Képviselőházi napló, 1901. XXIV. kötet • 1904. április 12–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-415

78 Í15. országos ülés 1904 április 15-én, pénteken. kötéséért felelősség, én nagyon szívesen elállók minden feleló'sségrevonástól a szerződés tekin­tetében a múltra nézve is. Hanem nagyfontos­ságú dolognak tartom, hogy ezen szerződés itt megvitáttassék. Ha, mondom, ez azt jelenti, hogy a t. miniszterelnök ur rááll arra, hogy ezen szerződés felett itt tanácskozzunk és beszéljünk, akkor arra az időpontra tartanám fenn azokat, a mit Darányi t. képviselőtársam felszólalására válaszolni szeretnék. Ha azonban a t. ház nem lenne ezen né/.etben és minket arra kényszerí­tene, hogy ab invisis, a szerződésnek alapos át­tanulmányozása nélkül csak a t. földmivelésügyi miniszter urnak előadása alapján szóljunk hozzá, akkor én kénytelen lennék és remélem, hogy a ház nem fog elütni ennek lehetőségétől, a ház engedelmét kérni, hogy t. képviselőtársam, a volt földmivelésügyi miniszter ur fejtegetéseire felelhessek. Elnök: A miniszterelnök ur kíván nyilat­kozni. \ Gd Tisza István miniszterelnök: T. ház! (HctU0iJí;! Halljuk.') T, képviselőtársam egye­nesen hozzám intézte a kérdést, hogy ebben a tekintetben nyilatkozzam. Azt hiszem, t. képviselő­ház, hogy e háznak csakugyan egy egész sereg, az ország érdekében lévő rendkívül fontos teen­dője van, a melyekkel foglalkozni a háznak sok­kal inkább érdekében áll, semhogy ily incziden­seket nagyra fújjanak fel és azokat vég nélkül tárgyalják. Hogy a kormány e szerződés kérdé­sében semmiféle irányban, sem a közvélemény, sem a t. ház tájékozásának, sem a kérdés meg­vitatásának útját állani nem kívánja, erre nézve, azt hiszem, elegendő bizonyítékul szolgál az, hogy propriu rnotu t. barátom, a földmivelés­ügyi miniszter ur a szerződést a ház asztalára letette és hozzájárult ahhoz, hogy az kinyomat­tassék. Már most ennek a kérdésnek meritórius tárgyalását inicziálhatják a t. képviselő urak önálló indítvány alakjában. (Igaz! a jobbolda­lon.) Mindjárt megjegyzem azonban, mert aka­ratlanul sem kívánnék senkit sem félrevezetni, hogy nem volnék abban a helyzetben, hogy hozzájáruljak, hogy ez ily alakban a ház napi­rendjére kitüzessék. De van itt számtalan al­kalom arra, hogy itt e dologgal foglalkozni le­hessen. Hiszen, remélem, rövid idő alatt itt lesz­nek a költségvetési tárgyalások, itt lesz a föld­mivelésügyi minisztérium költségvetésének tár­gyalása, itt lesz a beruházási törvényjavaslat tárgyalása, a mely keretében az erdővásárlási ügygyei kapcsolatban szintén tárgyalható ez a kérdés. Arra kérném a t. házat, hogy most már ezen az inczidensen essünk túl és vegyük fel a háznak komoly munkaprogrammját. (Helyeslés a jobboldalon.) Annak idején az ügyiratok alapos ismertetése mellett fognak t. képviselőtársaim foglalkozni e kérdéssel annyira, a mennyire ked­vük tartja. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Rakovszky István: T. képviselőház! A t. miniszterelnök szavai folytán azt kérem a t. háztól, hogy képviselőtársamnak, a volt föld­mivelésügyi miniszternek a beszédére felelhessek. Erre kérem a t. ház engedelmét. Elnök: Hozzájárul a t. ház, hogy a t. kép­viselő ur személyes kérdésben szólhasson ? (Fel­kiáltások : Nem személyes kérdésben!) Rakovszky István: Külön engedélyt kérek! Elnök : Megadja a t. ház az engedelmet Rakovszky István képviselő urnak, hogy Darányi Ignácz t. képviselő ur beszédére felelhessen ? (Igen!) Polónyi Géza: Akkor másnak is meg kell adni! . Elnök: A ház az engedélyt megadja. Rakovszky István: T. ház! Mielőtt hozzá­fognék t. képviselőtársam fejtegetésének czáfola­tához, egyszerűen ismétlem, hogy czélom az, hogy az érdekét védjem meg egy kérdésben, a hol nézetem szerint formailag igen súlyos hiba esett. Kijelenteni ismételve azt, hogy én a jelen légi kormányt addig, a meddig nem jelenti ki, hogy a szerződést fenn akarja tartani a jövőben, nem teszem felelőssé a szerződésre nézve. (Nagy zaj. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk! a bal­oldalon.) Kijelentem továbbá azt is, hogy én, a mi az intenczió tisztaságát illeti, a legkisebb kételyeket sem merném táplálni a t. képviselő­társam irányában; azt hiszem, hogy ebben a teremben senki sem volt oly nagy tisztelője és elismerője az ő működésének, mint csekélységem. Hozzáteszem azt is, hogy nincs szüksége a t. képviselő urnak arra, hogy ha sok üdvös teendője között véletlenül, talán rossz informáczió követ­keztében hibát követett el, nincs szüksége arra, hogy hibájához makacsul ragaszkodjék; sok kin­cset halmozott fel, a mely az ő jó hírnevét, szor­galmát, ügybuzgalmát, ügyszeretetét konstatálja. De ez nem menthet fel az alól, hogy mind­azokat, a miket e szerződésről elmondottam, fentartsam. Már maga a formája, t. képviselő­ház, hihetetlen, a mikor a magyar kormány egy külföldivel, mint hatalom hatalommal szer­ződik egy terület felett, egy területen demarká­czionális vonalat huz, a melyen innen a magyar kormánynak van szabad keze, azontúl pedig a magyar államnak a keze magánjogi tekintetben kötve van és szabad keze van annak az idegen honosnak. Ez meg nem engedett, elhibázott ténykedés. A t. képviselőtársamnak egy igen helyes idea lebegett szemei előtt, de a kivitel elhibázott volt. T. képviselőház! Az egyezség, melyet a a volt földmivelésügyi miniszter ur herczeg Hohonloheval kötött, körülbelül abban áll, hogy jövőre a Magas-Tátra déli lejtőjén a magyar kormány beleegyezése nélkül ingatlant herczeg Hohenlohe szerezni nem fog. Kérdem, mi jogon lehet valakit szabad akaratának megnyilatkozatásában egy birtok­szerzési ügyletben megkötni? Szerződésileg le­het, a forma megvan, de a jog és az igazság szerint ehhez a t, miniszter urnak és a kor-

Next

/
Thumbnails
Contents