Képviselőházi napló, 1901. XXIV. kötet • 1904. április 12–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-414

április íh-én, csütörtökön. 65 tík-. országos ülés 190b házasitása olasz borral, a melyet azután mint tokajhegyalji, pécsi vagy badacsonyi bort hoznak a világforgalomba, szintén csak egy neme a hamisításnak, hanem tapasztalunk más hamisí­tást is főleg Ausztriában, a hol törvényileg van megengedve a műborgyártás. Hogy legyünk mi tehát bizalommal, hogy viszonyaink és érdekeink ott meg lesznek védve, ha azt tapasztaljuk, hogy már 1891 óta hasztalan sürgetjük folytonosan, hogy a műborgyártás Ausztriában is tiltassák el és hogy ott is a miénkhez hasonló törvény hozassék. Kormányfórfiaink, minisztereink büsz­kén verik a mellüket és azt válaszolják, hogy meg lesz Ausztriában is a műborgyártás elleni törvény. 1891 óta ezt folytonosan hangoztatják. Emlékszem, hogy mikor itt a házban az olasz kereskedelmi szerződést tárgyal­tuk, az akkori kereskedelmi miniszter Baross Gábor is ígéretet tett erre vonatkozólag, de mindez ígéret a mai napig is csak üres szó maradt, megvalósítva nincsen és így a magyar ember folytonosan attól fél, hogy Ausztriának érdeke őt minden téren el fogja nyomni és anyagilag meg fogja károsítani. Mi következik ebből? Az, hogy azt tapasztaljuk, — hogy ne menjek messze, csak a Tokaj-hegyaljára, — hogy az ottani szőlőtermelők boraikat nem ké­pesek eladni, az 1902—1903-iki borok leg­nagyobbrészt ott vannak a pinczében, az egyes gazdák még felárnál olcsóbban is hajlandók volnának eladni, de keresletnek nem örvendenek. Ezt az okozza, hogy az olasz boroknak tömegét hagyjuk ránk zúdulni, hagyjuk, hogy ezek bo­rainkat elértéktelenitsék, azt a nagy munkát, a melyet a magyar nemzet e téren tiz év alatt végzett, lerontsák, a magyar gazdát veszélybe sodorják. Epén azért azt hiszem, hogy nemcsak a szőlőtermelőknek, de a borkereskedőknek is érdeke, hogy ez a beözönlés megszűnjék és a magyar bor hitele minden irányban emeltessék. Hiszem is, hogy az u. n. olasz borvámklauzula sohasem fog többé feléledni, hanem örökre el­temetve marad. Magyarország borfogyasztására óhajtom még a t. ház figyelmét felhívni. 1902-ben 2.600,000 hektoliter körül volt Magyarország bortermése, míg 1887-ben, a filloxera pusztítása előtti időben majdnem 5 millió hektoliter volt Magyarország bortermelése. Mostan félannyi terem és még sem bírjuk borainkat értékesíteni. A statisztika szerint Francziaországban minden lélekre esik 150—154 liter évi fogyasztás, Olaszországban 120—125, minálunk 15 és 15"5 liter fejenkint. Hogy pedig a fogyasztást emeljük és ez által a bortermelés jobb jövőjét előkészítsük, ezt nem­csak itt a képviselőházban sürgetjük, hanem a vidéken is a közvélemény folytonosan kéri. Kéri a fogyasztási adó leszállítását, esetleg eltörlését. De a kormány ezeket a jogos kívánságokat figyelemre sem méltatja és ez okozza, hogy borainkat nem tudjuk értékesíteni. Ilyen fináncz­politika is csak Magyarországon képzelhető. KEFVH. NAPLÓ. 1901 1906, XXIV. KÖTET. A magyar közvélemény folytonosan kívánja ezeknek a nagy bajoknak orvoslását, de mindig csak süket fülekre talál, és a kormány bennün­ket, a kik ezzel a kívánsággal állunk elő, mind­untalan csak üres Ígéretekkel bocsát el. (Ugy van! balfelöl.) Még az orosz vámkérdést akarom a t. ház figyelmébe ajánlani. (Halljuk! balfelöl.) Annak, hogy borainkat nem tudjuk értékesíteni, egy­részt az olasz borözön az oka, másrészt az, hogy ott, a hol borainkat értékesíteni tudnók, mint pl. Oroszországban, hallatlan nagy a vám. Ott a vám egy pud után — itt a kezemben a ki­mutatás — 9 rubel, vagyis egy hektoliter után 139 K 50 fillér. Ezen felül 16°/ 0 szesz után minden szesz fok után 27 kopek. Az orosz kor­mány ezen hallatlan nagy vámot fel akarja emelni. Egy pud 16'380 kilo. Ha a bor szesz­tartalma 16—25 fok, akkor 15 rubel egy pud után, vagyis koronákban kifejezve 100 kgramm után 232 K 60 fillér. Már most méltóztassék elképzelni a hely­zetet. A tokaj-hegyaljai vidék legjobb kiviteli piacza jóformán Oroszország volna, mert e borok az orosz ízlésnek megfelelnek, az orosz szereti az erős borokat, de a borkereskedés és a bor­termelés érdekeit lehetetlen ilyen rettenetes ma­gas vám mellett megvédeni. De e vám egyúttal példa arra, hogy más államok milyen magas vámot szednek, holott mi olcsó vám mellett bo­csátjuk be az idegen borokat, hogy szőlőterme­lésünk és borkereskedésünk egészen tönkre menjen. Tokaj-Hegyalja közvéleménye épen a napok­ban megmozdult és mint egy ember állott talpra, hogy borainak régi hírnevét és dicsőségét újra visszaállítsa. Az ottani termelők és kereskedők megbeszélték, mit kellene csinálni, hogy Tokaj­Hegyalja régi hire visszatérjen, és azt az állás­pontot foglalták el, hogy ezt a vidéket zárt területté kellene tenni és, kivéve a fogyasztásra szánt borokat, oda idegen bort bevinni ne legyen szabad. Épen holnapután jön majd a deputáczió a miniszter urakhoz, hogy figyelmükbe ajánlja az általuk készített memorandumot; ha meg akarják menteni Tokajt, akkor kövessenek el mindent a bortermelők és borkereskedők érde­keinek megvédésére, mert csak így állithatják helyre Tokaj-Hegyalja régi hirét, dicsőségét. (Helyeslés a baloldalon.) Röviden vázoltam azokat a nagy bajokat, a melyek a bortermelés és a borkereskedés terén vannak. A legnagyobb baj az olasz borok beözön­lése, másik nagy baj az oroszországi, valamint más államok rendkívül magas vámja. Mi tehát segítséget kérünk a nemzettől, segítsen ezeken a bajokon, mert sok derék, becsületes magyar ember, munkájával, szorgalmával tudta csak beültetni ezeket a szőlőterületeket és joggal kér­heti, hogy ne legyen kénytelen hazáját elhagyni és ne kelljen koldusbotot venni kezébe s kiván­dorolnia Amerikába, hogy a magyar honpol-

Next

/
Thumbnails
Contents