Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-404

220 'IO'I. országos ülés 1904 márczias 18-án, pénteken. nyomja rá kormányzati tevékenységére és a nemzet összes ügyeinek elintézésére, a mely az ő múltjából kidomborodik és akkor igen természetes, hogy az ő múltjából vett czinozura. a múltjából vett megítélési alap meg is tog felelni a tényeknek, vagy pedig azzal lép oda, hogy az ő múltját magától elveti, hogy a felett maga is pálczát tör, hogy egy egészen más irány képviselőjeként jelenik meg. Nohát akkor ezen tényénél. ezen átalakulásánál, a múltnak ezen megtagadásánál fogva legalább is azt juttatná kifejezésre, hogy egy politikailag kellőleg ki nem forrót egyéniséget jelent és ennélfogva is a bizalmat igénybe nem veheti. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) De hagyjuk ezeket és említsük meg csak igen röviden, hogy mióta ebben a vitában először alkalmam volt felszólalni, ujabb tények fordultak elő, a melyek az igen t. miniszterelnök úrral szemben a politikai bizalmatlanságot részemről indokolják. Ezek azok a nyilatkozatok, a melyeket ő a közgazdasági bizottságban tett, (Halljuk! Halljuk!) ugy az 1899: XXX. t.-cz. tartalmára, mint az osztrák^ alkotmánynak híres lé. §-ára vonatkozólag. Én ezekre a dolgokra nem akarok most részletesen kitérni; eljön annak az ideje, a mikor azokat a javaslatokat fogjuk tárgyalni, a melyek ezekkel a kérdésekkel szoros összefüggésben vannak. Csak egyszerűen konstatálom, hogy az 1899 : XXX. t.-cz.-et és különösen annak a kikötését, hogy idegen államokkal szerződési tárgyalások meg nem indíthatók mindaddig, a mig a jelenlegi vámtarifa uj vámtarifával fel nem cseréltetett, a háznak igen nagy része, nemcsak az ellenzék, de az akkori kormánypártnak igen nagy része is — mert akkor én is a kormánypárthoz tartoztam és ebben a gondolkodásban voltam — biztosítékul fogadta el és hogy a jelenlegi tényleges állapotnak 1907-ig való kitolásába csak annak az ellenértéknek fejében egyezett bele. Mindazok, a kikkel az akkori igen t. miniszterelnök ur, mint a megállapodásoknak lelkiisme rétes végrehajtója és megtartója e tekintetben megegyezni kötelességének tartotta, csak abban a feltevésben nyugodtak bele a határidők kitolásába, hogy az idegen államokkal a kereskedelmi szerződések megkötése iránti tárgyalások az uj vámtarifa elkészítése előtt nem indíthatók meg. Ez nekünk egyik védelmünk volt az osztrák törekvésekkel szemben és a ki ennek a védelemnek jelentőségét meg akarja becsülni, az csak olvassa el az osztrák sajtó egy részében felmerült ujjongást a felett, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) hogy a miniszterelnök és a kereskedelemügyi miniszter azt az u. n. Széli-féle formulát, a mely nekik igen alkalmatlan volt, széttörte. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Széttörte-e tényleg vagy nem, sikerült-e nekünk azt fentartanunk vagy nem, a felett majd vitatkozni fogunk és talán majd magam is részt fogok venni a vitában akkor, a mikor az ezzel összefüggő törvényjavaslatok tárgyaltatni fognak; de Hogy ez a tendenczia a kormány részéről megnyilvánult, ez egy azóta felmerült ujabb bizalmatlansági ok a kormánynyal szemben, valamint az a miniszterelnöknek ugyancsak abban a bizottságban tett abbeli kijelentése, hogy ő nem nyilatkozik a felett, vájjon a hires osztrák 14. §. alapján hajlandó volna-e a vámszövetséget Ausztriával megkötni, vagy nem. Ha ez, t. képviselőház, nem az 1867 : XII. t.-czikk egy lényeges, biztosítékot tartalmazó paragrafusának meggyengítése, ha ez nem annyit jelent, hogy a miniszterelnök nem nyilatkozik a felett, vájjon az 1867 : XII. t.-czikkben foglalt nemzeti garancziáknak egyikét meg akarja-e tartani vagy azon keresztül akar törni: akkor, t. képviselőház, én már nem értem, hogy melyik az az eljárás, a melylyel ezeket a garancziákat kétesekké lehet tenni. En nekem a magam részéről ebben egészen határozott álláspontom lévén, és ugy közjogi, mint közgazdasági szempontokból ama hires 14. §-nak ingatag alapjára fektetett osztrák határozatokkal szemben az országnak gazdasági jövőjét semmi körülmények közt nem lévén hajlandó lekötni, (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) igen természetes, hogy az igen t. miniszterelnök ur ezen nyilatkozatában minden téren tág kaput nyit s mely bizonytalanná teszi azt is, a mit eddig bizonyosnak tartott a communis opinio doctorum, a bizalmatlanságnak egy ujabb alapját találom. De, t. képviselőház, még egy igen nevezetes kijelentést találunk a t. miniszterelnök urnak minapi beszédében. Ha másért nem, ezért kénytelen lettem volna ebben a vitában még egyszer felszólalni, daczára annak, hogy nekem — ezt nyíltan megmondom — az a törekvésem és az a nézetem, hogy az állami életnek folyó ügyeit képező azon felhalmozódott kérdéseken, a melyek még halomszámra előttünk feküsznek, minél hamarabb essünk túl, nem azért, hogy a t. miniszterelnök urnak a kormányzást kényelmessé tegyük, mert megvallom, ez nekem nem czélom, (Helyeslés a bal- és a szélsobaloldálon.) hanem magának az ellenzéknek jól felfogott érdeke szempontjából, mert minél előbb oda akarok jutni azoknak a kérdéseknek megvitatásához, a mely kérdésekben jogosult, szükségszerű egy komoly mérkőzése az érveknek, (Helyeslés a jobbés a szélsobaloldálon.) s a mely kérdésekben nekünk ellenzéknek azokban a pontokban, a melyekben egyetértünk, együttesen, azokban pedig, a melyekben eltérünk, kinek-kinek a maga elvi álláspontja szerint, az országnak közvéleményét fel kell világositanunk, fel kell villanyoznunk, s minden olyan tervre, a mely az országnak akár közgazdasági, akár közjogi, akár politikai tekintetekben nemzeti önállóságát és érdekeit sérti, a ^legerősebb visszautasítással kell felelnünk. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsobaloldálon.) Mondom, daczára ennek, van a miniszterelnök urnak egy kijelentése, a melyért, ha másért