Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-407

288 407, országos ülés Í9ü4 márczius 22-én, kedden. Gr. Batthyány Tivadar: . . . mondjak, ügyvéd adója és egy kisebb földbirtokos adója között, a mikor az egész országban mindenki tudja, hogy az előbbinek kányszorta nagyobb a jövedelme, mint a földbirtokosnak. Ezeket csak ugy jelzem, annak illusztrálására, hogy, ha szocziál-politikáról beszélünk, ha akarjuk, hogy ebben az országban mindenki elismerje, bogy egyenlő elbánásban részesül, bogy egyenlő jogok mellett egyenlő arám.os kötelezettségek vannak, ha akarjuk, hogy elismerje minden polgára ez államnak, hogy az állam szeretettel, méltányosággal, igazságossággal viseltetik vele szemben: akkor feltétlenül a szocziálpolitikaí reformok terén először sürgősen kell eljárni, másodszor pedig igazságosan. (Helyeslés a haloldalon.) Ebben az igazságosságban pedig első helyen áll, hogy az adókulcs terén egyenlőséget, arányosságot hozzunk be. A költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: A pénzügyminiszter ur kivan szólani. Lukács László pénzügyminiszter: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk !j Ámbár a jelenlegi költségvetési vitának nincs is az a fontossága és az a rendeltetése, a melylyel más alkalommal a költségvetési vita birni szokott, a melynek czélja az, hogy nemcsak számszerűleg állapíttassanak meg azok a keretek, a melyeken belül egy év alatt a kormányzatnak mozognia lehet, de egyszersmind bizonyos irányzatokat is adjon a törvényhozás a kormány részére a követendő kormányzati politika tekintetében, mondom, habár ez alkalommal minderről szó nem lehet, mert hiszen az az idő, a melyre ez a költségelőirányzat vonatkozik, már letelt: mégis, minthogy egy pár igen érdekes és fontos mozzanat merült fel ebben a vitában, kötelességemnek tartom azokra már most reflektálni, hogy ne tegyem ki magamat azon vádnak, hogy csak a vita bezárása után válaszolok. (Halljuk ! Halljuk!) Mielőtt a dolgok meritumába bocsátkoznám, csak röviden tartom kötelességemnek gróf Batthyány Tivadarnak, ki az imént felszólalt, figyelmébe ajánlani, hogy talán nem egészen igazságos a kereskedelemügyi miniszterrel szemben, mikor őt vádolja a miatt, hogy elmulasztotta a vasuti tisztviselők fizetésének rendezéséről gondoskodni. Először is a miniszter ur működése sokkal rövidebb idő óta tart, semhogy a felhalmozódott munkák közepett, melyek rá hárultak, ezen rövid idő alatt képes lehetett volna ily nagyfontosságú kérdést alaposan elintézni és teljes megnyugvással terjeszteni a törvényhozás elé. De ezzel szemben a várt igények kielégítése helyett — s ennek rövid idő alatt való előterjesztésével — igen nagy előnyt nyújtott a vasuti tisztviselőknek akkor, mikor a múlt év végén, ellentétben az összes többi tisztviselői ágazatokkal, melyek ebben az előnyben nem részesültek, rendkívüli előléptetést csinált, melynek igen jelentékeny költségei is voltak, csinált pedig abban a reményben, hogy a kormány ezen jóakaratának tanúsítása némi kis türelemre fogja az illető nyugtalankodó urakat birni. Sajnos, ez az eredmény nem következett be. Ez természetesen nem azt akarta jelenteni, hogy most már az államvasuti tisztviselők fizetésének rendezése ad graecas calendas elhalasztatik, mert a kormány szakadatlanul foglalkozott és foglalkozik e kérdéssel, s ennek legfényesebb tanúbizonysága az, hogy a kereskedelemügyi minisztérium költségvetésébe, mely az 1904-ik évre készült, a vasuti tisztviselők fizetésrendezéséből származó többköltség tényleg már be is van illesztve, ugy, hogy semmi egyéb nem szükségeltetik, mint ezen költségvetésnek mielőbb való letárgyalása, hogy a vasuti tisztviselők ezen kívánsága is teljesülhessen. (Helyeslés a jobboldalon) A mi azokat a nézeteket illeti, melyeket t. képviselőtársam az adminisztráezió egyszeiüsitéséről kifejtett, én azokat egészen helyeslem. A kormány kötelessége ezzel foglalkozni és foglalkozik is. Azonban arra, hogy az adminisztráezió egyszerűsítése keresztülvihető legyen, egy más faktor is kell, nemcsak a tisztviselői hierarchiának és az ügyrendnek egyszerűsítése. A közönséget is hozzá kell szoktatni, hogy kevesebb felebbezéssel elégedjék meg. Ha azt a perlekedési mániát látjuk, a mely ebben az országban dúl, a mely az adminisztráezió terére is kiterjed és a mely abban nyilvánul, hogy nem elegendő az embernek, ha az alsóbb hatóság határozata ellen felebbez a középhatósághoz, innen felebbez a legfelsőbb hatósághoz és esetleg nyitva áll előtte a közigazgatási bírósághoz való felebbezés is, hanem mindezeken felül, ha mindezen fórumok ellene döntöttek, akkor újból és újból második és harmadik beadványt intéz a miniszterhez egyik-másik képviselő ur segítségével: (Derültség.) akkor méltóztassék megengedni, hogy az adminisztráezió egyszerűsítéséiől beszélni nem lehet, mert ezeket a beadványokat, a melyek soronkivül és rendkívüli utón bejönnek, valami utón mégis csak el kell intézni. Ezek előre bocsátása után áttérek Barta Ödön képviselő ur érdekes felszólalására, Sajnálattal kell konstatálnom, hogy mai igen érdekes beszédében, vagy legalább annak elején nélkülözni voltam kénytelen azt az igazságszeretetet, a mely különben t. képviselőtársam felszólalásait jellemezni szokta. 0 t. i. szemrehányást tett a kormánynak és mulasztással vádolta a kormányt több irányban olyan dolgok miatt, ,a melyeknek oka csakugyan nem a kormány volt, a melyek, hogy be nem következtek, a melyek, hogy meg nem történtek, arról a kormány egyáltalában nem tehet semmit. Én egyetértek t. barátommal abban, hogy a pénzügyi bizottságnak azon általános jelenteiében, a melyet az 1903. évi költségvetési előirányzatról benyújtott, vannak igen funtos