Képviselőházi napló, 1901. XXIV. kötet • 1904. április 12–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-418

418. országos ülés 1904 menye és az a szolgálati idejük is, a mit a vármegyei szolgálatban töltöttek el, figyelembe vétetett volna illetményeik megállapitásánál. Ok azonban állami szolgálatba helyeztettek át és midőn az állami tisztviselők fizetósjavitására vonatkozó törvény rájuk nézve alkalmaztatott, az ő szolgálati idejük csak 1904. évi január 1-től kezdődőleg számittatott. Ok tehát abból a körülményből kifolyólag, hogy önhibájukon kivül nem maradhattak továbbra vármegyei szolgálatban, elveszítették azt a szolgálati időt, a melyet a vármegyénél közben eltöltöttek. Azt hiszem, nagyon méltánytalan eljárás volna, hogy ha ez az igazságtalanság, a melyet velük szemben elkövettek, alkalmas módon nem javittatnék. Én tisztában vagyok az iránt, hogy a volt vármegyei számvevőségi és pénztári tisztviselők ügyére nézve ebben a törvényben intézkedés nem mondathatik ki; de azt hiszem, talán mégis hasznos dolgot teszek azoknak és a közügynek, hogy ha felemlítem ezt a kérdést és ajánlom a t. kormány figyelmébe, hogy legyen velük szemben igazságos, mert csakugyan nem egyeztethető össze az osztó igazság követelményeivel az, hogy ezek elveszítsék azt a szolgálati időt, a mit a vármegyénél töltöttek azért, mert állami tisztviselőkké lettek és viszont, hogy az állami tisztviselők illetményeinek megállapitásánál csakis az 1904. évtől kezdődő szolgálati időtől kezdve van megállapítva a szolgálati idejük. Ajánlom ezt az óhajtást a t. miniszterelnök ur figyelmébe és nagyon kérem, hogy ha e tekintetben szíves volna megnyugtatni és már most tenne nyilatkozatot ez iránt. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: T. ház! Érdemleges nyilatkozatot ebben a pillanatban nem tehetek, hiszen, mint méltóztatnak bölcsen tudni, ez a kérdés ma már elsősorban a pénzügyminiszter ur resszortjába tartozik. A magam részéről azonban habozás nélkül kijelentem, hogy elismerem azt, hogy ezeknek a tisztviselőknek a helyzete, illetőleg az a helyzet, a melybe a fizetésemeléssel kapcsolatba jutottak, csakugyan különös méltánylást érdemel és én rajta leszek, hogy e tekintetben valami történjék. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök; T. ház! Maga a szakasz nem támadtatván meg, azt hiszem, kijelenthetem, hogy az elfogadtatott. Következik a 14, szakasz. Dedovics György jegyző (olvassa a 14. §-t, mely észrevétel nélkül elfogadtatott. Olvassa a 15. §-t). Rátkay László jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. képviselőház! A tegnapi általános vita során felvetett kérdéssel kapcsolatban bátor leszek egy rövid határozati javaslatot a t. képviselőházhoz benyújtani. Benyújtom azt daczára annak, hogy kevés kilátásom van az elfogadására, mert legmélyebb sajnálatomra tegnapi felszólalásom után a miniszterelnök ur nyilatkozatából arról kellett meggyőződnöm, hogy a miniszterelnök ur vagy félreért, vagy pedig í április 19-én, kedden. 151 elvileg ellene foglal állást ezen kérdés megoldásának. Kötelességteljesítés okából azonban benyújtom, hogy legalább emléke maradjon annak, hogy volt e tárgyban ilyen felszólalás. Előre is ki kell jelentenem, hogy a törvénynek szövege ellen, illetve maga a szakasz ellen én kifogást nem teszek, bár ha a határozati javaslat, melyet benyújtok, épen a törvény életbeléptetésével kapcsolatos és mindenesetre, ha sikerre való kilátással nyújtanám be határozati javaslatomat, megfontolás tárgyává kellene tennünk azt is, hogy nem volna-e czélszerü a törvény életbeléptetésének határidejét inkább a végrehajtási útra terelni és addig, mig ezek a végrehaj thatósági kérdések eldöntve nincsenek, ezen törvényt sem kellene óletbeléptetni; miután azonban, mondom, erre nagyon kevés kilátásom van, bár megkísérlem még egyszer a t. miniszterelnök urat meggyőzni arról, hogy ez helyes, ez okból én magam egy külön intézkedésnek törvényhozás utján való megrendelését tartom szükségesnek, hogy a közérdekből általam óhajtott czél eléressék. A tegnapi nap folyamán volt szerencsém kifejtem, hogy ezek a fizetés-emelésről most meghozott és meghozandó törvények a maguk érdeme valóságában, fájdalom, a fizetéseknek nagyobb százalékára vonatkozólag helytelen czimet viselő törvényekben lesznek megörökítve. Ezek a törvények a gyakorlati életben ugy kellene, hogy szóljanak: »törvényjavaslatok a hitelezők számára nyújtandó kielégítési alapoknak felemeléséről^. (Derültség.) Én majd meg fogom győzni a t. miniszterelnök urat a költségvetési vita során, a mikor kívánni fogom a kimutatást, hogy mennyire igazam volt, — és itt nem beszólek csupán a vármegyei tisztviselőkről, birákról, alkalmazottakról egyaránt, — midőn konstatálom azt a szomorú valóságot, hogy a legutolsó időkben még olyan helyeken is, mint a fővárosban, a hol lényeges fizetésemelésben részesültek a tisztviselők, oly mértékben vert gyökeret az uzsoráskodás és a tisztviselőknek ezen az utón való eladósodása, hogy valósággal aggályos tüneteket mutat, a melyet a törvényhozásnak kétségtelenül nem lehet behunyt szemmel nézni, hanem valamely megoldást ezen kérdésben feltétlenül találni kell. Nem szükséges a törvényhozás termében bővebben bizonyítanom azt, hogy mit jelent egy állami alkalmazott, tisztviselő vagy bíró, a közélet és különösen az igazság kiszolgáltatása szempontjából akkor, ha attól a megélhetési eszközök a végrehajtások által elvonatnak és családjával együtt a nélkülözések közt teng. Hogy az ilyen alkalmazott működése az állam és a nagyközérdek szempontjából mennyiben esik kifogás alá, azt nem szükséges bővebben magyaráznom, hiszen ez tiszta és világos. Hozzáteszem azonban, hogy a gyakorlati élet szempontjából nincs veszedelmesebb dolog, mint az, ha eladósodott birói vagy tisztviselői