Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-394

3Ö4-. országos ülés 190í márczius 5-én, szombaton. 17 bizottságba 163 szaTazattal Gajáry Géza, a VI. biráló-bizottságba 164 szavazattal Katona Mór. Ezeket a biráló-bizottságba megválasztottaknak jelentem ki, és egyúttal jelentem a t. háznak, hogy a házszabályban előirt esküt az ülés végén fogják letenni. A közgazdasági bizottságba megválasztatott 164 szavazattal Bujanovich Gyula, a közigazgatási bizottságba 147 szavazattal Haydin Imre, a véderó'-bizottságba 164 szavazattal Egri Béla, a zárszámadásvizsgáló-bizottságba 164 szavazattal Greskovits Vilmos, 163 szavazattal pedig Telecsky Kristóf, kiket szintén megválasztottaknak jelentek ki. A tárgyalás folytatásakép zárszó joga illeti Udvary Ferencz képviselő urat. Nincs jelen. Következik Molnár Jenő képviselő ur záróbeszéde. Molnár Jenő : T. képviselőház ! Őszintén megvallom, mikor határozati javaslatomat beterjesztettem, nem gondoltam arra, hogy ezt nekem még külön indokolnom kell, mert azon reményben voltam, hogy végre a többségben lévő párt be fogja látni, hogy itt az ideje annak, hogy az a küzdelem, a melyet itt folytatunk, eredményes is legyen, legalább annyiban, hogy a pártnak az a programmja, a melyet Tisza István miniszterelnök ur kormányra lépése alkalmával magáénak vallott, csakugyan effektuáltassék. Ezen meggyőződésemben a későbbi dolgok megerősítettek, mert hiszen alkalma volt a t. miniszterelnök urnak az általános vitát befejezni; mielőtt a delegáczió összeült, még rendelkezésére állott másfél nap és rám azt a benyomást tette, hogy akkor Tisza István volt az, a ki az obstrukcziót támogatta. Azt is megmagyarázom, hogy miért. Azért, mert maga sem bizott abban, hogy a delegáczióban annak, a mit jirogrammjául felállított, sikert tud biztositani, tehát meghagyta magának azt az időt, hogyha a delegáczióban Bécsben nem fog biztositékot nyerni a maga programmjának, utódjának nem egy vetett ágyat, hanem egy szöges ágyat hagyjon, nyitva hagyja a vitát, hogy alkalma legyen a másik pártnak is, a melyik időközben letette a fegyvert, azt újból felvenni. Volt tehát olyan idő, a mikor ezt az obstrukcziót, a melyet a t. miniszterelnök ur folyton és folyton kicsinyel, mindenféle jelzőkkel ellát, a saját politikai czéljaira használta fel. De hiszen nem is ez az első eset. Egész létele. egész mai politikai helyzete a t. miniszterelnök urnak, az obstrukcziónak köszönhető, és ha a mi küzdelmünk erkölcstelen küzdelem, ha, a mint mondja, az országra gazdaságilag káros, és veszélyezteti az ország, a trón biztonságát, akkor erkölcstelen annak a gyümölcse is és nem lett volna szabad azt leszedni és beleülni a bársonyszékbe és onnan lövöldözni azokat, a kiknek segítségével elfoglalta az ő jelenlegi állását. (.Helyeslés balfelöl.) KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXIII. IÍÖTET. A t. honvédelmi miniszter ur, bár kisebb skálából, de szintén sok szemrehányást tesz nekünk, hogy miért nem hagyjuk abba a küzdelmet. Hát kérdem: vájjon ha abbahagynók most a küzdelmet az ő szavukra, azt tisztessséges és erkölcsös dolognak tartanák, kivált ma, mikor ilyen indítványt tesz !e a t. miniszterelnök ur a ház asztalára, a melynek az lesz az eredménye, ha elfogadtatik, hogy soha ebben a házban az ügyeknek békés és alapos tárgyalása meg nem történhetik, és a mint Ausztriában, ha többséget nem kapnak, csak a 14. §-al tudnak kormányozni, nálunk Tisza István vállalkozott arra, hogy ilyen indítvány alakjában egy mesterséges többséget tartson, a mely pótolja az ausztriai 14. §-t. Ez igenis azt van hivatva szolgálni, mert egyebünk sem volt eddig, igaz, hogy egész hiába beszéltünk 36 es?tendőn keresztül, a túloldalra nem volt semmi hatása, de legalább a törvényben meg voltak azok a jogaink, hogy ellenőrizzük a kormány sáfárkodását, különösen azokban az ügyekben, a melyek Ausztriával közösen érdekelnek bennünket, és most ép a legfontosabb kérdésekben akarják az ellenzék küzdelmét, ennek az országnak ellentállását a másik országgal szemben lehetetlenné tenni. Mi marad akkor ennek a parlamentnek, ha azok a kérdések, a melyekről az indítvány szól, nem lesznek oly alaposan megvitathatok, mint eddig, miről diskurálhatunk akkor ? Diskurálhatunk belügyekről, a hol nem bánja az osztrák, ha egymás hajába kapunk is, nem bánja, akármit csinálunk a mi belügyeinkben, hiszen ha megvan az ujoncz és a szükséges pénz, akkor ő a mi belügyeinkkel soha törődni nem fog. Én képtelenségnek tartom, hogy ezt az indítványt valaha a magyar törvényhozás elfogadhassa. Igazán, mikor még gyermek voltam és tanultam a történelmet, és olvastam, hogy ez meg az az országgyűlés igy meg amúgy az osztrák hatalmat erősítette, majd a mikor tanultam jogász koromban az 1723-iki pragmatika szankcziót, csodálkoztam azon, hogy miként akadhatott magyar törvényhozás, miként akadhattak magyar főurak, a kik az osztrák dinasztiának megerősítésére törekedtek, és ennek az országnak az önállóságát annyira aláásták. íme, t. képviselőház, a mai napon megértem, hogy egy indítványt terjesztett be a miniszterelnök ur, a mely indítvány még meg sem közelíti azokat a pragmatika szankczióban lefektetett elveket, hanem százszor és ezerszerte rosszabb és sérelmesebb az országra nézve. A mi közjogi helyzetünk, t. ház, egész Európában teljesen különleges. Nekünk nem lehet azzal a mértékkel mérni, mint más modern államnak. Sokkal több biztosítékra van szükségünk ahhoz, hogy az állam önállóságát meg tudjuk védeni. Méltóztassék csak megnézni, hogyan prosperálnak azok a nemzetek, a melyekben a faji és nemzeti öntudat fen van tartva. Ott van pl. az orosz nemzet. 3