Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-396

70 396. országos ülés Í90í tón férhet kétség — de a t. miniszterelnök ur ezen indítványában nemcsak a szólásszabadság teljes konfiskálását, hanem ezenfelül az elnöki önkényt és rendőri hatalmat (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) oly mértékben szándékozik behozni a jövendőben, hogy a magyar parlamentben az alkotmányos ellenzék kötelességének teljesitése lehetetlen legyen. (Igaz! TJgy van! a szélsőbal-oldalon.) Mértföldjelző lesz Magyarország történetében, hogy iljen indítvány olyankor kerülhetett a ház asztalára, mikor a magyar nemzet nyelvéért folytattatott egy harcz, a melynek egyes nuance-ai felett lehetnek eltérő vélemények, (Élénk ellenmondás a jobboldalon. Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) de azt a tényt, hogy ez az indítvány akkor került a törvényhozás szine elé, mikor ezen kérdés körül folyt a harcz, elvitatni nem lehet. Miért szólalok tehát fel? Azért, hogy én, ki résztvettem ezen munkálatokban, szíves figyelmüket hívjam fel két körülményre. Az egyik sz, hogy Széll Kálmán kormányzata idejében ... (Felkiáltások a jobboldalon: Megbuktatták! A szélsőbaloldalon: Önök, Tisza! Fejérváry! Elnök csenget.) Ráth Endre: Sajnálják, hogy megbuktatták Széll Kálmánt? (Zaj.) Gajáry Géza: A paktumos házszabályt nem tartották meg! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak! Polónyi Géza: T. képviselőtársaim kegyesek szemünkre hányni, hogy mi megbuktattuk Széll Kálmánt. Én kiveszem a magam részét belőle, de, mondják meg, t. képviselő urak, ugy látszik, azért akarnak házszabálymódositást, mert oly ellenzékre számítanak, melynek nem az a feladata, hogy kormányt buktasson. Hát nekünk van valami feladatunk mint ellenzéknek. (Felkiáltások a jobboldalon: De nem obstrukcziőval! A baloldalon: Intrikával!) Hát, t. képviselőtársam, ha Széll Kálmán miniszterelnök megkapja azt a felhatalmazást ő Felségétől, a melyet az utána következő kormány megkapott, mit gondol, igazam van-e abban a konkluzumban, hogy nem bukott volna meg az obstrukczió daczára? TJgy-e, hogy igazam van? Széll Kálmánt, a kinek a személye iránt a legnagyobb tisztelettel adózom — és itt nem akarok kontradistingválni, mert én a személyek tekintetében ma sem teszek kivételt — akármit mondanak az urak, nem innen, hanem onnan buktatták meg. (TJgy van ! TJgy van! a szeísöbaloldalon.) Sréter Alfréd: Azóta jó önöknek, mióta nincs itt! (Zaj.) Polónyi Géza: De akármiként bukott meg Széll Kálmán, az teljesen közömbös annál a faktumnál, hogy azok a házszabályok, a melyek az u. n. paktum alapján birják létezési jogukat, a hol az ellenzék maga is lemondott. . . Sréter Alfréd: Önök a pártközi paktumot is meghamisították, (Zaj.) márczius 8-án, kedden. Elnök: Csendet kérek! Ne méltóztassék folytonosan közbeszólni! Polónyi Géza: . . . azok a házszabály-módosítások, a melyek ott keresztül vitettek és a melyek nagyon lényeges tekintetben korlátozták a vitatkozási szabadságot, igen sok tekintetben intézkedéseket tartalmaztak, hogy csak egyebet ne mondjak, az egyszerű és a névszerinti szavazás közötti különbség megtételével az u. n. obstrukcziónak lehetetlenné tétele vagy legalább megnehezítése czéljából. (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon: Látjuk!) A lehetetlenné tétel sohasem volt czél, (Erdély Sándor közbeszól. Zaj) legfeljebb önnek lehet czélja, t. volt miniszter ur, de a pártnak sohasem volt czélja. (TJgy van! TJgy van! a bal- és a szeísöbaloldalon.) Minden magyar ember tudja azt, hogy a magyar parlament kivételes helyzetben van. Még egy Magyarország nincs a föld kerekségén, csak egy van abban a kivételes helyzetben, a melyben ez a magyar nemzet van, ennek pedig az alkotmánynak biztositékául szüksége van ilyen kivételes házszabályokra. (Élénk helyeslés a balés a szeísöbaloldalon.) De, r t. képviselőház, eltereltettem szándékomtól. Én röviden t. képviselőtársaimhoz akartam két figyelmeztető szót intézni. Utóvégre mérlegeljék az urak belátásuk szerint, de talán szabad az aggódó hangnak is megszólalnia ilyen pillanatokban, a melyet becsületes, jó szándék kísér. Én csak arra a két körülményre akarok ráutalni, a melysk közül az egyik az, hogy ez a házszabály — mondom — ugy a mint életben van, pártközi megegyezésnek volt szüleménye, eredménye, és ennek köszönhette tiszteletben tartását, erejét és hatalmát. (Elénk derültség a jobboldalon.) Gajáry Géza : Azért nem tartották be! (Zaj a szeísöbaloldalon.) Polónyi Géza: Hát t. Gajáry képviselőtársam szenteljen nekem az ülés után egy negyed órát . . . Gajáry Géza: Szívesen! Polónyi Géza: . . . mert azt nem akarom a ház nyílt ülésén bizonyítani, hogy azok a házszabályok nemcsak innen, hanem (az elnöki emelvényre mutat) onnan sem tartattak meg. (Zaj és derültség a jobboldalon.) Bocsánatot kérek, erre én rá tudok mutatni mint bizonyítékra, hogy mikor én itt hallgattam a czimvitát, hogy egyebet ne mondjak, és hallottam Kinizsinek huszonkilenczszer való lefejeztetését és hallottam a vámterületről és quótáról való beszédeket, akkor azt mondtam barátaimnak: Onnan hizlalják ezt az obstrukcziót, hogy legyen alkalmuk rámutatni arra, hogy szükség van 12 emberrel szemben a házszabályok módosítására! (TJgy van! TJgy van! a szeísöbaloldalon. Mozgás a jobboldalon.) Gajáry Géza: Hányszor figyelmeztették önöket! Mindjárt zárt ülést kértek!