Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.
Ülésnapok - 1901-397
78 5.97. országos ülés 190í márczius 9-én, szerdán. elfogadás vagy elvetés utján kell hogy bekövetkezzék. Ezen két iráshiba kiigazításával vagyok bátor most már indítványomat a t. háznak elfogadás végett ajánlani és azt lehető rövidséggel és teljes objektivitással indokolni. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Mint a hogy szokta! Mozgás. Halljuk! Halljuk! jobbról.) T. képviselőház! Ezen indítvány súlypontja azon körülményen van, hogy az indítvány nemcsak időbelileg, de — hogy ugy fejezzem ki magamat — térbelileg is korlátoltatok, hogy annak hatálya csakis taxatíve felsorolt ügyekre terjed ki. (Egy hang a néppárton: Köszönjük!) Ezek az ügyek két csoportba sorozhatok. Az egyikről, a házszabályok módosításáról, beszédem további folyamán fogok nyilatkozni, másik része csupán olyan törvényjavaslatokat sorol fel, a melyek vagy az elmúlt évnek képezték az alkotmány sarkalatos tételei szerint mellőzhetetlenül elintézést kívánó közszükségleteit, vagy a folyó évre vonatkozólag birnak ugyanezen jelleggel. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Olyan javaslatok tehát, a melyek az állam mindennapi életének folyó feladatait, folyó szükségleteit képezik és a melyeknek idejekorán való el nem in tézése felforgatta összes közjogi viszonyainkat, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) és az u. n, ex-lex állapotba sodort bennünket az egész vonalon. És, t. képviselőház, mindezek a javaslatok olyanok, a melyeknek elintézését, a melyekre vonatkozólag a rendkívüli helyzetnek, a törvénytelen helyzetnek megszüntetését a ház igen csekély számú töredékének kivételével, pártkülönbség nélkül a háznak csaknem minden tagja ismételten hangsúlyozta, kívánta és óhajtotta. (Igaz! Ugy van! jobbról és a középen.) Mi tehát szemben találjuk magunkat azzal a ténynyel, hogy olyan javaslatok, a melyeknek az alkotmány szelleméből kifolyólag és törvényeink pozitív rendelkezései értelmében már régen el kellett volna intéztetniük; olyan javaslatok, a melyekre vonatkozólag az elintézés további megakasztását pártkülönbség nélkül kárhoztatta és elitélte a háznak majdnem minden tagja. . . B. Kaas Ivor: Adtak volna elsőbbséget! (Nagy zaj és ellenmondás jóbbfelöl.) Gr. Tisza István miniszterelnök:. . . olyan javaslatok, a melyek egyfelől az államnak mindennapi folyó ügyeire vonatkoztak, tehát a dolog természeténél fogva is valamely hosszabb ideig tartó elvi vitát meg nem kivannak, sőt jóformán meg sem engednek, de a melyek másfelől a ház és az ország előtt vannak, nagy részben már hosszú hónapok óta, tehát minden irányban ismeretesek a közvélemény előtt, a melyekre vonatkozólag az azokkal kapcsolatos összes kérdések itt hónapokon át folyó hosszas vita során minden irányban kimerittettek, a hol tehát semmiféle érdek, a parlamenti vitatkozásnak semmiféle szempontja nem igényli azt, hogy ezek az ország kiszámíthatatlan nagy kárára, törvényeinknek, alkotmányjogunknak eléggé fel nem becsülhető sérelmére tovább is függőben hagyassanak, (Elénk helyeslés jobbról és a középen.) még mindezideig nincsenek elintézve. Ha tehát mi azzal az inditványnyal és azzal a kéréssel lépünk a ház elé, hogy ezen javaslatoknak gyors keresztülvitelét kivételes szabályok által biztosítsa , . . (Helyeslés jobbfelöl. Zaj balfelöl.) Eitner Zsigmond: Statárium! (Zaj.) Gr. Tisza István miniszterelnök:...ekivételes szabályok, bárminő statárium legyen is bennük, (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) azon ténynél fogva, hogy ezek csak már agyoncsépelt, a gyón vitatott, és sürgősen elintézendő dolgokra szorítkoznak, egészen más megítélés alá esnek, mint minden olyan módosítása vagy szigorítása a házszabályoknak, a mely aztán általános hatálylyal, általános jelleggel bírna. (Igaz! Ugy van! jobbról és a középen. Nessi Pál: Nem lesz ez preczedens? Gr. Tisza István miniszterelnök: Azt hiszem, az ország alkotmányos, békés fejlődése érdekében hasznosabb preczedenst nem alkothatnánk, hasznosabb eljárást nem folytathatnánk, mint azt, a mely az ilyen helyzeteknek, az ilyen állapotoknak ismétlődését tenné lehetetlenné. (Helyeslés. Igaz! Ugy van! jobb felől.) Simonyi-Semadam Sándor: Szabadelvű felfogás! (Zaj.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Mindenesetre szabadelvű felfogás és szabadelvű cselekedet. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl. Zaj balfelöl.) Buzáth Ferencz: Gyalázat a szabadelvüségre. (Zaj és ellenmondások jobbfelöl.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Ismétlem, szabadelvű cselekedet minden olyan tett, a mely útját vágja olyan anarchikus állapotoknak, a szabad intézményekkel való olyan visszaéléseknek, a melyek azután csak a szabadság ellenségeinek malmára hajtják a vizet. (Élénk helyeslés és taps. Ugy van! Ugy van! jobbról és a középen.) De épen azért, mert itt kivételes feladatról, kivételes intézkedésekről van szó, tartottam én azt szükségesnek és voltam bátor indítványomat ugy konczipiálni, hogy az disztingváljon a momentán bajok és veszélyek legyőzésére jelenleg szükséges kivételes eszközök és a házszabályoknak azon végleges reformja között, a mely végleges reformjára a házszabályoknak feltétlenül szükség van, (Elénk helyeslés a jobboldalon. Zaj és felkiáltások a bal- és a szélsöbaloldalon: Önnek van rá szüksége!) ha ennek az országnak könnyelműen koczkára tett és megfontolatlanul meghurczolt politikai jó hírnevét helyreállítani, (Élénk helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj a bal- és a szélsobáloldalon. Elnök ismétélten csenget.) ha ebben az országban az alkotmányos életet, és a mi azzal egyértelmű, a magyar nemzeti politikát a jövőre biztosítani akarjuk. (Ugy van! Ugy van! Zajos helyeslés