Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-408

Í08. országos szabbiíását, akkor ugy, mint az eddigi provizóriumok ellen, felhoztuk volna a provizóriumok elleni kifogásainkat általában. Ha ezenkívül azt mondta volna egy előterjesztésben, hogy a horvát területen pénzügyi zavarok vannak, melyeknek momentán eloszlatása végett a pénztári készletekből vagy más forrásból előlegként segélyt kell nyújtani, akkor nem zárkóztunk volna el ez elől. De a javaslat indokolásában a t. kormány a saját kezét megköti, a törvényhozásét és a regnikoláris bizottságét szintén megköti arra nézve, hogy állást foglalhasson a fogyasztása adók felvetett kérdésében, a mely pedig a nuncziumnak egy nagy részét foglalja el, mert hiszen a javaslat indokolásában azt mondja, hogy a deficzit előállásának rohamos fejlődését fokozta azon tény, hogy a fogyasztási adórendszer megváltozott. Ezért kifogásolom ezen részt, mert a javaslat czélbavett rendelkezése ezen indokhoz van fűzve és prejudicziumot képez arra nézve, hogy a fogyasztási adók kérdése a regnikoláris bizottság munkájában és a megkötendő egyezményben miként lesz megoldva. Ezeknek elmondása után, épen ezen kétértelműségek eloszlatása végett, épen hogy ez a prejudiczium ne alkottassák, és annak kijelentése mellett, hogy azon esetben, ha elodázhatlan, ha nem lehet várni a segélynyújtással, ha a horvát pénzügyi viszonyok zavarba jönnek a végleges egyezmény megkötésének bevárása esetén, akkor méltóztassék a kormánynak külön utón ezirányban előteszjesztést tenni, a prejudiczium megszüntetése szempontjából tisztelettel indítványozom, hogy a törvényjavaslat első szakaszának azon része, mely ugy kezdődik, »azzal a kiegészítéssel«, ettől a két szótól végig kihagyassék, (Élénk helyeslés a szélsöbáloläalon.) és pedig annyival inkább, mert hiszen ezen szakasznak ezt a misztifikáló részét bennhagyni a javaslatban és törvénynyé emelni, amelynek értéktelen voltát pedig maga a t. előadó ur is kénytelen volt elismerni, és a mely abból áll, hogy azt mondjuk: ez majd a 2, §. szerinti egyezmény alapján elszámolás tárgyát fogja képezni, ez, azt hiszem, mégsem méltó a magyar törvényhozáshoz, és igy tudva, hogy ez csak egy fikczió, azt a megszavazás egyik indokául és kikötéséül nem volna helyes bevenni a törvénybe. Van nekünk annyi, de annyi elszámolni valónk, hogy én már most kijelentem, hogy az elszámolás keretébe egy ujabb kiegyezésnél bele nem vonni azokat az elszámolatlanul maradt milliókat, nagy hiba volna. (Igazi Ugy van! a szélsöbáloläalon.) Ezt meg kell tenni, már csak azért is, hogy fixirozva legyen a kiegyezésben, hogy ennyi a hiány, ennyi az, a mit a magyar állam pótolt a tangenta elégtelensége miatt, mert Horvátország beligazgatási szükségletére aránytalanul nagyobb összeget adott át, mint a minőt a maga területén ugyanezen beligazgatási ágakra fordítani képes. Ez legalább fixirozva legyen. Ennek ellenértékét úrczius 23-án, szerdán. 343 keresni akarjuk, fogjuk is a kiegyezésnél abban, hogy annak a ragaszkodásnak és összetartozandóságnak érzetét fokozzuk, ne pedig csak akkor hallgassanak el és akkor szüneteljenek, mikor ily előnyök és kedvezmények kicsikarásáról van szó. A javaslatot nem fogadom el és ajánlom elleninditványomat elfogadásra. (Elénk helyeslés a szélsöbáloläalon.) ESnök: Miután az idő annyira előrehaladt, hogy az interpelláczió előterjesztésére megállapított idő bekövetkezett, javaslom, hogy a vitát ma ne folytassuk, hanem vigyük át a legközelebbi ülésre. A legközelebbi ülést illetőleg javaslom, hogy azt a ház holnap, csütörtökön d. e. 10 órakor tartsa és annak napirendjére tűzze ki legelőször a ma részleteiben is letárgyalt 1903. évi költségvetésről szóló törvényjavaslat harmadszori olvasását, azután a most megszakított tárgyalás folytatását, s a mennyiben az idő engedné, a pénzügyminiszter urnak a szolgálati biztosítékok megszüntetéséről szóló törvényjavaslatát. A mennyiben ezen tárgyak nem vennék igénybe az ülés egész idejét, ezután tűzze ki a ház napirendre a bíróságoktól beérkezett megkeresések folytán a mentelmi bizottság jelentéseit Lengyel Zoltán, Eötvös Bálint, ismét Eötvös Bálint, Balogh Mihály, Ivánka Oszkár, Visontai Soma és Barta Ödön, Pap Géza és Abaffy Ödön, Nagy Sándor és báró Kaas Ivor képviselő urak mentelmi ügyében. Méltóztatik hozzájárulni ? (Helyeslés jobbról.) Barta Ödön: T. ház! A költségvetési vita folyamán a készfizetésekről volt szó. Tegnap a pénzügyi bizottságban kitanítottak bennünket arra, hogy ne tegyünk szemrehányást a kormánynak azért, ha valamit, a mi különben sürgős, kellő időben nem tárgyaltat, hanem éljünk jogunkkal és tessék nekünk sürgetnünk. Én ezt a kitanitást hálásan fogadva, és azzal élve is indítványozom, hogy a készfizetések felvételéről szóló törvényjavaslat, mélynek sürgőssége minden oldalról, a kormány részéről is, egyhangúlag el van ismerve, a mely 1903 márczius 30-án lett beterjesztve, itt fekszik a nem kész munkák közt. Gr. Tisza István miniszterelnök: Áhá! Barta Ödön: Ez énrám semmit sem bizonyit, méltóztassék nyugodtan lenni. A háznak ős a bizottságoknak foglalkoztatása tudtommal nem az ellenzék feladata. Tudtommal az olyan feladatok, a melyek olyan nagy gazdasági érdekeket ölelnek fel, mint a minő a készfizetések felvétele, ha nem akarunk hypokrizisben élni, kötelességévé teszik a kormánynak, hogy azoknak előkészítéséről és tárgyalásra való kitűzéséről kellő időben gondoskodjék. 1903 márcziusban lett beterjesztve a készfizetések felvételéről szóló 369, számú javaslat. Lengyel Zoltán: Határidőhöz kötötte Széll Kálmán! ülés 1904