Képviselőházi napló, 1901. XXIV. kötet • 1904. április 12–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-414

4Í4. országos ülés 190í április 14-én, csütörtökön. 53 előre is kijelentem, hogy ezt a választ tudomásul nem vehetem és az ügynek napirendre való tűzését kérem. Annál is inkább kell ezt hangoztatnom, mert hisz ép tegnapelőtt az igen t. földmivelésügyi miniszter úrhoz azon kérdéssel fordultam : vájjon be fogja-e mutatni ezen szerződést a háznak vagy nem ? A t. miniszter ur nekem akkor azt válaszolta, hogy arról majd annak idején fog nyilatkozni. Ha a t. földmivelésügyi miniszter ur nekem tegnapelőtt bemutatta volna azt a szerződést, akkor ma abban a helyzetben volnék, hogy annak érdeméről is nyilatkozhatnám. Azt azonban egyáltalában lehetetlen méltányosan kívánni, hogy egy ilyen fontos okiratról ily hirtelen nyilatkozzam. Azért részemről nagyon kérném az igen t. földmivelésügyi miniszter urat, sziveskedjék ezen választ csak ideiglenes válasznak tekinteni, hogy azután e felett érdemben tárgyalhassunk. Tallián Béla földmivelésügyi miniszter: T. ház! Azokra, a miket Nősz Gyula képviselő ur előadott, csak az az egy válaszom lehet, hogy válaszomat, a mint első felszólalásomban is jeleztem, végleges válasznak kívánom tekinteni. A mi azután Rakovszky képviselő ur indítványát illeti, erre vonatkozólag később leszek bátor nyilatkozni. Nősz Gyula : T. képviselőház ! Minthogy az igen t. földmivelésügyi miniszter ur kijelentette, hogy elhangzott válaszát végleges válasznak kívánja tekinteni, kénytelen vagyok a dologhoz még bővebben is hozzászólni. Nagyon sajnálom, hogy a válaszszal megelégedve nem lehetek, mert a választól függött, vájjon Szepes-Béla városa és közönsége a régi nyugalomba visszatérhet-e vagy sem. De ezzel a válaszszal nem fog sikerülni Szepes-Béla városát megnyugtatni, mert nem Szepes-Béla városa idézte elő ezt az ügyet; az nem is gondolt semmi rosszra, mikor a körében egyszerre megjelent herczeg Hohenlohe képviselője és ajánlatot tett, hogy adja el ingatlan birtokát neki, mire a város képviselőtestülete úgyszólván egyhangúlag elutasító álláspontra helyezkedett. Csak a tekintetben volt nézeteltérés, hogy az egyik rész elvileg hajlandó lett volna tárgyalni, de a vételárt keveselte, a másik rész pedig határozottan ragaszkodott azokhoz az ingatlanokhoz, a melyeket 700 esztendőn át birt Szepes-Béla város közönsége, és semmi áron nem volt hajlandó belemenni abba, hogy azok idegen kézre kerüljenek. Szepes-Béla város képviselőtestületének ezen határozata után azt kellett remélni, hogy az egész akczió meg fog szűnni. Sajnos, nem így történt. Megindult egy uj nagy akczió, a melynek végczélja nem volt egyéb, mint ezt a birtokot német kézre játszani. Rakovszky István : És Münnich helyesli ezt I O is szepesi. Münnich Aurél: Mi köze van ahhoz ? (Nagy zaj hal felöl. Felkiáltások: Oltó!) Zboray Miklós: Nem tud erről, mint a Kárpát-Egyesület elnöke? Úgyse folyt be? Münnich Aurél: Igen, ugy befolytam és fogok is! Zboray Miklós: Akkor ne mondja, hogy nem folyt be! Münnich Aurél: Jobb lesz hallgatni és nem gyanúsítani! Az a kenyerük, más semmi! (Nagy zaj.) Elnök (csenget): Kérem a képviselő urakat, ne zavarják a tanácskozást. Nosz Gyula: Én mélyen sajnálom, hogy ilyen akczió Magyarországon egyáltalában megindulhatott. Egész irodalom keletkezett erről a Szepességen; azokat, a kik az elfogadás ellen foglaltak állást, újságokban, a társadalomban megtámadták. De még sajnálatosabb a dologban az, hogy ez az akczió, ugy látszik legalább, a hatóságok tudtával, beleegyezésével, sőt lehetne mondani, kivánatukra törtónt. Felolvastam akkor, a mikor interpellácziómat előterjesztettem, hogy midőn Szepes-Béla városa nem akart a dologba belemenni, Szepes vármegyének közönsége arra utasította Szepes-Béla várost, hogy azonnal, rendkívüli közgyűlésen tárgyalja a dolgot, daczára annak, t. ház, hogy tél idejében voltunk és lehetetlen volt azt is megtudni, hogy mit kivan herczeg Hohenlohe és mit kíván ezzel szemben ellenértékül adni, miután nemcsak készpénzről, de ingatlanokról is volt szó. De, t. ház, miután itt már ezek a dolgok szóba kerültek, hogy a dolog minden tekintetben kellőképen tisztázva legyen és alkalma legyen ugy Münnich Aurél, mint Veszter Imre képviselő uraknak is nyilatkozni, elő kell adnom azt is, t. képviselőház, (Halljuk! Halljuk! a néppárton.) hogy, a mint értesülve vagyok, Münnich Aurél és Veszter Imre képviselő urak voltak azok, a kik Szepes-Bélán megjelenve, ezeket a tárgyalásokat megindították. Rakovszky István: És itt szavaznak! Nosz Gyula: így hallottam, t. ház, ezt elbeszélni. Hogy igaz-e vagy nem igaz, azt majd Münnich Aurél képviselő ur fogja megmondani; én igy vagyok értesülve levélben és szóban. Sőt tovább megyek, t. ház, és azt is felemlítem, — hogy alkalma legyen Veszter Imre és Münnich Aurél képviselő uraknak nyilatkozni — hogy midőn Szepes-Bélán járva a dologról beszéltem, (Halljuk! Halljuk!) ötven ember azt állította, hogy ezen sérelmes megyei határozatnak jóváhagyását már Széll Kálmán volt miniszterelnök ur is megígérte, és hogy erről Veszter képviselő ur értesítette volna Szepes-Bélát oly értelemben, hogy Széll Kálmán ezen igéretét Münnich Aurél képviselőnek tette volna. Hát, t. ház, ismétlem, hogy én csak azt mondom el, a mit hallottam; de miután szóba került ez, és miután feltétlenül szükséges, hogy ezen dolog minden oldalról tisztáztassék, azért hoztam fel, hogy alkalmuk legyen az illető uraknak nyilatkozni. Már most, t. képviselőz, méltóztatnak ebből látni, hogy hogyan van ezen városnak közönsége