Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-397

80 397. országos ülés 1904- márczius 9-én, szerdán. nek korlátozása foglaltatnék benne. (Elénk helyeslés a jobbóldalon. Ellenmondások a baloldalon. Egy hang a szélsobaloldalon: Szájkosár határidőre! Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek! Gr. Tisza István miniszterelnök: Elismerem azonban, t. ház, hogy a többi részletkérdésre nézve is lehet a szigornak különböző mértékéig elmenni. Ebben a tekintetben — hiszen már másutt elmondtam — nem vagyok és nem lehetek abban a helyzetben, hogy most egy előterjesztett konkrét precziz javaslat által teljesen hű képet hozzak a ház elé. Eitner Zsigmond: Ez hiba! Gr. Tisza István miniszterelnök: A felfogások különbözők lehetnek; szerintem nem hiba. Először nem hiba azért, mert a ki foglalkozott valaha a házszabály kérdésével, tudni fogja, hogy egy rendszeres házszabály elkészítése sokkal komplikáltabb, sokkal nehezebb, sokkal kényesebb munka, semhogy szabad legyen azt hevenyészve jól-rosszul összeütni és azután a nemzeti törvényhozásnak ilyen munkálathoz hozzájárulni. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) És másodszor nem hiba azért, mert egy ilyen munkálat igazán jól és ugy, hogy igazan átmenjen az életbe, csakis akkor létesülhet, ha az a parlament összes komolyabb, felelőségérzéssel biró elemeinek közreműködésével (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) és belenyugvásával jön ^létre. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Én nem pártközi egyezségre gondolok és nem arra gondolok, hogy csak olyan egyes dispozicziók jöhessenek bele, a melyek egyhangúlag fogadtatnak el; de gondolok igenis arra, — és azt hiszem, hogy a ki az ügyet igazán szolgálni kivánja, kell hogy arra gondoljon — hogy a végleges házszabály-javaslatot egy parlamenti bizottság dolgozza ki, a melyben a különböző pártokhoz tartozó tagok között behatóan vitattassék meg a kérdés és a mely bizottságnak tagjait az a szellem hassa át, hogy a mennyire csak lehet, és talán egyes esetekben bizonyos konczessziókat is adva hozzá az egyéni nézetekből, igyekezzünk egy olyan házszabályjavaslatot hozni létre, a mely azután közmegnyugvást idézhessen elő mindazon elemekben, a kiket igazán a parlament színvonalának felemelése, igazán az elvi diskussziókra való konczentrálása a parlamenti életnek, igazán a parlament működésének és feladatainak az a magasabb felfogása vezet, a mely jellemezte a magyar parlamentet hosszú évtizedeken keresztül és a melytől iszonyatos rombolás, iszonyatos sülyedés, mondhatnám, korhadás tünetei közé jutott a magyar parlamenti élet. (Ugy van! Ugy van! Zajos helyeslés a jobboldalon. Felkiáltások a baloldalon: Tisza-rendszer!) Hiszen egy általános világtünet az mindazon államokban, a melyek parlamentáris intézményekkel bírnak, hogy a parlamentek hosszú időn keresztül megélhettek olyan házszabályok uralma alatt, a melyeknek érvénye attól függött, hogy a parlament minden egyes tagja, legyőzve indulatait, legyőzve minden mellékszempontot, teljes felelőségérzettel azonosítsa magát azon feladattal, hogy a parlament becsülete, a parlament tekintélye, a parlament nimbusza felett, a mely ő reá is_ bízatott, egész hazafiságával őrködnie kell. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás és zaj a bal- és a szélsobaloldalon. Halljuk !) Mindenütt széles e világon tapasztalhatjuk, hogy a mint a modern társadalomban felléptek azok a hevesebb, intranzigensebb, radikálisabb eszmeáramlatok; a mint azok rést törtek maguknak a parlament ajtaján keresztül; a mint a demokratikusabb társadalmi és politikai rendszerek megvalósításával a parlamenteknek, hogy ugy fejezzem ki magamat, társadalmi összealkotása is megváltozott : minden parlamentben felléptek azok a jelenségek, a melyeket itt is tapasztalunk, hogy egyesek, vagy a pártok igyekeztek felhasználni a parlamenti házszabályokat (Zajos éllenmondások a bal- és a szélsobaloldalon. Ugy van! jobbfelöl.) magának az intézménynek megrontására, ( Ugy van ! jobbfelöl.) a nemzeti közéletnek ad abszurdum vitelére, az alkotmányos, békés fejlődés lehetetlenné tételére. (Ugy van ! jobb felől.) így volt ez mindenütt a világon és a parlamentarizmus sorsa és jövője mindenütt attól függött, hogy volt-e az illető parlamentekben és nemzetekben elég szellemi és erkölcsi erő, szakítani bizonyos tetszetős jelszavakkal, a melyek a változott viszonyok között a lényegre többé nem voltak alkalmazhatók; — mert ha ragaszkodnak hozzájuk, akkor a megváltozott viszonyok folytán megrontják magát az intézményt — hogy, mondom, bírtak-e elég erővel szakítani ezen tradicziókkal és megvalósítani azon intézkedéseket, a melyek ily viszonyok között a parlamentarizmus megmentésére feltétlenül szükségesek. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Mozgás és zaj a bal- és a szélsobaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Gr. Tisza István miniszterelnök: Szigorúbb házszabály, vagy jiarlamenti anarchia; megerősítése a többség és elnök erejének (Nagy zaj a bal- és a szélsobaloldalon. Élénk helyeslés jobbfelöl,) s megerősítése az eszközöknek, vagy csődje az alkotmányos életnek, (Ugy van! jobbfelöl. Mozgás és zaj a bal- és a szélsobaloldalon.) ez elő az, elismerem, kellemetlen ós nehéz alternatíva elé állíttatott a világ minden parlamentje és a szabadság, a szabadeívüség, az alkotmányosság ügyét az a parlament szolgálta, (Elénk ellenmondások a bal- és a szélsőbaloldalon. Helyeslés jobbfelöl.) a mely meg tudta magát védeni ezen belső ellenségekkel szemben. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Erre azt mondják a képviselő urak, hogy Magyarország sok tekintetben kivételes helyzetben van. (Ugy van! a szélsobaloldalon. Halljuk ! Halljuk! jobbfelöl.) Én ezt elismerem, és