Képviselőházi napló, 1901. XXIV. kötet • 1904. április 12–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-417

122 kll. országos ülés 1904 április 18-án, hétfőn. mányokat, (Ugy van! a széls'óbáloldalon.) Én ugy tudom, hogy nincs vármegye az ország területén, a melynek uíbiztosokra ne volna szüksége, már pedig ebben a javaslatban az utbiztosokra vonatkozólag sehol semmiféle intézkedés nem történik, A tisztviselőknek és szolgáknak összes kategóriái felsoroltatnak, de az uíbiztosok még ott sem említtetnek, a hol a vármegyéknek specziális állásairól van szó, mint a gazdasági előadókról, a fatermelési biztosokról, a fordítókról, a fürdő-biztosokról, sőt a szülésznőkről is. Azt hiszem, hogy csak a kellő gondosság hiányából vagy valamely mulasztás következtében történhetett meg az, hogy a ház elé hozott ezen szervezeti törvényből az utbiztosokra vonatkozó intézkedés kimaradt. Végül kötelességemnek ismerem Somogy vármegye tisztviselői karának óhaját itt kifejezésre juttatni. Somogy megye tisztviselői kara ugyanis tárgyalás alá vette Temes vármegye tisztviselői kara értekezletének határozatát, a melyben azt kívánják, hogy az 5. §. azon intézkedése, a mely lehetővé teszi azt, hogy a főszolgabirák 15 évi működésük után egy magasabb fizetési osztályba lépjenek elő, általánosittassék; az árvaszéki ülnökökre és a szolgabirákra is kiterjesztessék, sőt, mint Somogy megye tisztikarának határozata mondja, hogy az összes ugy választott, mint kinevezett tisztviselők egy és ugyanazon fizetési osztályban eltöltött 15 évi szolgálat után a következő magasabb fizetési osztályba soroztathassanak. Kötelességemnek tartottam ezt itt megemlíteni, annál is inkább, mert meggyőződésem szerint ez igen üdvös intézkedés lenne, és mert kétségtelen dolog az, hogy ugy az árvaszéki ülnökökre, mint a főszolgabírókra nézve is, a kik különböző körülményeknél fogva el vannak zárva attól, hogy előremehessenek, ez a felsőbb fizetési osztályba való előlépheíés rendkívül kedvező és üdvös volna. A részletek tárgyalásakor leszek bátor még egy javaslatot előterjeszteni, a mely azt czélozza, hogy az árvaszéki ügyészek ott, a hol a magánpraxistól el vannak tiltva, ne a IX. hanem a VIII. fizetési osztályba soroztassanak. Ezek volnának rövid megjegyzéseim, a javaslatot pedig, a mint már mondottam, a részletes tárgyalás alapjául nemcsak elfogadom, hanem azt örömmel üdvözlöm. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Rátkay László jegyző: Sághy Gyula! Sághy Gyula: T. ház! (Halljuk ! Halljuk!) Készséggel elismerem a szőnyegen forgó törvényjavaslatról, hogy az egy égető szükséget törekszik kielégíteni, és mert azt a magam részéről is sürgősnek tartom, annak általános tárgyalása alkalmával csak egy pár rövid megjegyzésre akarok szorítkozni. Nem akarok most azon hiányok részletezésébe és bírálatába sem bocsátkozni, a melyek ezen törvényjavaslatban vannak, mert hiszen ezeknek kiigazítása és pótlása leghelyesebben és legczélszerübben a részletek tárgyalásánál lesz eszközlendő; csak azt vagyok bátor kijelenteni, hogy a milyen szívesen és örömmel járulunk mindannyian általánosságban ezen törvényjavaslathoz, mert csakugyan itt az ideje annak, hogy a törvényhatósági és megyei tisztviselők ellátásáról megfelelő mértékben gondoskodjunk, hogy annál odaadóbban felelhessenek meg közigazgatási feladatuknak ; másrészről épen annyira sajnálattal nélkülözöm és nélkülözzük azt, hogy a t. kormány ezen javaslat előterjesztésével egyidejűleg elmulasztotta előterjeszteni a tisztviselők szolgálati pragmatikájára és a fegyelmi eljárásra vonatkozó törvényjavaslatokat, (Ugy van! a balés a szélsöbaloldalon.) daczára annak, hogy már az előző kormányok számos Ígérete ezt mint rövid idő alatt, a közel jövőben megoldandó kérdést jelölte meg. Mi azonban e nélkül is megvárjuk és reméljük is a törvényhatósági tisztviselőktől mint nem is a kormány közvetlen hatalmi rendelkezése alatt álló, de önkormányzati tisztviselőktől, hogy e törvényes garancziák hiányának daczára is érdemeket maguknak a közigazgatás nagy és fontos feladatainak odaadó ellátása, a nép érdekeinek lelkes gondozása által törekednek majd szerezni, nem pedig a kormánynak teendő kortesszolgálatokkal. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elvárjuk és bizton reméljük a megyei tisztviselőktől, hogy politikai téren, értem a választásoknál is, mindig szem előtt tartják tisztviselői állásukat és tartózkodni fognak attól, hogy valami irányban a nemzeti akarat szabad megnyilvánulását gátolják, az elé akadályokat gördítsenek oly módon, a mely a tisztviselői állás tekintélyének latbavetésével befolyásolhatná a választást. De követelnünk kell — annak daczára, hogy ezt feltételezzük, — ismerve megyei tisztviselői karunkat legalább nagy általánosságban az egész országban, — követelnünk és sürgetnünk kell e garancziális törvényjavaslatok mielőbbi beterjesztését, mert az egyrészről nemcsak a közszabadságnak, hanem a jó közigazgatásnak is egyik legelemibb és legszükségesebb biztositéka, másrészről biztosítéka annak is, hogy a tisztviselő, mint polgár, szintén szabadon, a nélkül, hogy az állására visszahatással lenne, érvényesítheti a maga politikai meggyőződését, mert ebben a tekintetben neki is meg kell adnunk a kellő biztosítékot. Azért hozzájárulok Szalay László képviselőtársam határozati javaslatához. Másik megjegyzésem, a melylyel be is fejezem felszólalásomat, arra vonatkozik, hogy midőn a t. kormány az állami tisztviselők fizetésrendezéséről szóló, még a Széli-kormány által előterjesztett javaslatot visszavonta, azt a kijelentést tette, hogy nem abból az indokból vonja vissza, mintha törvénynyé emelkedésének hosszabb időre való elhalasztását kontemplálta volna, mert hiszen az a javaslat akkoriban már a tisztviselőkben jogos reményeket ébresztett, sőt sokan