Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-407

W. országos ülés 19uk márczius 22~én, kedden. 281 Én általában csak két irányban óhajtok megjegyzést tenni az előttünk lévő törvényjavaslatra. Azért nem is akarok a kormánynak, a mint az előttem szóló képviselő ur igen helyesen mondotta, eddig nagyrészt ismeretlen programmjával részleteiben foglalkozni, hanem szorítkozom tisztán csak azokra a jelenségekre, a melyeket ez a törvényjavaslat egymagában feltüntet. Első megjegyzésem az, hogy tulajdonképen jogilag helyesen akkor járt volna el a kormány, ha az egész 1903, évi költségvetést és - appropriácziós javaslatot mint tárgytalant egyszerűen visszavonja és mint posthumus javaslatot nem tárgyaltatja, hanem e helyett benyújt egy uj javaslatot, a melyben a számszerű adatok megmaradhattak volna, a mennyiben azokat fenn akarja tartani a kormány, de a melyben egyszerűen utólagos felmentést kér azon eljárásával szemben, hogy ő költségvetés és törvényes felhatalmazás nélkül az ország szükségleteinek fedezésére kiadásokat tett és bevételeket elfogadott. Ez az a jogi forma, a mely mellett az állami életnek a folytonossága pénzügyi téren is teljesen fentartatott volna, és én erre annál nagyobb súlyt helyezek, mert nekünk a közjogi téren még olyan kérdéseknél is, a melyek belhasználatra szolgálnak, mint a milyen ez, nagyon rigorózusoknak kell lennünk, mert itt a jogi formákban való lanyhaság nagyon visszahat olyan közjogi kérdések kezelésére is, a melyek kifelé, de különösen Ausztriával szemben felmerülnek, a mint hogy épen a mostani miniszterelnök ur részéről is tapasztaltuk azt, hogy Ausztriával szemben nagyon lazán értelmezi közjogunkat. (Ugy van ! Ügy van ! balról és a szélsöbaloldahn.) Másik megjegyzésem, a melyet a jelen törvényjavaslathoz fűzni óhajtok, vonatkozik azon módosításokra, vagy mondhatnám inkább azon módositásokban kifejezésre jutó, kidomborodó pénzügyi, közgazdasági és szocziális politikára, a melyből kiindulva ezen módosításokat a jelen kormány még a Széli-kormány által előterjesztett 1903-ik évi költségvetésen, illetve a pénzügyi bizottságnak arra vonatkozó megállapodásán eszközölni jónak látta. Itt sem leszek hosszas. Csak ki akarom emelni a következőket. (Halljuk! Halljuk!) A belügyminisztérium költségvetése — megjegyzem, hogy az összegeket kikerekítve említem — mintegy 220,000 koronával szállíttatott le, szemben azzal, a mit a pénzügyi bizottság annak idején elfogadott. Ez a leszállítás először is az által történt, hogy töröltetett azon 100,000 korona, a mely az 1901 : XXI. t. ez. 4. §-a alapján a hét éien aluli elhagyott gyermekek gondozására vétetett fel Ezt a törlést még azzal sem lehet indokolni, hogy nincs törvényes alapja; hisz már 1901-ben vettük fel a törvénybe, s ez volt igazán az előbbi Széli-kormány egyik leghumánusabb alkotása, (Ugy van! Ügy van! EÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXIII. KÖTET. balról.) a mely szocziális szempontból is nagy sulylyal és jelentőséggel bír. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldahn.! A belügyminiszteri tárcza keretében történt többi törlés a közegészségügyi és közbiztonsági intézmények rovására megy, mert a törlések a csendőrségnél és a közegészségi intézményeknél történtek, (Ugy van! Ugy van! balról.) Már most ezzel szemben mit látunk ? A kormány fentartotta az 1903-ik évi költségvetési javaslatban előterjesztett felemelését a királyi udvartartás költségének, a melyre pedig törvény még nem volt, a melyre törvény még ma sincs, tehát ennek az emelésnek fentartása semmi törvényes alappal nem bir. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldahn.) Én ezzel a kérdéssel nem akarok bővebben foglalkozni, (Halljuk! Halljuk ! a szélsőbalon.) tekintve a miniszterelnök ur tegnapi nyilatkozatát, hogy a kérdést kikapcsolja és hajlandó törölni a mostani törvényjavaslat számszerű tételeiből és hajlandó annak helyébe csak az eddigi mérvben beállítani a királyi udvartartás költségét. Épen ezért lehetek most rövid, mert ha ez nem történt volna és ha az előadó ur szintén ki nem jelentette volna, hogy ez meg fog történni, akkor ezzel a kérdéssel kénytelen volnék csakugyan behatóbban és bővebben foglalkozni. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon.) Most csak annak kijelentésére szorítkozom, ugy magam, mint elvbarátaim nevében, hogy mi részünkről a királyi udvartartás költségének felemeléséhez mindaddig, mig magyar királyi udvartartás nem lesz. hozzá nem. járulhatunk. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nessi Pál: Addig be kell szüntetni! (Zaj.) Sághy Gyula: Ezt a kérdést most csak annak illusztrálására hozom fel, hogy annak daczára, hogy ennek törvényes alapja nem volt, a költségvetésben a felemelt czivillistára vonatkozó tétel benmaradt, s csak majd utólag töröltetik, mig az a másik humanisztikus tétel, a mely csak kis összeg, 100.000 korona, és a melynek törvényes alapja is volt, töröltetett. Ez az eljárás idézte elő azokat a híreket és feltevéseket és pedig legalább is a jogosultságnak teljes látszatával, hogy ez a felemelt czivillista már állítólag ki is lett volna utalványozva, akár ezen az alapon, akár pedig előlegképen; ezek a hírek általánosan el vannak terjedve. Ezek alapja, azt hiszem, épen abban rejlik, hogy maga a t. pénzügyminiszter ur az indokolásban azt mondja, hogy ezek jórészt a már ismert tényleges állapotnak megfelelő tételek. Hát ha tényleges állapot, ebből csakugyan az következnék, hogy ennyit kell fedezni, mert az már valami czimre ki lett utalványozva, Én nem állítom ezt és csak azért hozom fel, mert módot akarok nyújtani a t. kormánynak, hogy a közvéleményt e részben, ha tudja, nyugtassa meg, de homályban hagyni ezt a kérdést sem nem 36