Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-403

hOS. országos ülés 190í márczius 17-én, csütörtökön. 199 hanem a magyar állami szervezet, az államvasutak köréből. Az államvasutaknál t. i. a Bachhuszárokat a 60-as évek után elhelyezték, mert nem volt, hova menjenek. Csaszlauban már nem kaptak kenyérkeresetet; elhelyezték tehát ezeket a cseheket és németeket az államvasutaknál, illetőleg a vasutaknál. Az o3ztrák vasutakat megváltotta az államvasút ás ezek az urak még ma is itt vannak, és még ma sem tudnak magyarul, sőt nemcsak hogy magyarul nem tudnak, hanem azt az alantas tisztviselőt, a ki a. szabályzat értelmében nekik jelentését magyarul tartozik megtenni, — ez megtörtént, t. képviselőház — tiz forint rendbirsággal sújtják, (Mozgás a haloldalon.) áthelyezik a pályára, ledegradálják és éveken át nem viszik előre. Az államvasutak kebelében akadhat egy ember, a ki a Bach-korszakból jött ide, kapott itt állást és kenyeret, s azt az alantas embert, a ki magyarul tette neki jelentését, megbüntette, kihelyezte és fegyelmileg degradálta. (Zaj és mozgás a szélsőbaloldalon.) Hát, t. képviselőtársam, a nemzeti öntudatnak ez két egymással szemben álló jelensége . . . Benedek János: Csakhogy ezt én nem hiszem ám! (Zaj a, baloldalon.) Kubik Béla: Pedig ilyen példa nagyon sok van! Ez a kormányzatnak szégyene! Ilyennek nem volna szabad megtörténni! Elnök: Csendet kérek, Kubik képviselő ur! Hock János: A kultuszminiszter pedig megtagadja, hogy reszt vegyen egy nemzeti ünnepen! (Zaj a baloldalon.) Kubik Béla: Hát ez nem szégyene a kormányzatnak ? Elnök: Csendet kérek! Hellebronth Géza: Nagyon furcsa műveltség ! (Halljuk! Halljuk ! a baloldalon.) Lengyel Zoltán : T. képviselőtársamnak majd alkalma lehet Hieronymi miniszter úrtól, vagy Ludwigh elnökigazgató úrtól megkérdezni, vájjon igaz-e az, hogy a magyar államvasutak kebelében nyugdíjra már nagyon megérett, túlvénült embereket ma is ott tartanak, a kik magyarul nem tudnak; de nemcsak hogy ezeket ott tartják, hanem egy-egy osztályban még 3—4—5 emberrel többet is alkalmaznak, csakhogy legyen, a ki azoknak németül referáljon, legyen, a ki arra vigyázzon, hogy ezekkel a magyarul nem tudó emberekkel akármilyen aktát ne írassanak alá. A ki pedig, t. képviselőház, ez ellen felszólal, az büntetésben részesül és részesült már nagyon sokszor. De, t. ház, ez csak egy szerény kis eset; én százat és ezret tudnék felhozni ilyet Magyarország életéből, de azután a cseheknek, a románoknak, a lengyeleknek, a francziáknak, vagy akár a bécsi németeknek életéből is. Én azonban ezúttal csak a konklúziót akarom elmondani, és ez az, hogy a nemzeti öntudat ápolásában, felemelésében, nagygyátételében, a nemzet hitének felemelésében önöknek kell előljárniok, nem ilyen közbeszólásokkal, hanem minden téren az életben, ugy hogy az a függetlenségi ember különb magyar is legyen, mint az, a ki szabadelvű párti. (Zaj és ellenmondó sok a jobboldalon. Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Kubik Béla: A mi kormányzatunk alatt ilyen meg nem történhetnék! Gabányí Miklós: Mi nem vagyunk osztrák talpnyalók, mint a túloldal! (Zaj a baloldalon.) Elnök: Kérem Gabányi képviselő urat, ne tessék ilyen kifejezést használni! Gabányi Miklós: Rájuk illik! Elnök: Kérem, képviselő ur, ne méltóztassék az elnökkel feleselni! Balíagi Géza: Egymásra Hezitálnak! Lengyel Zoltán: Igen, t. képviselőtársam, én Hezitálok önökkel és önnel szemben; én igenis állítom, nem a programmok alapján, hanem az igazságok és a logika alapján, hogy ön, a ki megelégszik a mostani állapotokkal és lassú fokozatokban akarja a magyarság győzelmét az államiság és a nemzeti élet minden vonalán előrevínni, nem lehet olyan magyar, mint a ki itten — bocsánatot kérek — sokkal magasztosabb czélokat nem kitűz maga elé, hanem valósággal csinálja is azokat. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) B. Kaas Ivor: Liczitálnak, de lefelé! Lengyel Zoltán: Azt akarom ezzel kifejezni, hogy igenis annak az embernek, a ki nagyobbat akar, nagyobb erővel is kell dolgoznia, de nemcsak nagyobb erővel kell dolgoznia, hanem jobban is kell hinnie a maga czéljainak igazságában, nemzete jövőjében, igazságának megvalósításában. A mikor megvan a nagy programra, de nincs hozzá egy garas ára hit sem .., ( Ugy van! balfelöl és a szélsöbaloldalon.) Benedek János: Ez nem igaz! (Mozgás és zaj a szélsöbaloldalon.) Kubik Béla: Nagyon sok igaz van benne! (Zaj a szélsöbaloldalon.) Elnök (csenget): Kérem a képviselő urakat, méltóztassék a szónokot csendben meghallgatni! Lengyel Zoltán: Örülök, ha Benedek János t. képviselőtársam már megtért, mert ezelőtt három héttel ő maga is bevallotta nekem, hogy ő egyáltalában nem hiszi, hogy a függetlenségi programm megvalósitható. (Mozgás balfelöl.) Mezőssy Béla t. képviselőtársam is van olyan hazafi, mint akárki ezen az oldalon, de ő is igenis azt vallja, hogy nem hiszi, hogy az a programm megvalósitható. Kossuth Ferencz t. képviselő ur, a párt elnöke, nyíltan megírja akármikor, hogy lehetetlen, sőt ki is hirdeti, és a párt akczióinak is ez a vezérfonala és ha megkérdezzük a t, képviselő urak közül bármelyiket is, nincsen öt ember az egész pártban, a ki azt vallaná, hogy ő igenis hiszi, hogy az a programm megvalósitható.