegyei közigazgatásban több érzéket látunk a közönség és a gyakorlati élet viszonyai iránt, a melyhez ez sok esetben hozzásimul. (Helyeslés.) Az én meggyőződésem szerint ugy az állami, mint a vármegyei közigazgatásnak egyik legnagyobb hibája a túlságos czentralizáczió, a túlságos bürokratizmus, minek folytán a forma megöli a legtöbb esetben a lényeget és lehetetlenné válik a gyors elintézés. Pedig a ki a közigazgatással csak némileg is foglalkozik, bizonyára arról lesz meggyőződve, hogy az ügyeknek gyors elintézése a jó közigazgatásnak egyik elengedhetetlen feltételét képezi. A túlhajtott bürokratizmus, a szükségentúli czentralizáczió megbénítja a közigazgatási tisztviselő tevékenységét, elszoktatja az önálló cselekvéstől, szükségtelenül túlterheli, a mely túlterhelésen nem a személyzet szaporításával, hanem igenis a törvényeknek, az eljárási szabályoknak czélszerű és beható reformjával lehet segíteni. A mi már most a jelenlegi vármegyei tisztviselők személyi kvalitását illeti, én e tekintetben sem tartozom azok közé, a kik ezt a kórust, az államnak ezeket a mostoha gyermekeit elitélő és súlyos kritikában részesitik. Sokkal több igazságérzet van bennem, semhogy őket tegyem felelőssé mindazon közigazgatási bajokért, a melyek léteznek, mert hiszen ők maguk is áldozatai annak a fonák rendszernek, mely a közigazgatás jóságát a paragrafusok özönében, azok végnélküli szaporításában találja és ez által akarja előmozdítani. Én azt tapasztaltam, — nagyon természetes általánosságban beszélek, kivételeknek helye lehet, — hogy a közigazgatási tisztviselők a maguk mostoha helyzetében is, nem tekintve azt, minő méltánytalan elbánásban részesültek eddig az állami tisztviselőkkel szemben, mindig igyekeztek a maguk kötelességének teljesítésére, és hogy bennük megvan a nemzeti eszme, a nemzeti intézmények iránti törhetetlen ragaszkodás. (Igaz! ügy van! jobbfelöl.) Nem szükséges indokolni, hogy ezt a bírálatot nem a pártérdek sugalja nekem, mert április 15-én, pénteken. 85 tisztában vagyunk azzal, és azt- hiszem, abban senkisem fog kételkedni, hogy a mi pártunk a közigazgatási tisztviselők részéről csak nagyon kevés mértékig részesül támogatásban, (Igaz! TJgy van ! a szélsöbaloldalon.) és azt hiszem, azzal is tisztában lehetünk, hogy addig, mig a vármegyei tisztviselők valódi függetlensége biztosítva nem lesz, mig a felsőbb hatalmak önkénykedését ki nem zárjuk, a jövőben is csak kivételes eset lesz az, hogy a vármegyei tisztviselők igazi politikai meggyőződése szabadon megnyilvánulhasson. Habár mi ezt a törvényjavaslatot általánosságban el is fogadjuk és attól bizonyos irányban, a tisztviselők helyzetének javítása tekintetében, jó eredményeket várunk is, nem táplálunk vérmes reményeket ezen javaslatnak az általános közigazgatási viszonyokat illető jó hatására nézve. Ez a jó eredmény és jó hatás csak akkor fog megvalósulni, midőn a vármegyei tisztviselők helyzete szabályozva lesz törvény által, midőn az ő függetlenségük és pártatlanságuk biztosítva lesz. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) E tekintetben különös súlyt fektetünk a szolgálati pragmatika mielőbbi megalkotására, (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) mert o.sak ily módon lesz az a tisztviselő abban a helyzetben, hogy ő az igazságot minden esetben és minden felsőbb akarattól és parancstól eltekintve, a maga meggyőződése szerint szolgáltassa. (Igaz! a szélsöbaloldalon.) Ugyancsak az általános közigazgatási érdek szempontjából, de egyszersmind a vármegyei tisztviselők jól felfogott érdekében is szükségesnek tartjuk a jelenlegi fegyelmi szabályzatnak és eljárásnak gyökeres és mélyreható reformját, (Helyeslés a szélsöbaloldalon,) mert hiszen ezen fegyelmi szabályok az időszerint az összes fegyelmi hatalmat a kormánynak illetve expoziturájának, a főispánnak kezébe teszik le. A főispán a közigazgatási tisztviselőket illetőleg, lehet mondani, élet és halál ura, és a mostani rendszer mellett mindig, bármikor megtörténhetik az, hogy az ártatlanok megbüntettetnek és a vétkesek szabadulnak. Ezeknek az általános szempontoknak előrebocsátása után most eljutottam ahhoz, hogy magával a javaslattal és annak intézkedéseivel főbb, általános vonásokban foglalkozzam. Mi a magunk részéről helyesnek tartjuk azon elv kimondását, hogy a vármegyei tisztviselők az állami tisztviselőkkel egyenlő fizetésben részesittessenek és egyenlő fizetési osztályokba Boroztassanak. A javaslat indokolásában részletesen ki van fejtve, a közigazgatási bizottságban is tárgyaltatott és ott az előadó ur is felemlítette, hogy az a megkülönböztetés, a mely eddig az állami és a megyei tisztviselők között létezett, egyáltalában nincsen indokolva, sőt annak megszüntetése és a vármegyei tisztviselőknek az őket megillető jogokba, az őket megillető helyzetbe való juttatása csak helyeselhető. Mi tehát a magunk részéről ennek az elvnek