Képviselőházi napló, 1901. XXIV. kötet • 1904. április 12–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-416

Í16. országos ülés 190b április 16-án, szombaton. •Ki mutatnom arra,hogy alig van olyan választókerülete az országnak, a hol egyes községek a központ­tal 40, 50, sőt 60 kilométer távolságra ne lennének; ily távoleső helységekből, főképen az időszaki választások alkalmával, télviz idején, az őszi és korai tavaszi tartós esőzések idején, a mi járhatatlan utainkon sok vergődés és kalamitás között lehet a választópolgárságnak a választás székhelyére eljutnia, onnan ismét hazavergődnie, elvégre nem szabad odajutnunk, hogy a mikor az állampolgárok alkotmányos politikai jogai­kat gyakorolják, ezt csak valóságos megpróbál­tatások, vesződségek, fáradságok, egészséghábo­ritások és valóságos testi . szenvedések árán tehessék. A liözségenkénti szavazás elvének, mint kiindulási pontnak alapul vétele mellett áttérek, t. ház, indítványom harmadik pontjának indoko­lására, a parlamenti reform által elérendő arra a nagy czélra, illetve annak miként történő megvalósitására, hogy a törvényhozás már meg­alkotási rendjével ezéltudatosan szolgálja a legfőbb állami feladatot, a magyar faj fejlesztésé­nek és 1000 éves kizárólagos uralma fentartá­sának követelményeit. Indítványom a következő: A választókerü­letek száma törvényhatóságonkint az állam hi­vatalos nyelvén beszélő, vagyis a magyarul tudó összes lakosság számarányához képest állapíttas­sák meg. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. ház ! Méltóztattak látni, hogy a választói jog kiterjesztését a legszélesebb alapra fektetve óhajtom keresztülvinni, ás még ha az általá­nos szavazati jog nem hozatDék is be, választói joggal felruházandónak tartok minden teljes­koru polgárt, ki adót fizet, védkötelezettséget teljesít. A parlamenti reform, megalkotásánál azonban egy pillanatra sem tévesztem szemeim elől azt, hogy a magyar államnak nemzeti ala­pon szervezése csak folyamatban van és így addig, a mig a nemzeti konszolidáczió nagy munkája befejezést nem nyer, a jogok kiterjesz­tésében rejlő liberalizmusnak egy korlátját isme­rem, azt a korlátot, melyet a faji politika jogos követelményei emelnek. Egyénileg biztositandónak tartom minden egyes állampolgár részére a teljes politikai sza­badságot, illetve vallás- és nyelvi különbségre tekintet nélkül minden, a közterhekben részes polgárnak a közügyek intézésében való részt­vevős jogát, de a parlamenti reformban nem­csak az egyén teljes politikai szabadságát kell biztosítani, hanem a magyar faj egyénisége érvényesülésének tekinteteit is döntőleg meg­óvni kell. Ezt én a kerületi beosztás rend­szerével vélem elérhetőnek. (Helyeslés a szélsö­baloldalon.) A magyar állami tevékenység legfőbb czél­jául a magyar faj szuverenitásának fentartását ismerem. És a mikor ezen legfőbb állami czél szolgálatában a választási törvény revíziójánál a parlament megalkotásának alapjául a kerületek beosztására nézve a magyarul tudó összes lakos­ság számarányát jelölöm meg, akkor nemcsak ezt a legfőbb állami czélt ós érdeket szolgálom, hanem magával a jogeszméjével is harmóniában álló nagy elvet kívánok megvalósítani, A midőn ugyanis a választói jognak min­den adófiető és hadkötelezettségi viszonyban álló polgárára kiterjesztését sürgetem, a jogok és kötelességek egyensúlya megteremtésének elvét vettem kiindulási pontul. (Helyeslés a szélső­baloldalon.) Ugyancsak a jogok és kötelességek egyensúlya nagy eszméjének lesz elég téve ak­kor, ha indítványom a kerületek "mikénti be­osztására nézve elfogadtatik, mert az állam­polgári kötelességek minden irányban teljesítésével szemben fog a politikai jogosultság ugyan­olyan mértéke megadatni. (Helyeslés a szélső­baloldalon.) A politikai jogokban való részesedést ugy is lehet tekinteni, mint ellenszolgáltatást az állampolgári kötelességek teljesítéséért. Lehet-e beszélni jogegyenlőségről akkor, ha a jogositott­ság ugyanazon körét, ugyanazon terjedelmét, ugyanazon mértékét élvezik azok, a kik az állampolgári kötelességek csak egy részét telje­sítik, szemben azokkal, kik állampolgári köteles­ségeik összeségének tesznek eleget? Nem akarok az állampolgári, kötelességek ethikai szempontjaira kiterjeszkedni, de az állampolgári kötelességek közül kiemelem a tör­vényben előirt, minden magyarországi lakost kötelező következő három általános kötelezett­séget: 1. az általános adófietési, közteherviselési kötelezettséget; 2. az általános hadkötelezettsé­get ; 3. az általános tankötelezettséget. Ez utóbbira nézve az 1868 : XXXVIII. törvényczikk ]. §-a azt mondja: »midőn szülő vagy gyám köteles gyermekeit vagy gyämoltjait életidejük 6-ik évének betöltésétől egész a 1 2-ík, illetve 15. év betöltéséig iskolába járatni.« Az 1879: XVIII. t.-cz, 4. §-a pedig kimondja: »a magyar nyelv az összes bárminemű nyilvános népiskolákban a köteles tantárgyak közé fel­vétetik«, A midőn azt látom, hogy törvény mondja ki: mindenkinek iskolába járnia kell, törvény mondja ki: minden népiskolában a magyar nyel­vet mint köteles tárgyat tanítani illetve tanulni kell: akkor megállapítom azt, hogy az általános tankötelezettségnek és a magyar nyelv köteles tanításának és tanulásának törvénybe iktatott elvénél fogva az állam hivatalos nyelvén beszé­lés, a magyar nyelv tudása az állampolgári kö­telességek közé és pedig nem. csupán az erkölcsi kötelességek, hanem tételes szabványon alapuló törvényi kötelezettségek közé tartozik. T. ház! Én nem elégszem azonban meg azzal, hogy a választókerületek mikénti beosztása iránt általánosságban egy javaslatot tegyek, ha­nem törvényhatóságonkint felsorolni kívánom, hogy az általam javasolt rendezési elvnek ke-

Next

/
Thumbnails
Contents