Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.
Ülésnapok - 1901-403
lárczius 17-én, csütörtökön. 203 403. országos ülés 1904 m rozni ? Vagy az előrelátás, vagy az akarat hiányzik ebben a kérdésben, (Ugy van! bal felöl.) mert ha tudom, hogy a nemzet egész gazdasági életére szóló ütközetem van a kiegyezés kérdésében, a külföldi szerződések kötésének kérdésében, az 1899: XXX. törvén) czikk garancziájának kérdésében, akkor előre veszem a dolgot fontolóra, és nem várom meg, mig az ellenfelem a kést a nyakamra teszi, hanem előre megcsinálom vele az én számadásomat és igyekszem őt már előző csatáimban is lehetetlenné tenni, épugy, mint az a japáni hajóhad nem várta be, mig az orosz összeszedi majd a keleti tengeri és fekete-tengeri hajóhadát, nem is izente meg a háborút, hanem egyszerre torpedóival tönkre tette az orosz hajóhadat és ezzel eldöntötte a tengeri ütközetek sorsát. Az, a ki a kormánynak a segédeszközöket különféle doktrínák és következtetési elvek alapján s az ország érdeke, a póttartalékosok megmentése, az adóhátralékok stb. czime alapján kezébe adja az eszközöket és sem nem gondolkozik, sem nem hirdeti a bekövetkezendő nagy gazdasági harcz eszközeit, az, t. képviselőház, egyenesen kezére játszik annak a kormánynak, hogy az ellenzékkel való harczban győzelmessé legyen. (Helyeslések a szélsőbaloldalon és a néppárton.) T. képviselőház! Én az önálló vámterület alapján állok, ezért dolgozom, de akkor mindazt, a mi ezzel ellentétes, megakadályozni törekszem. És nem akkor, a mikor ez már nem lehetséges, hogy azután a lehetetlenség ürügye alatt kénytelenek legyünk magunkat megadni, hanem akkor, a mikor még lehetséges. Mert hogyha az osztrákoknak van elég erejük bonyodalmakat esztendőkig is fentartani, ámbár bizonyos károk származnak belőle, mert nemzeti czéljaik és jövőbeli fejlődésük ezt igy kívánja, akkor nekünk is határozott és egyenes taktika szerint kell a harczot kivívni azon nagy czélokért, melyeket 30 esztendeig mindig hirdettünk, de a melyekért még nem tettünk egyetlenegy lépést sem. (Igaz! Ugy van! a néppárton és a szélsőbaloldalon.) A tegnapi bizottsági tárgyaláson is, a mint olvasom, történtek bizonyos elvi kijelentések, hogy hát mi kára lesz az országnak abból, ha ez nem megy keresztül, hogy mi van az 1899. évi XXX. t.-czikkben stb., de arra nézve, hogy ezzel szemben mi az orvosság, hogy van-e nekünk erőnk és mi a kötelességünk, sem itt, sem a sajtóban sehol állásfoglalást nem tapasztaltam. Pedig, t. képviselőház, ugyanennek az ellenzéknek tagjai még azzal sem voltak megelégedve a múlt esztendőben, a mikor Széll Kálmán azt fejtegette, hogy milyen nagy garancziák vannak az 1899. XXX. t.-czikkben, Azt mondották, hogy ez a garanczia is mind kevés nekünk, mi az önálló vámterületet kívánjuk, meg akarjuk akadályozni a kiegyezés létrejöttét, és íme, most átsiklanak azon, hogy ezt a garancziát egyetlenegy törvénynél is biztosítsák. (Igaz! Ugy van! a néppárton és a szélsobálóldalon.) Az akkori t. miniszterelnök hirdette, hogy ezen törvénynek hármas garancziája van. Az egyik az, hogy összeesik majd a külföldi szerződések lejárata a vámszövetség lejáratával, a másik, hogy az autonóm vámtarifát meg kell előbb alkotni és anélkül még tárgyalni sem lehet. És most a Németországgal kötendő szerződést meghagyjuk, vagy meg nem akadályozzuk. Megkérdezem, hogy megobstruáljuk-e, azt felelték rá, hogy nem. Megadjuk és akkor az a kormány Németországgal megköti a szerződést nem 1907-ig, hanem megköti 14—15 esztendőre, az osztrákokkal való vámszövetség pedig lejár 1907-ben és akkor megint különböző terminusok lesznek; szóval: a mit a Bánffy-obstrukczió alkalmával nagy vérrel, nagy kinnal . . . Hock János: Ellenszolgálatként! Lengyel Zoltán: . . . igen, ellenszolgálatként megkaptunk, azt most a függetlenségi párt egy másik alkalommal készen adja ki a kezéből. És ha a t, képviselő urak következetességre és politikai becsületükre hivatkoztak, hogy nagy harczot vivtak, hogy ezt a garancziát megszerezhessék, akkor tessék nagy harczot vivni azért is, hogy az fentartassék, {Igaz! Ugy van! a néppárton és a szélsobálóldalon.) Mert, t képviselőtársaim, először odaállani és a nemzet előtt verekedni, hogy ime, megbuktattuk Bánffy Dezsőt és egy szózatot bocsátani a nemzethez, hogy ime, nagy győzelmet vívtunk ki és megszereztük az 1889. XXX. t.-czikkben lefektetett garancziákat, aztán négy-öt esztendőre rá ingyen odaadni, magától átereszteni ezt a garancziát: bocsánatot kérek, ez sem nem okos, sem nem következetes, sem nem becsületes eljárás. (Helyeslések a néppárton és a szélsobálóldalon.) Hock János : Tiszta igazság ! Lengyel Zoltán : Kérek öt perez szünetet! Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök; Az ülést újból megnyitom. Lengyel Zoltán képviselő ur folytatja beszédét. Hock János: Nem vagyunk tanácskozásképesek ! Elnök: Konstatáltam, hogy vagyunk negyvenen. (Zaj balfelöl.) T. képviselőház! Én magam számláltam meg a ház tagjait és konstatálom a ház határozatképességét. (Zaj a baloldalon.) Kérem tehát Lengyel képviselő urat, legyen szives beszédét folytatni. (Zaj a baloldalon.) Hock János: Kérem az elnök urat a házszabályok értelmében konstatáltatni a ház tanácskozásképességét. Elnök: A jegyző urak meg fogják számlálni a ház tagjait. (Felkiáltások a jobboldalon: Vagyunk 40-en! Zaj és ellenmondások a baloldalon.) 28 a
