Képviselőházi napló, 1901. XXIV. kötet • 1904. április 12–1904. április 25.
Ülésnapok - 1901-414
46 h-ik. országos ülés Í90í április ik-én, csütörtökön. tudnék itt olvasni 50 nyilatkozatot és pedig nem egyes emberek nyilatkozatait, hanem községenkint felvéve, a miket aláirtak húszan, harminczan, ötvenen, mindazok, a kik benne vannak abban a feles viszonyban. Ha tetszik, bárkinek rendelkezésére bocsátom ezeket a nyilatkozatokat, méltóztassék megnézni, mind azt mondják, hogy ők feles viszonyban vannak, és hogy ezenfelül mennyire uzsorázzák őket még. Akkor részletesen elmondottam mindent, elmondottam, hogy a holdat nem mérik ki csak három-negyed holdjával, hogy ingyen kell robotolni, hogy ingyen kell fuvarozni, hogy kerítéseket kell csinálni, hogy 6 —10 korona készpénzt kell fizetni, és igy tovább, hogy tönkreteszik a lóállomänyt, és mindezeket fentartom még ma is. Hogy a népnek is adnak kisebb területeket közvetlenül bérbe, azt én múltkor szintén állítottam, és épen ezekről a területekről mondtam azt, hogy az ilyen helyen azután nagyon felhajtják a bérletnek összegét. Ma is állítom, hogy pl. a szirbovai határban, nem is azon a kitűnő,, jé termőföldön, a melyet a miniszter ur emiitett, hanem más területen, felhajtották a parasztok bérletösszegét holdankint 70 és 80 koronára, és pedig a közalapítványi tisztségnek tudtával, Hogy ez a vizsgálat nincs befejezve, azt még ma is állítom, mert megengedem, hogy a vizsgálati jegyzőkönyv a vizsgálóbiztosnak jelentésével a miniszter ur elé terjesztetett, de az a vizsgálat azért nincs befejezve, mert én ott, abba a vizsgálati jegyzőkönyvbe felvétettem azt, hogy én kérem annak a folytatását, különösen egy pontra vonatkozólag, és pedig arra a pontra vonatkozólag, hogy a főtiszt portájára szállítottak tehenet és búzát. Az igen t. miniszter ur azt mondotta, hogy én véleményemet a terhelő tanuknak vallomásából formáltam. - Igenis abból formáltam. Megmondom miért: mert egyetlenegy mentő tanú sem volt. Ötven, hatvan vagy nyolczvan tanú volt, igy fejből már nem tudom, mert hiszen egy évvel ezelőtt volt a vizsgálat, de valamennyi tanú terhelőén vallott. Hát igenis, a terhelő tanuk vallomásából formálom Ítéletemet, abból, a mit hallottam, a mikor megfordultam ott. Hogy a vizsgálat nincsen befejezve, állítom azért is, mert azt a súlyos vádat, a melyet ott egy tanú emelt, nyomban meg akartam vizsgáltatni és erre a vizsgáló biztos ur, a kiben nagyon megbíztam, mert láttam, hogy igazságosan kivánja a dolgot megvizsgálni, azt mondotta, hogy ez olyan súlyos vád, hogy külön kell a minisztériumnak erről jelentést tenni és erre nézve amúgy is külön vizsgálatot fognak elrendelni. És mégis, daczára annak, hogy négy-öt erre vonatkozó terhelő tanút jelentettünk be azonnal: ezek közül még egy sincsen kihallgatva. El tudnám mondani azoknak neveit még most is. Már most, t. képviselőház, hogy van-e abban tussolás, hogy ha egy ilyen vizsgálat egy év alatt nem lesz befejezve; hogy van-e abban tussolás, ha ily kimutatás kerül az igen t. miniszter ur elé és oly helyzetbe hozza őt, hogy én kénytelen vagyok itt a ház színe előtt az ő állításait ily számadatokkal megczáfolni; hogy vájjon van-e abban tussolás, ha én nem kapom meg azon kimutatásokat, a melyeket kértem a nagy bérletekre vonatkozólag: azt, nem akarom megállapítani, azt állapítsa meg maga^ az igen t. képviselőház. És azért, bár nagyon sajnálom a dolgot, kérem a t, képviselőházat, hogy a miniszter ur válaszát ne vegye tudomásul, sőt kérem magát a t. miniszter urat is, hogy ne tekintse ezt válasznak, hanem méltóztassék azon adatokat, a melyeket újból összeállítottam és megerősítettem és a melyekkel épen az ő minisztériumából kikerült hivatalos számadatokkal felszerelt jelentést megczáfoltam, még egyszer megvizsgáltatni és esetleg az én közreműködésemet igénybe venni, mert én ismerem mindezeket a dolgokat, mind a fejemben vannak és tanulmányoztam ezt a kérdést, én majd megmagyarázom ezen szerződéseket, megmagyarázom azon kifejezéseket, a melyek azokban foglaltatnak, hogy azok mily kétértelműek, mily károsak a népre nézve. És ha a t. miniszter ur megengedi nekem, hogy én magyarázzam azt meg neki magának, be fogja látni, hogy nekem van igazságom és hogy azon osztályban, a hol ezen jelentések készülnek és ezek az ügyek folynak, hogy ott bizony tussolások fordulnak elő. Ismételten kérem a t. miniszter urat, hogy most adott felvilágosításait válasznak ne tekintse. (Helyeslések a néppárton és a szélsöbaloldalon.) Elnök : A kultuszminiszter ur kivan szólani. Berzeviczy Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Egészen röviden szándékozom a t, képviselő ur viszonválaszára reflektálni. (Halljuk! Halljuk!) Kezdem azon, hogy a képviselő ur azt állítja, hogy tussolási rendszer van a kultuszminisztériumban, a minek szerinte bizonyítéka az, hogy bizonyos adatokat kért s azokat meg nem kapta. Ezt az állítását a leghatározottabban visszautasítom. (Elénk helyeslés jobbfelől.) A mit kért, azt meg is kapta. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Ellenmondás és zaj a néppárton és a szélsöbaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képviselő urak! (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Berzeviczy Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: A t. képviselő ur megkapta az adatokat, daczára annak, hogy tudtam, hogy azokat is, mint az előbbieket, czélzatosan csoportosítva csak ellenem akarja felhasználni. (Igaz! TJgy van! a jobboldalon. Ellenmondások a néppárton és felkiáltások: Nem a miniszter ur ellen! Folytonos Baj. Elnök csenget.)
