Képviselőházi napló, 1901. XXIV. kötet • 1904. április 12–1904. április 25.
Ülésnapok - 1901-416
110 kí6 országos ülés Í90b április 16-án, szombaton. Nyíri Sándor honvédelmi miniszter: Idejében megakadályozták. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Kísérlet! Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Ez nem kísérlet! Zaj.) Szőts Pál: Halljuk a szónokot! Elnök (csenget): Csendet kérek, t. ház! Bakonyi Samu: Ily körülmények közt a katonai büntető törvénykönyv 161. §-ában meghatározott zendülés bűntettének még kísérletéről sem lehet szó, mert a katonai bűntető törvénykönyv 15. §-a értelmében, a melyet szerény nézetem szerint a t. honvédelmi miniszter urnak szintén kellett volna idéznie az én interpelláczióm következtében, oly kísérlet, a melyhez elkövetési cselekedet nem járul, nem is büntetendő a katonai büntető-törvénykönyv meghatározása szerint sem, A 19. §, pedig azt mondja, hogy gondolatok, vagy belső szándék miatt, ha semmi külső gonosz cselekmény nem követtetett el, vagy olyasmi, a mit a törvények rendelnek, nem mulasztatott el, senki sem vonható kérdőre. Tehát még a katonai büntető-törvénykönyvnek általunk kárhoztatott rendszere is ilyen helyes intézkedéseket tartalmaz a jelen esetre vonatkozólag. Ha már most ezeket a rendelkezéseket nem tartották szem előtt, akkor csakugyan nem vonhatunk le más kon/.ekvencziát, mint hogy a jelen esetben az a nizus követtetett, hogy olyan fenyítő példát állítsanak azon katonák elé, a kik a maguk érzését egymással való beszélgetés és eszmecsere közt kifejezésre juttatták, hogy azok elnémuljanak és érzelmeiknek semmiféle kifejezés adható ne legyen különösen olyan alakban, a minő egyeseknek beszélgetése közben felmerült, hogy t. i. a szabadság-szoborra tétessék egy ártatlan koszorú. Méltóztatott a tényállással teljesen megegyezőleg hivatkozni arra, hogy ezek a katonák egy szoczialistának ismert agitátorral, Nánássy Lajos nevű kőművessel érintkeztek. Mi bizonyítja jobban annak a veszedelemnek tényleges fen forgását, a melyre mi épen az állam biztonsága érdekében, épen a véderőnek integritása érdekében rámutattunk. Ez az eset bizonyítja, hogy az ilyen rendelkezések kaput nyitnak a szoczialista izgatásoknak a hadseregben is. Méltóztassanak csak egyik-másik osztrák hadtest állapotát megnézni, adatok vannak rá. a melyek ezen padokról már a ház elé kerültek, hogy a szoczialista izgatás ott milyen terjedelmet öltött. Azt akarja a t. katonai kormányzat, hogy ez Magyarországon is bekövetkezzék? És ha az a szoczialista izgatás csakugyan veszélyeztetni fogja a mai államrendet s esetleg a polgárok szabadságát, hát azzal a katonasággal fogja azt megvédelmezni, a melynek kebelében ilyen rendelkezésekkel tör utat az izgatás veszedelmeinek ? Azt hiszem, hogy ezt nem fogja kicsinyelni a honvédelmi miniszter ur, hiszen az adatokat maga szolgáltatta nekünk. Az a kérdés is felmerülhet az én interpelláczióm következtében, hogy mikor egy bírói ítélettel számol be nekünk a t. honvédelmi miniszter ur, micsoda bizonyítékok alapján keletkezett az a bírói ítélet? Méltóztatik mondani, hogy a beismerés alapján. No már csakugyan vétenék a t. háznak jogászi erudicziója ellen, ha ezzel szemben akarnék lándzsát törni a mellett, hogy a beismerés nem lehet egyedüli bizo• nyiték arra, hogy ilyen marasztaló, súlyos ítélet keletkezzék. De én e felett most immorálni nem akarok, csak azt akarom a t, miniszter ur válaszából még exponálni, hogy ő a birói ítéletnek a dogmatikus erejét állította elibünk. Ne méltóztassék a hadsereg keretében keletkezett birói ítéleteknek ilyen erejére hivatkozni, mert mi tudunk ennek a hadseregnek keretében keletkezett birói ítéleteket, a melyek mindnyájunknak a lelkét csak a legnagyobb fokú elkeseredéssel töltik el, a mire nézve — azt hiszem legalább t — nincs különbség ezen ház tagjai között, És az összefüggést azon ítéletek közt, meg ezen utolsó ítélet között, az érzésbeli összefüggést nagyon megvilágítják a külső körülmények, hogy t. i. egy szabadságszoborra szánt koszorú letételének puszta szándéka miatt méretett ki magyar fiukra zendülés bünfette czimén 3—8 hónajai büntetés. Méltóztatik az egész eljárást most enyhébb színben feltüntetni akarni arra való hivatkozással, hogy a Gerichtsherr, a kit a kegyelmezési jog megillet, a debreczeni ezred parancsnoka e kegyelmezési jogot részben gyakorolta, hogy márczius hónapban három legénynek kegyelmet adott, Ezzel szemben áll az az égbekiáltó tény, hogy október legelején kezdődött ez az eljárás, és tartott a vizsgálati fogság január 9-ikéig, mikor az ítélet meghozatott, ugy mi haszonnal jár ezekre nézve a kegyelem, a kik többet ültek, mint a mennyi büntetésük volt? (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ennélfogva a kegyelemnek ily mértékű gyakorlása ezt az egész dolgot annál kevésbbé enyhítheti, mert a többiekre nézve még attól tétetett függővé, hogyha magukat erre érdemesekké teszik. (Zaj balfelöl.) Kíváncsi vagyok, hogyan szerezhet az a börtönbe zárt katona érdemeket arra, hogy kegyelmet kapjon ? (Igaz ! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Tudtommal a hosszabb időre elitélt raboknak a börtönben való viselkedése ellen semmiféle kifogás fel nem merült. Több érdemet pedig egy rab, vagy fogoly nem szerezhet a szabadlábrahelyezésre, mint azt, hogy magát jól viseli, és a fogházi vagy börtönrendet megtartja. Ezt az érdemet azok a szerencsétlen emberek túlontúl megszerezték. Minek tehát a keserűséget még fokozni, különösen a mai helyzetben; azt hi?zem, hogy a katonai hatalom részéről legalább is tapintatos volna véget vetni ennek az állapotnak, (jüénk helyeslés a szélsőhaloläalon.) A történtek után ennyit méltán elvárhatott volna az ország a t. kormánytól. Ezek alapján — nagyon sajnálom —
