Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.
Ülésnapok - 1901-409
352 409. országos ülés 1904- márczius zk-én, csütörtökön. Hát, t. képviselőház, hiszen ha a rendezésnek ezt a módját akczeptálták volna a miniszterelnök ur politikai elődei, akkor nem kellett volna hat évig tárgyalni ezt az ügyet, már az első esztendőben nyélbe lehetett volna ütni. A mint hogy egészen biztosra lehet venni azt, hogy ha a fogyasztási adóknál most Horvát-SzlavonDalmátországok érdekei olyan arányban lesznek figyelembe véve,amint azaz előttünk fekvő törvényjavaslatban foglaltatik, akkor előreláthatólag igaza lesz a kormánynak, ós igaza lesz az előadó urnak a tekintetben, hogy csakugyan az a végleges pénzügyi egyezség rövid idő alatt meg lesz kötve és rövid idő alatt a - törvényhozás elé lesz terjesztve. Én ilyen előzmények után és ilyen körülmények között ugy a saját, mint az országgyűlés néppártja nevében, a melynek megbízásából is szóltam, a törvényjavaslatot még általánosságban sem fogadhatom el. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Endrey Gyula jegyző: Gróf Batthyány Tivadar! Gr. Batthyány Tivadar: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk ') Azok után, a miket a tárgyalásra kitűzött törvényjavaslatra nézve tegnap Barta Ödön, ma pedig ép az előttem szólott t. képviselőtársam már elmondottak, azt hiszem, a ház hangulatának is megfelelek, hogyha lehetőleg röviden kívánom a magam és t. elvbarátaim álláspontját ebben a kérdésben előadni. (Halljuk ! F Halljuk!) T, ház ! Én teljes szivemből csatlakozom az előadó urnak tegnap kifejezett azon óhajához, hogy a most tárgyalás alatt levő törvényjavaslat legyen az utolsó provizórium, és hogy a végleges pénzügyi egyezség Horvát- és Szlavonországokkal mielőbb létesíthető legyen. A midőn én ezt a kérdést taglalom, megvallom, sajnálattal látom és konstatálom azokat a viszonyokat, a melyek Horvát-Szia vonországokban fennállanak; hogy t. i. Horvát- és Szlavónországokban, a hol mindig voltak Magyarország ellen izgató, Magyarország ellen hajszát intéző emberek, ezeknek az izgatásoknak az utolsó években, sajnos, nagyobb mérvét, nagyobb hatását láttuk. (Úgy van! Ugy van! balfelöl.) Mindazonáltal, daczára annak, hogy igen erős támadások intéztettek Magyarország ellen, különösen a horvát ellenzéki pártok részéről: én a magam részéről a legnagyobb politikai hibának tartanám,- ha ezen emberek és ezen frakcziók működése után ítélnők meg Horvát- és Szlavónországokat, azoknak viszonyait és érdekeit. Szerintem az egyedüli helyes eljárás az, ha minden animozitástól menten taglaljuk ezt a kérdést, s ha minden animozitást félretéve, a legnagyobb szakszerűséget és hidegvért alkalmazzuk akkor, a mikor a horvát viszonyokkal foglalkozunk. (Helyeslés balfelöl.) Ezen szempontból nézetem szerint ép ugy Magyarországnak, mint Horvát- és Szlavónországoknak feltétlen érdeke az, hogy ez a végleges pénzügyi egyezmény megköttessék, megköttessék pedig oly értelemben, hogy megadjuk Horvát- és Szlavonországoknak, természetesen az állam pánzügyi viszonyai által határolt keretben, a módot arra, hogy beligazgatásukat, kulturális és szocziális intézményeiket megfelelő módon fejleszthessék és megerősíthessék. Énnek egyik módja, t. ház, az, a mire Buzáth Ferencz t. képviselőtársunk felszólalása folyamán utalt, t. i., hogy tegyük vizsgálat tárgyává azt, vájjon a most megváltozott adózási állapot mellett, a midőn ugyanis a fogyasztási adók elesése által a Horvát-Szlavonországok autonóm beligazgatására fordított összegek tényleg csökkentek, mennyivel szükséges ezen összegnek emelése, és a mennyiben azután rájönnénk és számszerűleg konstatálva lesz az, hogy Horvátországnak ezen belügyi igényei tényleg olyanok, hogy ott a dotácziónak bizonyos emelésére lesz szükség: én azt a pénzügyi helyzet határain belül igenis megadaudónak vélem. Ámde szerintem nem lenne helyes, ha Horvátország óhajainak vagy igényeinek kielégítésében az áldozatkészség határain túl mennénk, mert van egy másik tere Horvátország érdekei megóvásának és fejlesztésének és én erre helyezem a nagyobb súlyt. Itt közbevetőleg kénytelen vagyok Barta Ödön t. képviselőtársam tegnapi beszédének egy részére reflektálni, a melynek tenorjával nem érthetek egyet. T. képviselőtársam ugyanis utalt arra, hogy Horvátországban az egész magyar-horvát pénzügyi kiegyezéssel szemben már évek óta egy bizonyos igen erős agitáczió folyik; hogy ott felhalmoznak jogos és jogtalan kívánalmakat; sérelmi politikát csinálnak Magyarország ellen stb., és beszéde során oda konkludál, hogy bizonyos fokig animálnék a horvátokat követeléseik fokozására, ha eddigi sérelmeiket orvosolnók. Nessi Pál: Vélt sérelmeiket! Gr. Batthyány Tivadar: Köszönöm t. képviselőtársaimnak, hogy ezen közbeszólásával megkönnyitette a dolgomat. Igenis azon vélt sérelmeket, a melyek semmi másból nem állanak, mint a szélső elemeknek hecczeléséből Magyarország ellen, a leghatározottabban vissza kell utasítani. Egyhez azonban feltétlenül van joguk és ebben, azt hiszem, hogy t ; képviselőtársaim is igazat fognak nekem adni. Én mindig ugy fogtam fel, ma is ugy fogom fel, és, azt hiszem, mindnyájan ugy fogjuk fel a helyzetet, hogy a magyar szent korona országainak minden lakója, a magyar államnak minden tagja a magyar törvényhozástól, a magyar kormánytól egyforma elbánást igényelhet. Tehát, a mennyire perhorreskálnám azt, ha Horvátországban a közgazdasági érdekek fejlesztésében a rendes és aránylagos nivón túlmennénk, épen olyan határozottan igazságosnak tartom azt, haat. kormány, a t. törvényhozás, akár a beruházási kölcsön keretében, akár az évi költségvetés keretében megtalálja a módját annak, hogy Horvát-Szlavón-
