Képviselőházi napló, 1901. XXIV. kötet • 1904. április 12–1904. április 25.
Ülésnapok - 1901-417
134 417. országos ülés 190í április 18-án, hétfőn. geti. De hogy is lehetnének megnyugodva a bortermelők, a midőn magának a t. kormánynak előterjesztése szerint 443.000 olyan gazda van, a ki kizárólag vagy legfőképen szőlője ntán él. Ez családonkint öt főnyi lélekszámmal véve, pár millió lelket jelent. Ilyen óriási érdekkörnek létérdeke forogván koczkán, megnyugodhatnak-e teljesen a kormány azon nyilatkozatában, hogy a kormány az ő érdekeiket meg fogja védeni? Nagyon igazolt tehát az ország minden részében megindult mozgalom, a melyet én táplálni is igyekszem. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Mozogjanak, mert különben veszély fenyegeti őket B a magam részéről, daczára annak, hogy Bernáth Béla t. képviselőtársam csak a múltkor adott be egy interpellácziót, nem késem ismét interpelláczióval állani elő, sőt felkérem érdeklődő t. képviselőtársaimat, hogy ők se késsenek folytonos interpellácziókkal arra kényszeríteni a kormányt, bogy az ügyben határozott és megnyugtató nyilatkozatokat tegyen. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Interpellácziómnak az a czélja tehát, hogy a kormányt sürgesse határozott nyilatkozat megtételére, mert a bortermelés kérdése Magyarország életkérdése. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ezt semmiféle alku vagy rekompenzáczió tárgyává tenni nem szabad. A kormánynak kötelessége itt a bázban állást foglalni és kijelenteni, hogy vagy alkuba akar bocsátkozni a kormány és akkor mondja meg, hogy mily alapon és miért, ha pedig nem akar, akkor nyugtassa meg a közönséget. E tekintetben az országban már megérett közvélemény van, a mely álláspontját teljesen körülirta. Ezen állásponthoz tartozik az, hogy Magyarországba olasz bort behozni 40 korona vámon alul nem lehet, valamint kontingentált bormennyiséget sem lehet behozni. Ezek a magyar bortermelésnek oly elemi feltételei, a melyektől egy kormány sem állhat el, ha az ország érdekeit szivén viseli. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Akkor, a midőn a magyar borkivitel, lehet mondani, az egész világon tiltó vámokkal van akadályozva, akár Németországot, akár Erancziaországot veszszük, vagy Angliát, a mely nagy borfogyasztó, Oroszországot, Svájczot, a melyek mind borfogyasztó államok; a miclőn látjuk, hogy ezek tiltó vámokat létesítettek a magyar bor ellen és igy Magyarország borkivitelre nem számithat, ha oly körülmények közt, a mikor mi a magunk borát vagyunk kénytelenek fogyasztani, hogy a termelő megélhessen, még az olasz bornak is kedvezményt adunk: ez képtelenség, ez semmi egyéb, mint tönkretétele annak a csekély gazdasági térnek, a melyet ebben a tekintetben nagy fáradsággal és költséggel a gazdák létrehoztak. (Igaz! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Felolvasom interpellácziómat, a mely a következőleg szól (olvassa) : Kérdés a t. miniszterelnök úrhoz. A filloxera-vész által okozott több, mint 2 milliárd korona értékveszteség és kár után, a magyar gazdák nagy erőfeszitésével több, mint fél milliárd korona uj költséggel történt szőlőfelujitás, a szőlőtermelést oly gazdasági tényezővé emelte, mely az állam részéről a legnagyobb gondozást és figyelmet igényli, s egyszersmind a mindenkori kormányokra a legnagyobb felelőséget hárítja, hogy e gazdasági ág megóva legyen a közkormányzat körében, a további fejlődés minden akadályától, sőt minden nehézség elhárittassék, mely a szőlőtermelés értékesítésének útjába illetéktelenül tolakodik. Az ekként felujjitott szőlőművelés érdeke tehát elsőrangú gazdasági érdek, létérdek, melyet lealkuvás vagy rekompenzáczió tárgyává tenni nem szabad. A múlt évben az olasz kereskedelmi szerződés felmondása folytán a füloxéravészszel versenyző olasz borvámklauzula megszűnése nagy örömet keltett a szőlőtermelők között. Ez öröm azonban szappanbuborék volt, hamar elfújta azt a folyó év szeptember 30-áig megkötött ideiglenes egyezség, melynek folytán megújult az aggodalom, hogy a borvámzáradék, ha nem is azon alakban, de más alakban nem fog-e ismét feltámadni az uj szüreti idényre. Ez az aggodalom a legújabb időben növekszik az olasz kereskedelmi szerződés felett most folyó tárgyalással, melyet nem oszlathat el a kormány azon általános kifejezése, hogy a bortermelés érdekeit meg fogja védeni; mert ez a forgalom nagyon tág keretű a magyar közvélemény állásfoglalása mellett, mely Olaszországgal szemben a következő határozott álláspontban nyilatkozott meg: hogy az olasz borvám 20 arany írtnál, vagy negyven koronánál kevesebb nem lehet, s hogy semmiféle ürügy, vagy szin alatt az ország határába kedvezményes olasz bor behozatala meg nem engedhető. Ez mint semmiféle alkut nem tűrő létérdek nyilvánult meg ugy a magyar szőlőtermelés, mint a borkereskedés köréből. Tekintettel a folyton növekvő aggodalomra, mely rendkívül bénitólag hat a forgalomra is s a kínos bizonytalanság káros hatása kiszámíthatatlan, kérdem a miniszterelnök urat: mi akadály forog fenn arra, hogy a kormány nyilatkoztassa ki a közönség aggodalma eloszlatása végett, hogy a kormány álláspontja is az, hogy a magyar szőlőtermelés és borkereskedés semmiféle czimü kedvezményes olasz borbehozatallal nem terhelhető, hogy a borvám 40 koronánál kevesebb nem lehet, s hogy ez semmiféle alku vagy rekompenzáczió tárgya nem lehet? (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpelláczió kiadatik a miniszterelnök urnak. Következik Nessi Pál képviselő ur.
