Képviselőházi napló, 1901. XXIV. kötet • 1904. április 12–1904. április 25.
Ülésnapok - 1901-414
60 kik. országos ülés 1904 április 14-én, csütörtökön. mostanában történhettek, mert kezemben van egy márczius 23-áról kelt levél, a melyet már akkor kellett volna a t. háznak ujabb interpelláczió formájában előterjesztenem, s ebben a következő jelentés foglaltatik. Grrósz István, a ki ugy látszik, a kormány jóindulatából bizonyos segélyt kapott, e hó 19-én be volt idézve Zirczre tárgyalásra, a hol a biró és két becsüs egyértelmüleg vallottak ugy, a mint a községi bizonyítvány ki volt állítva, hogy az állatorvos és a főbíró megígérte Grósznak és Babernicsnek, hogy lovaik értéke meg lesz térítve. Az állatorvos ezt tagadta. Kijelentették nekik, hogy a pénz már Veszprémben van. Tehát, hogy ha olyan nagyon igazat mondott az állatorvos ur, a jelen vallatás alkalmával, miért volt szükség arra, hogy a félnek vagy feleknek azt mondotta, a mit ezek az emberek eskü mellett készek bizonyítani, hogy a pénz már Veszprémben van? A jegyzőkönyvekre vonatkozólag, t. képviselőház, kötelességem kijelenteni, hogy a miniszter ur azt mondotta, hogy az illető felek ezt expressis verbis elfogadták és aláírták. Ez azonban a következőképen történt. A kihallgatásról jegyzőkönyvet vettek fel. Huszár szolgabíró diktálta, az állatorvos ur és ők aláírták, de felolvasva nem lett a kihallgatottak előtt. Az illetők, t. i. Grrósz és Babernics közül akármelyik kész ezt esküvel is bizonyítani. A mikor ezeket szerencséin volt előadni, egyúttal kijelentem, hogy a választ tudomásul veszem. Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem: tudomásul veszi-e a ház a földmivelésügyi miniszternek Udvary Ferencz képviselő ur interpellácziójára adott válaszát, igen vagy nem? (Igen!) Ellenvetés nem lévén, kijelentem, hogy a ház a választ tudomásul veszi. Következik a földmivelésügyi miniszter által Lendl Adolf képviselőnek a kiszetói és Gyertyámos patak szabályozása tárgyában beadott interpellációjára adandó válasza (Irorn. 282). Tallián Béla földmivelésügyi miniszter: T. képviselőház! Lendl Adolf képviselő ur interpellácziójában több kérdést intézett hozzám. Az első kérdés az volt, hogy (olvassa): a TemesBéga vízszabályozási társulat a Kis-Kostély közelében levő nagy zsilip javítása végett a vizet a Béga csatornájából levezette és ez által számos vizierőre bevezetett iparvállalatnak hónapok óta tetemes kárt okozva, különösen a kiszetói vízimalom tulajdonosait is károsítja; s hajlandó vagyok-e ariól intézkedni, hogy a kiszetói malomtulajdonosok megfelelően kártalanittassanak ? Mindenekelőtt szíves figyelmébe ajánlom a t. képviselő urnak, hogy a kiszetói u. n. kiskostélyi zsilip kezelése nem a Temes-Béga vízszabályozási társulat hatáskörébe tartozik, hanem az tisztán és kizárólag a kormány által kezeltetett mindig, kezeltetik a jelenben is ós természetesen fog kezeltetni a jövőben is. Nevezetesen ezt a zsilipet 1848-ban és 1850-ben a bánsági katonai parancsnok, Merezy építette és azóta mindig az állam kezelése alatt állott. A kis-kostélyi zsilip, a mely — hogy teljes felvilágosítással szolgáljak — arra szolgál, hogy a Bégában rendesen kis víz folytán beállott hajózási akadályokat megszüntesse, hogy a Temesből a vizet duzzasztóval a zsilipen keresztül a Bégába hozza be, mondom, ezen zsilip 1860-ban lett javítva, tehát körülbelül 43—44 esztendeje, hogy javítás alá nem került. Azt hiszem, a t. ház méltányolni fogja azt, hogy ezen 44 esztendő óta javítás alá nem került zsilipet szükséges volt megvizsgáltatni és a mennyiben a javítás szüksége fenforgott, szükséges volt azt helyreállítani. Mindezek következtében a földmivelésügyi minisztérium ezen zsilip megvizsgálását elrendelvén és foganatosíttatván, meggyőződött arról, hogy sürgős kijavítására van szükség. Ezt el is rendelte és pedig 1903. deczember 3-án. Miután azonban abban az időben még hajózhatók voltak a folyók, a hajó- és malomtulajdonosok azzal a kéréssel fordultak hozzám, hogy engedjek egy bizonyos időt ennek az ügynek lebonyolítására, hosszabbitsam meg a határidőt és később kezdjem el a zsilip rendbehozását. Ennek következtében a magam részéről ezen terminust tiz nappal meghosszabbítottam. Felemiitette a t. képviselő ur azt, hogy a zsilip kijavítása hosszabb ideig tartott, mint a mennyire kilátásba volt véve. Erre vonatkozólag legyen szabad a következő indokolással szolgálnom : A viz elzárásánál és a zsilip megvizsgálásánál kiderült az, hogy sokkal súlyosabb és sokkal nagyobb bajok vannak, mintsem az általános kombináczió feltette. Ennek következtében sokkal nagyobb mérvű javításokra volt szükség, tehát hosszabb időn keresztül tartó munkára, mint a mennyit a mérnök urak kombináltak, ugy hogy az elkészítési határidő 1903 február 20-ára állapíttatott meg, a mely időre a javítás tényleg be is fejeztetett. Sem a társulat részéről a Béga-viznek elvonása, sem az államkormányzat részéről ezen kérdésnek oly időben való megoldása nem volt tervbe véve, a melynek alapján bárki részére jogos kártéritési igény lett volna megállapítható. Ennek következtében és azon indokolással is, hogy a kiszetói malomtulajdonosok tényleg c?ak abban az esetben panaszkodhatnának, ha a Béga-viz használatától tiltatnának el, a mi tényleg nem történt meg, mert nem a Béga-viz használatától tiltattak el, hanem csak a Temesből nem eresztettek át azon időre, a mig a zsilip javítása tartott, a Bégába vizet, tehát a malomengedély is csak ugy adatván, mint a vízhasználati engedély, arra a folyóra és arra a mederre, a melyre szól, ennek következtében az volt megállapítandó, hogy jogosultsággal semmiféle kártérítésre igényt nem tarthatnak, annál kevésbbé, mert a vízművek fentartása közérdekből elkerülhetetlen szükség lévén, az államnak e munkálatot teljesítenie kellett.
