Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-407

290 407. országos ülés Í90k márczius 22-én, kedden. szintén sajnos jelenség, mint a hogy sajnos jelenség az a túlságos eladósodottság, a mely a mi földbirtokviszonyaink között mutatkozik. De azt hiszem, valamint lehetetlen minden más dolgot egyetlenegy statisztikai adattal bizonyítani, ugy lehetetlen bizonyítani ezt is. A dolognak minden oldalát meg kell világítani, hogyha az ember statisztikai adatokkal akar bizonyítani. Mert azzal az állítással szemben, hogy az egyik esztendőben nagyobbak a behajthatatlan adósságok, mint a másikban, igen könnyen azt mondhatná valaki, hogy ez visszavezethető — és talán nem egészen alaptalanul — arra a körülményre, hogy majdnem ráoktrojálják a hitelt az egyes hitelt keresőkre a konkurráló intézetek, a minek természetesen azután az a következménye, hogy a rosszul fundált kölcsönök folytán mindenesetre nagyobbak és nagyobbak lesznek az évi veszteségek. Mindezen jelenségekkel szemben azonban én merem állítani és azt hiszem, lesz alkalmam talán be is bizonyítani, hogy az utolsó két esztendő alatt a nemzeti vagyon Magyarországon nemcsak nem csökkent, hanem jelentékeny növekedést mutat. Lovászy Márton: Erre nem talál statisztikai adatot a miniszter ur! Lukács László pénzügyminiszter: De fogok találni! A mi a fizetésrendezést illeti, (Halljuk! Halljuk!) itt képviselőtársam kifogást emel a miatt, hogy a vármegyei tisztviselőkre vonatkozó javaslat a tisztviselőknek olyan beosztását foglalja magában, a mely nagyobb előnyöket biztosit részünkre, mint a melyekben az állami tisztviselők részesültek abban a javaslatban, a mely részükre elkészíttetett és annak idején be is nyújtatott. Mikor annak idején a pénzügyi bizottságban az állami tisztviselők fizetésrendezéséről szóló törvényjavaslattal foglalkoztunk, mindig hangsúlyoztuk azt, hogy ez a javaslat nem czélozza az u, n. státusrendezést, vagyis nem szándékunk ezzel a javaslattal azt is eszközölni, hogy a magasabb dotáczióval ellátott osztályokban a létszám mesterségesen szaporittassék. Elfogadtuk kiindulási pontul azt a beosztást, a melyet az 1893-ik évi fizetésrendezési törvény állapított meg, legföljebb azokkal a változtatásokkakamelyeket azidőközben'megalkotott budgettörvények tettek. Tény az, hogy minden státusrendezés magában egy ujabb pénzügyi megterheltetést képez és miután ebből a fizetésrendezésből a státusrendezésen kivül amúgy is igen jelentékeny teher származik az államháztartásra, nagyon természetes, hogy ma, ha csak túlságba nem akarunk menni, nem is vagyunk abban a helyzetben, hogy e tekintetben tovább menjünk, és így a státusrendezés előnyeit az én szerény nézetem szerint csak későbbi időpontra helyezhetjük kilátásba. Ha az igen t. képviselő uraknak kifogásuk van azon beosztás ellen, a mely a vármegyei tisztviselőkre nézve kontemplálva volt, tudják, hogy az nyílt kérdés, ha majd a ház előtt tárgyaltatni fog, hozzászólhatnak. A mi pedig az állami tisztviselőket illeti, már most jelezhetem azon nézetemet, hogy státusrendezésbe, a mely a többi tisztviselőkre nézve ez idő szerinf valami ujabb jelentékeny megterheltetés volna, belemennünk lehetetlen. Barta Ödön: A Széll-féle javaslatban benne van ! Azzal mi lesz ? Visszavonják ? Lukács László pénzügyminiszter: Az összes javaslatok letárgyalása utáni eredményektől fog függni, hogy azzal mi lesz. Barta Ödön: Az nem lehet! Olyan nincs, hogy belemenjünk abba, hogy előbb letárgyaljuk a többit és majd akkor tudjuk meg, hogy azzal mi lesz ! Lukács László pénzügyminiszter: A mi azt illeti, hogy nem ismeretes a kormány álláspontja a kisbirtokosok teherkönnyebbitése és az osztrák államadósság konvertálása tárgyában, e tekintetben utalhatok azon számos nyilatkozatra, a mely mindkét kérdésben történt és nem tehetek mást, mint ismételhetem azt, hogy a kisbirtokosok teherkönnyebbitése dolgában én részemről legjobb meggyőződésem szerint más módot és utat nem látok lehetségesnek, mint a társadalmi utat, az állam segítségével és támogatásával, azon intézmények felhasználásával, a melyek eddig is és most is ezzel a kérdéssel foglalkoznak és jövőben is sokkal nagyobb mértékben foglalkozhatnak. A mi az osztrák államadósság konvertálását illeti, ez tisztán financziális kérdés. Ezt a szerint kell megítélni, hogy mikor lehetséges előnyösen keresztülvinni. Nagyon természetes, hogy bennünket itt más szempont nem vezethet, mint a financziális szempont és azért méltóztassék megnyugodva és meggyőződve lenni, hogy mihelyt a kormány látni fogja, hogy ezt a kérdést az államkincstárra nézve előnyösen meg lehet oldani, nem fog késni, hogy ez irányban a törvényhozás elé járuljon. Sághy Gyula képviselő ur a kormány iránti bizalmatlanságának kifejezést adandó, főleg azzal foglalkozott, hogy az a revideált költségelőirányzat olyan tételeket hagy ki, a melyek szerinte bennhagyandók lettek volna, ellenben bennmaradt az udvartartási költség, a mely szerinte ki lett volna hagyandó. Erre nézve már a miniszterelnök ur nyilatkozott és én sem mondhatok egyebet, mint hogy azok a csekély mérvű restrikcziók, a melyek a belügyi tárczánál történtek és a melyek összesen mintegy 250 ezer koronára rúgnak, valamint azok, a melyek a földmivelésügyi tárczánál történtek, semmi titkos indok által nem sugaltattak, hanem egyszerűen annak a körülménynek tudandók be, a melyet a kormány egész nyíltan bevallott ennek a törvényjavaslatnak indokolásában, hogy olyan tételeket hagyott ki, a melyek az idő előrehaladott voltára való tekintettel