Képviselőházi napló, 1901. XXIV. kötet • 1904. április 12–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-415

68 bl5. országos ülés Í90h kérvénynél méltóztassék az elnök urnak javaslatát megtenni és a házat határozathozatalra felhívni. Ez az egyedül helyes mód; nem pedig az, a mit a t. elnök ur gyakorlatba akar hozni. (Ugy van! balfelöl.) Kérem a házszabályoknak megtartását, mert a háznak joga másképen is intézkedni és a kérvényt más bizottsághoz is utasítani, Mert igy ki vagyunk téve annak, hogy négy-öt kérvény tárgya felolvastatván, nem is hallhatjuk meg annak tartalmát, és a mikor a háznak határozatot kell hozni, akkor egyetlen határozatot indítványoz az elnök ur és igy a háznak intézkedési joga majdnem lehetetlenné van téve; mert ezzel az elnök ur a határozathozatal jogát mintegy magához ragadja. Ha az elnök urnak tetszik, megtoldja még indítványát azzal is, hogy még más bizottsághoz is küldessék a kérvény, holott ez a jog nem az elnököt illeti meg, hanem a házat. (Ugy van! balfelöl.) Elnök: A miniszterelnök ur kivan szólani. Gr. Tisza István miniszterelnök: T. ház! Először is kijelentem, hogy a t. elnök ur semmiféle uj divatot szokásba hozni nem akar, hanem követi azt az eljárást, a mit eló'dei is követtek változatlanul. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Második kijelentésem az, hogy a t. képviselő ur mostani felszólalásával homlokegyenest ellentétbe helyezi magát múltkori felszólalásával. (Ugy van! Ugy van! jobb felől.) A múltkor fordult elő, hogy az elnök ur javaslatba hozta egy kérvényre nézve, hogy más bizottsághoz küldessék és hogy a ház erre nézve határozatot hozzon. Akkor a t. képviselő ur követelte, a házszabályok 242, §-ára való tekintettel, hogy a ház ne határozzon ugy, mint az elnök ur javasolta, hanem hogy a 242. §. értelmében a kérvény egyszerűen a kérvényi bizottsághoz utasittassék. Ugron Gábor: Bocsánatot kérek, ez egészen más természetű dolog volt! Gr. Tisza István miniszterelnök: Nem is lehet — mondja — erre határozatot hozni, mert ha a ház határoz, akkor a többség dönt rendszerint, hogy mi történjék a kérvénynyel, s a képviselő ur azt mondta, hogy ha csak egy képviselő is követeli a 242. §. értelmében azt, hogy a kérvény kiadandó a kérvényi bizottságnak, ez okvetetlenül kiadandó. Miután a házszabályok szövege határozottan igazat adott a képviselő urnak, mi nem is tettünk ellene kifogást,- és az egész ház hozzájárult ahhoz a felfogáshoz, hogy a kérvény a 242. §. imjierativ intézkedése értelmében a kérvényi bizottságnak adassék ki. Itt tehát határozathozatalnak helye nincsen, hanem egyszerűen foganatosittatik a házszabályoknak imperativ rendelkezése. Ez volt eddig a gyakorlat, s azt hiszem, helyes e mellett megmaradni. Kérem tehát: méltóztassék a házszabályok értelme szerint az elnök ur javaslatát elfogadni. (Helyeslés jobbfelölj ! április 15-én, pénteken. Elnök: Csak röviden még azt az egyet kívánom megjegyezni, hogy ha a háznak 1872 óta vezetett jegyzőkönyveit megtekintjük, senki sem fog arra példát találni, hogy a kérvényekre nézve, melyek egy ülésen bemutattatnak, hacsak oly tárgyra nem vonatkoztak, mely egy más bizottságnál már tárgyalás alatt áll, nem együttesen határozott volna a ház. Szentiványi Károlytól fogva minden elnök csoportosan terjesztette elő a kérvényeket, még pedig előbb egy csoportban a törvényhatóságoktól érkezett feliratokat, azután ismét együttesen a képviselők által benyújtott kérvényeket, s ezek 1872-től fogva máig mindig egy határozattak intéztettek el. (Ugy van! Ugy van! jobbról.) Én ezt a kitaposott utat követem s egyáltalában nincs szándékom valami uj gyakorlatot kezdeni. Különben nem vagyok képes felfogni, mi indíthatja a képviselő urat, midőn ebben a rég meghonosodott eljárásban most kifogásolni valót talál. Ugron Gábor képviselő ur szavai értelmének helyreigazítására kér szót. Ugron Gábor: Félremagyarázott szavaim értelmének helyreigazítása okából kérek szót. (Mozgás a jobboldalon. Halljulc! Halljuk! balról.) A miniszterelnök ur teljes tévedésben van. (Zajos ellenmondás a jobboldalon. Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon; felkiáltások : Már nem is tévedhet ?) A t. miniszterelnök ur félremagyarázta szavaimat és teljes tévedésben van. Nem azt mondta el ma itt, a mi valójában megtörtént a múltkor. A kérdés ugyanis az volt, hogy a kérvényi bizottság elkerülésével egy kérvény más bizottsághoz küldhető-e? Én azt az álláspontot foglaltam el, hogy a kérvényi bizottság el nem kerülhető, de a kérvényi bizottságon kivül más bizottsághoz vagy más bizottságokhoz is átküldhető a kérvény. Ma iä az az álláspontom, hogy minden kérvény a maga belső és külön természete szerint lévén megítélendő, a szerint kell meghatározni, hogy a kérvényi bizottságon kivül szükséges-e más bizottsághoz küldeni vagy nem és hogy melyik bizottsághoz küldessék. Miután különböző természetűek a kérvények, ez maga után vonja, hogy különböző bizottságokhoz küldendők lehetnek és azért kell felettük egyenként határozni, hogy igy a ház gyakorolhassa erre vonatkozó jogát. Az én álláspontom tehát ma is az, a mi volt, hogy a ház a felett nem határozhat, hogy a kérvényi bizottsághoz küldessék-e a kérvény vagy nem, mert oda kell küldeni; hanem a felett, hogy más bizottsághoz küldessék-e a kérvény, a háznak joga van hatátározni és e jogát kell is, hogy érvényesítse. (Zaj és mozgás a jobboldalon.) Buzáth Ferencz: T. ház! A házszabályokhoz kérek szót, annyival is inkább, mivel az a magyarázat, a melyet a miniszterelnök ur az imént felvetett kérdésben adott, bennünket egy-