Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-408

W8. országos ülés 190'+ márczius 23-án, szerdán. 295 javaslatot el nem fogadom. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Megvallom, nehéz is volna és talán nem is volna elég komoly feladat, érdemileg foglalkozni és a részleteibe, tételeibe behatolni ennek a törvényjavaslatnak és költségvetésnek, mert hiszen nem is vagyunk teljesen tisztában azzal, hogy ez a javaslat tulajdonképen micsoda. A neve: költségvetés. De hát költségvetést előre, a jövőre szokás csinálni, ma pedig 1904. márcziusát irják, az a törvényjavaslat pedig, a mely előttünk fekszik, szól az 1903-ik évre. Költségvetésnek tehát a legjobb akarattal sem nevezhetjük ezt a törvényjavaslatot. Maradhatna tehát az, hogy zárszámadás volna; de ehhez hiányzik egy igeu fontos faktornak, a legfőbb állami számszéknek közreműködése, a mely nélkül itt ebben a házban zárszámadást tárgyalni nem lehet, Ha tehát sem költségvetés, sem zárszámadás, akkor tulajdonképen micsoda? Az előadó ur és a miniszter ur is, gondolom, hangoztatta, hogy ez csak egy formai jelentőségű dolog, a melynek nincs más czélja

v mint hogy a zárszámadás alapjául szolgáljon. Én elismerem, sajnos, az előtt a kényszerűség előtt állunk, hogy az államháztartásunkban bekövetkezett rendetlenségnek legalább formai pótlását itt csináljuk meg. De én mást látok ebben a javaslatban: látom a szimptomáját annak, hogy a mi állami szervezetünkben, az állami gépezetben rendetlenség, betegség fészkel, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbáloldalon.) a mely betegséget ilyen formai eszközökkel, ilyen formai javaslatokkal meggyógyitani, helyrehozni egyáltalában nem lehet. (Ugy van! a szélsöbáloldalon.) Itt az igen t. előadó ur egy pium desideriumot fejezett ki, mikor azt mondotta: adja a jó Isten, hogy a jövőben ilyen eszközökhöz folyamodni ne legyünk kénytelenek, hogy ilyen rendetlenség, ilyen fennakadás, ilyen döczögés jövőre elő ne forduljon. Hát, t. képviselőház, én is azt mondom, hogy ez kívánatos dolog volna; de hol van a biztosíték arra nézve, hogy jövőben ilyen dolog be nem következik? Hol van a biztosíték az iránt, hogy a jövőben államháztartásunknak, állami gépezetünknek ilyen zökkenése, ilyen fennakadása be nem következik? Vájjon a t. előadó ur, vagy a t. többség, vagy a kormány tud-e a jelen pillanatban az iránt garancziákat nyújtani, hogy nem akad-e megint egy oly kormány, mely hasonló makacssággal, hasonló és jobb ügyre méltó kitartással védelmez majd oly katonai követeléseket, a melyek ellen rendkívüli ellentállást kifejteni nemcsak joga, de kötelessége lesz a parlament egyik részének? (Helyeslések a szélsöbáloldalon.) Vájjon épen ez a kormány-e az, t. képviselőház, mely garancziákat nyújt nekünk az iránt, hogy ily dolgok többé elő nem fordulnak? Hiszen, t. képviselőház, hogy ez be ne következhessek, mi volna ehhez szükséges, minek kellene jönnie? Vagy a nemzetben meg kellene szűnnie az ellentállás iránti ^ érzéknek, az ellentállás iránti hajlandóságnak és erőnek — és én azt hiszem, t. képviselőház, hogy ezt a módját a bonyodalmak elkerülésének talán ebben a parlamentben senki nem óhajtja, mert az végzetes lehetne a nemzetre nézve, (Helyeslések a szélsöbáloldalon.) vagy pedig, ha megvan a nemzetben az ellentállási kedv és erő, akkor be kellene következni annak, hogy az az erő, az az ellentállási törekvés itt a parlamentben hatékonynyá ne lehessen, meg ne nyilvánulhasson. És megvallom, t. képviselőház, a jelenlegi kormányban igen sok hajlandóságot láttunk ennek a törekvésnek megvalósítására. De én azt hiszem, hogy ez is ép oly végzetes lenne az országra nézve, mert annál inkább feltüntetné azt a mély örvényt, a mely a nemzet és a parlament között van. (Helyeslés a szélsöbáloldalon.) A harmadik és azt hiszem, az egyetlen mód, a mely hatékonyan, véglegesen megoldhatná az ilyen bonyodalmak elkerülését, a nemzet kielégítése volna: (Helyeslések a szélsöbaloldaloyi.) hogy ne legyen szükség arra, hogy itt rendkívüli eszközökkel legyen kénytelen kötelességszerüleg a parlamentnek egyik része az ügyek fulyását megakasztani, (Igaz! Ugy van! a szélsöbáloldalon.) a költségvetés elintézését késleltetni, hogy ez által mindig biztosítva legyen — épen annál a harmóniánál fogva, a mely a parlamenti pártok és a parlament és nemzet között létrejön, — az ügyeknek nyugodt és biztos folyamata. Hát, t. képviselőház, felvetettem ezt a kérdést : olyan-e ez a kormányzat, olyan-e annak politikai karaktere, a mely ezt az eredményt biztosítja? Ez a mostani kormány, t. képviselőház, már az idő rövidségénél fogva, a mióta kormányon van, talán a jognak némi látszatával vindikálhatná magának azt, hogy vele szemben a várakozás álláspontjára helyezkedjünk. Mert hiszen csakugyan öt hónap olyan rövid idő, hogy az alatt egy kormány sokat nem. alkothat, az alatt talán még normális viszonyok között sem domborodhatik ki annak a kormánynak az általános politikája, igy tán jogosult volna az a kivánság a kormány részéről, hogy azt mondaná a parlamentnek: várja be, mit hoz, mit cselekszik és azután Ítéljen. Csakhogy, t. képviselőház, a jelenlegi kormánynyal szemben ez nem lehetséges. Az alatt az öt rövid hónap alatt is ennek a kormánynak politikai karaktere oly világosan domborodott ki, ugy az általános politikai, mint a financziális, gazdasági szempontokból, hogy itt ma már egész határozottan foglalhatunk állást és gyakorolhatunk kritikát vele szemben. Azok a támadások, a melyeket a t. kormány a közszabadság, a gyülekezési jog, a sajtószabadság, itt a parlamentben a házszabályok ellen indit, az a magatartás, a melyet a t. kormány a mi közéletünk tengelyét alkotó katonai