Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-406

í-06. országos ülés 1904 márczius 21-én, hétfőn, 255 Az örökké emlékezetes mohácsi vész, vagyis 1526 utáii, a mint a történelem tanúsítja, a törökök elfoglalták Magyarországnak legnagyobb részét, elfoglalták Budát és Magyarországnak majdnem minden nevezetesebb városát. Ugyancsak a történelemből tudjuk azt is, hogy Magyarországon ekkor két párt uralko­dott. A Zápolya-párt, a melyet az aljas és gálád aknamunkák és árulások a törökök karjaiba kényszeri tettek menekülni; a másik párt volt az úgynevezett törökellenes párt, a mely párt a törököknek Magyarországból való kiűzését tűzte ki feladatául. Ez a törökellenes párt külföldi segitséget keresett, s így többek között I. Fer­dinánd osztrák császárhoz is fordult segélyért, támogatásért, hogy a törököt az országból ki­űzhesse. I. Ferdinánd osztrák császár fel is ajánlotta a segitséget. Hisz nem volt neki nehéz felajánlani, mert a saját bőre is koczkán for­gott, nemcsak az övé, hanem egész Európáé; felajánlotta támogatását arra, hogy a törököt az országból kiverhessék. Ez tényleg meg is történvén, a magyar nemzet hálája és elismerése jeléül 1527-ben a Habsburg-házból származott I. Fendinándot, élve szabad királyválasztás jo­gával, Magyarország királyává választotta meg. A magyar nemzet, hogy hálájának további jelét adja, 1547-ben megalkotta az 1547 : V. törvény­czikket, a melyben ő Felségének és örököseinek birodalma és hatalma alá minden időre alá­vetette magát a nemzet. Ez volt, t. képviselő­ház, az első pragmatika szankczió Magyar­országon. Már itt ehelyütt fogom bemutatni, hogy a védelem közössége nem keletkezhetett a prag­matika szankczióból, mert hiszen, a mint már előbb is emiitettem, Ausztria és Magyarország között a törökök kiűzésére 1526-ban szövetség keletkezett, még pedig I. Ferdinánd és a magyar nemzet között, és a pragmatika szankczió csak 1547-ben hozatott meg. A pragmatika szankczió tehát egyebet tiszta perszonál-uniónál nem teremtett. Hogy a védelem közössége nem folyik a pragmatika szankczióból, ezt bizonyítják későbbi törvényeink is, ezt bizonyítja különösen a bécsi békekötés, a mely 1606-ban jött létre, és ennek 26-ik ssakasza azt mondja, hogy a régi szerződések és szövetségek épségükben len­tartatnak, 6. szakasza pedig következőképen szól: Sőt a régi szerződések és szövetségek szerint, a melyeket ezennel megújítunk és egészükben, mintha soha meg nem sértettek volna, visszaállítunk, a jó szomszédságot, köl­csönös szeretetet igazán tisztelni fogjuk stb., csakhogy a magyar nemzet által nekünk e végből különösen kiadott levelek szerint ugyanazt tel­jesítsék. A bécsi békekötés alkalmából hozott e meg­állapodás, a mely törvénybe is iktattatott, vilá­gosan kimutatja, hogy Magyarország és Ausztria között a közös védelem tekintetében Írásos szer­ződés és szövetség köttetett, és igy az a pragma­tika szankczióból nem következhetik. (Igazi a szélsőbalon.) Ugyancsak ezt a törvényt meg­erősíti az 1609 :XLII. t.-cz., amely azt mondja: Mindkét, Autriával és Morvaországgal a királyi Felség megegyezése mellett tett szövetségek érvényükben fenmaradnak. Nem akarom tovább felolvasni ezeket a törvényeket, csak hivatkozom rájuk. Megerősíti ezt az 1622:11 t.-cz, 18. §-a, az 1638:1. t.-cz. 13. §a, az 1659:1. t.-cz. 1. § a. Hogy ez ugy van, azt bizonyítják a koro­názási hitlevelek is, a melyekben mindenkor az irásos szövetségek a közös védelem tekintetében megemlítve lettek. I. Lipót uralkodása alatt az 1687-ik Lés II. t.-czikkel kiterjesztetett a trón­öröklés rendje II. Károly spanyol király mag­zataira is. Az akkor hozott törvényben és koro­názási hitlevélben azonban ezen szövetségek megújítása elmaradt. Elmaradt az 1723-ik I. és II. t.-cz, alkotása alkalmával is, mely a trón­öröklést a Habsburg-ház leányágára kiterjeszti, nyomára jövünk ennek az 1790/91. évi koroná­zási hitlevélben, midőn a magyar országgyűlés által kiküldött bizottság ezen szöveg megújítá­sára, illetőleg a koronázási hitlevél kidolgozá­sára kiküldetvén, azt a következő szavakkal vette be a koronázási hitlevélbe: »Quibus om­nibus ut suus constet vigor, non tantum confoe­derationes cum regno Boliemiae et aliis vicinis Provinciis ac Transylvania initas secundum articulos Pacificationis Viennensis et Constitu­tionem anni 1609. 42. parte quoque ex altéra pro restabilitis declaramus.« Az országgyűlés által kiküldött bizottság a koronázási hitlevelet a képviselőház elé terjesz­tette, a mely azt egész terjedelmében elfogad­ván, elfogadás végett ő Felségéhez felterjesztette. Ezen törvény, a szövetség megújítására vonat­kozó rész törlésével, el is lett fogadva. Hogy ennek igy kellett lenni, hogy azt fent az ural­kodó család töröltette, tanúsítja az, hogy sem a koronázási hitlevélbe, sem a törvénybe felvéve nem lett. Ekként állithatom, hogy 1790/91-ben megszűnt ezen irásos szövetség, mely Ausztria és Magyarország között a közös védelem, a vé­delem közössége iránt köttetett. Hogy, mint már előbb említeni szerencsés voltam, nem folyik a pragmatika szankczióból a védelem közössége, azt mutatja az a körülmény is, hogy a török járom alól való felszabadulás nem a pragmatika szankcziónak volt következménye, ellenkezőleg a pragmatika szankczió volt következménye a török járom alól való felszabadulásnak, mert, a mint emiitettem, az I. Ferdinánd osztrák császárral kötött szóbeli hallgatólagos szövetség később irá­sos szövetséggé alakíttatott át, a mely irásos szövetség i790/91-ben megszűnt. Érdekes az 1790/91-iki törvényczikk más szempontból is, mert ezen törvényczikk 10. §-ában világosan ki van mondva Magyarország önállósága és függetlensége, és ki van mondva 16. §-ában az is, hogy ő szent Felsége biztossá

Next

/
Thumbnails
Contents