Képviselőházi napló, 1901. XXIV. kötet • 1904. április 12–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-417

Í17. országos ülés 190í április 18-án, hétfőn. 117 Azt mondják erre talán, hogy hagyjunk fel már azzal az örökös rangosztálybeli nagyzolással. Én is azt mondom. De akkor hagyjunk fel a teljesen indokolatlan uniformirozással is és ugy határozzuk meg ezeket a fizetéseket, a mint azt az önkormányzat lényege, szelleme és érdeke magával hozza. Itt van a megyei főorvos példája. Az is a VIII. fizetésosztályba soroztatik. 0 most össze fogja magát hasonlítani a VIII. fizetési osztályba sorozottakkal, s azt fogja mondani: »ÉQ 15 évig jártam a tudomány iskoláit; diplomával rendelkezem; tudományomat az állam nem nélkülözheti és ide jutottam.« Az egészségügy ma már az állam legfontosabb kérdéseinek egyike; nagy érdekek fűződnek ahhoz, hogy egy főorvos miként teljesiti a közegészségügy terén kötelességeit valamely vármegyében. 0 rá már nem lehet azt mondani, hogy éljen meg a privát praxisából, Arra a megyei főorvosra a vármegyének teljes mértékben szüksége van és ugyan méltóztassék megnézni a pestvármegyei főorvosnak irodáját itt Budapesten: vájjon jut-e annak ideje arra, hogy privát praxis utján keresse meg kenyerét ? Hiszen csak az irodai foglalkozás is, a jelentések tétele és vétele annyira igénybe veszi őt, hogy a napnak csaknem minden óráját irodájában való munkával kell eltöltenie. Ehhez járul, hogy a megyei főorvosnak csaknem állandóan utaznia kell. Azután ott vannak a sorozások ; a közegészségügy terén felmerülő esetek, a melyeknek felülvizsgálata napokig tartó kirándulásokat ves^ igénybe. S mindezek daczára azt mondjuk, hogy a VIII. osztályba soroztatik! 0 majd körül fog nézni abban a fizetési osztályban, B azt fogja mondani: » Nagyon érdemes társaság, az igaz, de ezt érdemlem én 14 évi fáradságos munkámmal szerzett tudományom és diplomám után, hogy a midőn a közegészségügy fontos érdekeit szolgálom, akkor a VIII. osztályba soroznak engem és csekély évi fizetésből kényszerítenek megélni ?« Erre nem felelhetünk azzal, hogy keressen privát praxisa révén magának mellékjövedelmet. Mindezeket annak bizonyítására hoztam fel, hogy ezen itt felállítandó rendszer a lehető legszerencsétlenebb. Kérve kérem a kormányt, hogy ezt az egész rendszert változtassa meg, és az önkormányzatra nézve egy külön fizetési rendszert létesítsen. De erre azzal fognak válaszolni, hogy akkor vissza kellene vonni az egész javaslatot, és azután azt mondanák, — ha az én akaratom volna döntő — hogy, íme, ennek a csekély javításnak akadályát képezi az, hogy most egyesek ilyen ellenvetéseket tesznek. Ez okból sem akarom elvetni e javaslatot, mert ismétlem, ha aranyat nem is találtam, megelégszem ezúttal az ólomréteggel is. De, hogy ezen kijelentésemből semmiféle következtetés ne vonassák, azért hangoztatom ezen kifogásaimat, s azért jelentem ki, hogy ezen javaslatnak sem rendszeréhez, sem módszeréhez, sem osztályozási tervezetéhez hozzá nem járulok. Nem akadályozom meg a javaslat törvényerőre emelését; a részletek tárgyalásánál meg fogom kísérelni a javítást, (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) de fájdalommal veszem tudomásul, mind rendszere és módszere folytán az önkormányzatra nézve káros intézményt, mert az önkormányzatnak azon kiválóan érdemes munkásait és az önkormányzatnak szerveit, a kik az egyes tisztviselői állásokban vannak, sem a maguk móltóságában, sem tekintélyében ez a javaslat meg nem óvja, hanem inkább degradálja, kisebbíti. Nagyon természetes tehát, hogy az volna kötelességem, hogy ne járuljak hozzá, (Igaz! a szélsöbaloldalon.) de az elmondottakat tekintetbe véve, és minthogy a részleteknél megkíséreljük e javítások keresztülvitelét, e keresztülvitel reményében nem állom útját annak, hogy a javaslat általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadtassák. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Rátkay László jegyző: Gróf Batthyány Tivadar! Gr. Batthyány Tivadar; T. ház ! (Halljuk! Halljuk!) Igen természetes, hogy azon lelkesült hangulat mellett, a mely a vármegyei tisztviselők fizetésrendezése iránt e házban ma mutatkozik, nem fogok hosszabb ideig a t. ház becses türelmével és idejével visszaélni és azért csakis egy-két, szerintem igen fontos kérdésre kívánok kiterjeszkedni. (Halljuk! a baloldalon.) Mielőtt azonban ezt tenném, legyen szabad a t. miniszterelnök úrhoz egy tiszteletteljes kérdést intéznem, a melynek teljesítése, azt hiszem, semmiféle nehézségbe nem kerül és a melynek teljesítésével több kisebb megyei székhelynek nagy szolgálatot tenne a t. miniszterelnök ur. Ha jól vagyok értesülve, e törvényjavaslat bizottsági tárgyalása alkalmával szóba került az, hogy nem lehetne-e a költségek megtakarítását ugy előmozdítani, hogy egynéhány kisebb vármegye egyesittetnék és egynéhány megyei központ elejtetnék, a mi által a tisztviselők számában és fizetésében megtakarítás volna elérhető. A hírlapok szerint ez a kérdés felvettetett a bizottságban és akkor a miniszterelnök ur, igen helyesen, azt a kijelentést tette, hogy a közigazgatási reform alkalmával feltétlenül a mai megyei központok és megyei szervezetek fentartandók. Ebben látom én is a kérdés helyes megoldását, mert oly nagy nehézségekkel és sérelmekkel járna egyes kisebb megyék összpontosítása, hogy az a pár ezer korona, a mit fizetésekben megtakaríthatnánk, más téren százszorosan veszendőbe menne. De van e dolognak egy igen akut oldala és azért vagyok bátor kérésemet a miniszterelnök úrhoz intézni, a mely kérésem a következő. Több kisebb vármegyében, mint pl. nálunk Mosony megyében, már évek óta az a felfogás nyert teret, hogy a közigazgatás reformja alkal-