Képviselőházi napló, 1901. XXIV. kötet • 1904. április 12–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-413

32 ÍÍ3. országos ülés Hm hiszen künn a folyosón, egyesületekben, népgyűléseken sokszor találkoztam velük és igy tapasztalhattam, hogy ebben a kérdésben a legradikálisabb álláspontot foglalták el, sőt a közgazdasági bizottságban is pártkülönbség nélkül a 40 koronás vámtétel mellett foglaltunk állást, hogy ők velünk együtt legyenek azok a viharágyuk, a melyek ezen fellegeket szét fogják űzni és a melyek talán el találják majd az osztrák kétfejű sast is. (Helyeslés a baloldalon.) A miniszterelnök ur válaszát ezért nem vehetem tudomásul, de nem vehetem tudomásul azért sem, mert ezt az interpellácziót november 16-ikán mondottam el; azóta a helyzet megváltozott és én elvártam volna a miniszterelnök úrtól, a mint azt Ígérte is, mert ezt mondotta (olvassa): »kérem ezen válaszomat csak előzetes válasznak tekinteni, majd annak idején a végleges válasz megadása alkalmával fogom annak tudomásul vételét kérni«, hogy részletesen válaszoljon, már pedig ez épen olyan válasz, mint az előző és nem hiszem, hogy bárki volna a t, házban a ki a miniszterelnök ur mai válaszából valami támpontot, vagy magyarázatot kapott volna mindazon kérdésekre nézve, a melyeket én az 1889 : XXX. törvényczikk ide vágó rendelkezéseire nézve az olasz borvám dolgában hozzá intéztem, Épen azért a választ nem veszem tudomásul és kérem a t. házat, hogy azt tudomásul venni ne méltóztassék. (Helyeslés a szUsöbál&ldalon.) Okolicsányi László: A t, miniszterelnök ur vála^áát én sem vehetem tudomásul. Interpellácziómban az olasz kereskedelmi szerződés közgazdasági jelentőségével nem foglalkoztam, hanem kizárólag arra szoritkoztam, hogy az 1899 : XXX. törvényczikk e rendelkezésein túlteszi-e magát a t. kormány és ezen törvény rendelkezései ellenére tárgyalásokba bocsátkozott-e az olaszországi kereskedelmi szerződés megkötése iránt, mielőtt az autonóm vámtarifa életbe lett volna léptetve. A miniszterelnök ur válaszából az tűnik ki, hogy az 1899: XXX. törvényczikk ezen rendelkezéseit teljesen ignorálta. Ennek következtében én ezt a választ tudomásul nem vehetem. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Azt a ház minden tagja tudja, hogy az 1899: XXX. t. ez. milyen hosszú, milyen nagy parlamenti küzdelemnek eredménye. (Ügy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ezen törvényczikk a pártok között egyértelmüleg létrejött megállapodásoknak volt eredménye, a melyhez akkor minden párt teljes mértékben kötötte magát és a melynek megtartását a szabadelvű párt élén álló akkori miniszterelnök az ő egész egyéni és politikai reputácziójával és becsületével garantálta. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Igen nagy súlyt is kell fektetni ennek a törvénynek szigorú és pontos megtartására; (Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) mert nem áll az, mintha az 1899 : XXX. április 13-án

7 szerdán. t.-cz. csakis arra való volna, hogy a függetlenségi pártnak közgazdasági politikáját készítse elő és az önálló vámterületre való átmenetel útját egyengesse. (Ugy van! balfelöl.) így szokták feltüntetni ezt a törvényt azok előtt, a kik vakon és feltétlenül ragaszkodnak a közös vámterület fentartásához. Pedig hát nincs igy. Az 1899 : XXX. t.-cz. egyedül biztosítja Magyarországnak a szabad kezet arra az esetre, ha érdekeinek hathatós és erélyes megvédése szempontjából arra szüksége lesz. (Ugy van! a balés a szélsőbaloldalon.) Hogy ha az Ausztriával való vám- és kereskedelmi szövetség, valamint a Németországgal, Olaszországgal és más külföldi államokkal megkötendő kereskedelmi szövetségek lejárt! ideje összeesik egy időpontban, akkor aa alkudozások idejében ezen szerződések és szövetségek megkötése alkalmával Magyarország, ha közgazdasági érdekeit kellőkép kielégítve nem látja, erélyes álláspontot foglalhat el és esetleg a vámszövetségnek megkötését megtagadhatja, átmehet az önálló vámterületre . . . Ugron Gábor: Szabad keze van! Okolicsányi László: ... felállíthat vámsorompókat Ausztriával szemben. Megvan ennek lehetősége ezen törvény alapján és ez a lehetőség biztosítja nekünk jogaink és érdekeink megvédését. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Hogyha már most ettől a lehetőségtől eltérünk, ha azt a törvényt nem respektáljuk, és ha, akár a képviselőház felhatalmazásával, akár egy uj törvénynyel, a mint most megkísérli a kormány, — adja Isten, hogy ne sikerüljön, — ezen 1899 : XXX. törvényen túlteszszük magunkat, akkor Ausztriával szemben ellenállási képességünk nincs többé. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon,) Ezt Magyarországon is mindenkinek meg kell érteni, és ez iránt nálunk mindenkit fel kell világosítani, a mint hogy nagyon jól tudják, értik és érzik ezt az osztrákok, a mi kitűnik abból, hogy csak arra az egyszerű hirre, hogy a magyar kormány olyan törvényjavaslatot terjesztett elő, a melyben felhatalmazást kér arra, hogy a külföldi államokkal szerződéseket köthessen, a melyek, a mint hirlik, nem lesznek ugyanolyan lejáratúak, mint az Ausztriával kötendő vám- és kereskedelmi szövetség, az osztrák sajtó mindenhol örömrivalgásokban tört ki, a legnagyobb örömmámorban úszott, sőt megjelentek az osztrák lapokban, még félhivatalos lapokban is, olyan czikkek, a melyeknek az volt a felirata: »A Széli-formula nincs többé.« Nagyon természetes is, hogy örültek, mert ha nincs többé, akkor ők ismét képesek Magyarországot közgazdaságilag oly helyzetbe hozni, a mikor ők fognak diktálhatni és a mikor mi nem fogunk a magunk érdekeinek megvédésére megtehetni mindent, a mi szükséges. Mivel a t. kormány eddigi eljárásából s a külföldi államokkal, különösen Olaszországgal