Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-403

194 U03. országos ülés Í90b márczius 17-én, csütörtökön. Ausztriával egészen a tiszta perszonál-unióig meglazítani. Ennek egyik része a gazdasági önállóság, másik része a katonai önállóság, a harmadik része a diplomácziai önállóság. Ezeket a czélokat szem előtt tartva, ugy gondolkozom, hogy egy pártnak, a mely ezt a programmot vallja magáénak, mindent el kell követnie és minden alkalmat megragadnia arra, hogy e czélhoz juthasson. Lehetetlenség összeegyeztetni e programmal azt, hogy hirdesse ugyan az elvet, de majd bevárja az időt, a mikor minden készen az ölünkbe hull. Lehetetlenség másrészt ezen programmal összeegyeztetni azt a taktikát, a mely elszalaszt egyes alkalmakat akkor, a mikor .ezen programmhoz egyes részletkérdésekben közelebb juthatunk. T. képviselőház, épen azért én köztem és a függetlenségi párt jórészének magatarfása és nyilvános nézetei között nem programtnbeli, hanem taktikai különbségek vannak a legnagyobb mértékben, még pedig annál inkább, mert a delegáczióba való bemenetel kérdését a programmkérdések közé sorolni nem lehet. Ez nem program mkérdés, hanem csak eszköz kérdése és igy azt a programmkérdésekből ki lehet és ki is kell kapcsolni. Más tekintetben a mi különbséget látok — és ezt a függetlenségi pártnak kis gondolkozás után magának is be kell vallania, hogy igy van — az, hogy a, perszonál-unióval a diplomáczia szétválasztottságát, azaz egy uralkodónak valamely államban kettős képviseletét összeférhetőnek nem tartom és ez egyáltalában nem is logikus, mert ez nem a 48-as alappal, hanem a 49 -es alappal függ össze. Benedek János: Ez elvi különbség! Lengyel Zoltán: Ez elvi különbség, természetes dolog, de nem a függetlenségi programm elvi különbsége, hanem magából a függetlenségi programmból következik, és a ki t. képviselőtársaim közül olyan ällamkapcsolatot, olyan egy uralkodó alatt egyesitett több államot mutat nekem, a mely valamely államban több képviseletet tart fenn, vagy tarthatna fenn, vagy akár szükséges volna, hogy fentartson, annak igazat fogok adni és el fogom ismerni azzal szemben azt, hogy a függetlenségi és 48-as párt programmjából, a mennyiben az Ausztriával való szövetséget fentartjuk, az következik, hogy nnnak a két államnak képviselete lehetséges és szükséges is. Hiszen a legjobban szétválasztott államok: Svédország és Norvégia sem jutottak még odáig, hogy a követküldés rendjét megvá'toztassák, ugy, hogy Norvégiának és Svédországnak is külön diplomácziai képviselete legyen a külállamokhan; hanem csak odáig terjedt az agitáczió, hogy a két állam ugy jelvényeiben, mint színeiben és zászlajában, valamint kereskedelmi képviseletében teljesen érvényesüljön és hogy a kereskedelmi képviselet igenis kettéválasztassék, mert itt lehetséges, sőt bizonyos az, hogy az ellentétes érdekek össze nem egyeztethetők és igy kereskedelmi téren két képviseletre van szükség. De hogy addig, a mig egy uralkodó alatt áll két állam, a diplomácziai képviselet ketté legyen választható, az egyáltalában ki van zárva, mert akkor az a két állam már nem szövetséges, hanem egymással háborúban álló vagy ellenséges állam, vagy pedig nincs is és nem is lehet egy uralkodó alatt egyesülve. Egy államkapcsolat élén álló egy uralkodó lehetetlen, hogy személyes képviseletének két különböző utasítást adjon. A mennyiben erre szükség van, akkor maga az államkapcsolat is megszűnik. Benedek János: Nem személyes képviselet az! Lengyel Zoltán : A diplomácziai képviselet személyes képviselet. Személyes képviselet az az egész világon elterjedt fogalmak és a diplomácziai fogalmak szerint, mert magát az uralkodót képviseli, a ki azonban nem egyes ember, hanem annak az államnak élén álló államfő. Ez gondolatmenetemnek egyik része. A másik pedig az, hogy nekünk, a kik Magyarország egész államiságát kiépiteni, önállóságát megteremteni, függetlenségét kivívni akarjuk, igenis, minden egyes alkalmat meg kell ragadnunk arra, hogy e czélhoz közelebb juthassunk. Elemezve a függetlenségi párti programmot konstatálhatjuk azt, hogy annak egyes részei, mint maga az önálló vámterület kérdése is, nem 48-as prograr>mpontot képeznek; ez az 1867-iki törvényekből következik. Az önálló magyar bank szintén nem 48-as programmpont, mert az az 1867-es törvényből folyik és törvényváltoztatás nélkül megvalósítható. Ugyanígy állunk az udvartartás kérdésével is, a melynek mostani állapota nem törvényen alapszik, hanem ellenkezőleg, törvénytelenség és a mely kérdés szintén nem következik az 1848-iki vagy az 1867-iki alapból, hanem összes törvényeinkből folyik. A mi az 1848-as és az 1867-iki állapot és törvények közötti különbséget képezi, az a hadsereg és a diplomáczia kettéválasztásának kérdése. A mint most konstatáltam, a diploinácziának kettéválasztása nem következik az 1848-as alapból, a perszonál-unióból, hanem annak ellentéte, tehát kizárólag csak a hadsereg kettéválasztása tartozik az 1848-iki alaphoz. Ezen az alapon állítottam azt. hogy a magyar önállóság legnagyobb részében a mostani törvények változtatása nélkül megvalósítható és e megvalósítást sokkal könnyebb nem kötni alap, illetőleg egy egész rendszer megváltoztatásához. A mostani helyzetből kell tehát megcsinálni az önálló vámterületet, a magyar udvartartást, a külön magyar bankot és akkor a függetlenségi programmból csak egyetlenegy fog hiányozni és ez a hadsereg megmagyarositása és kettéválasztása. A függetlenségi párt a katonai téren legutóbb másfél éven keresztül azt az álláspontott foglalta el, hogy a hadsereg kettéválasztását meg kell, hogy előzze a hadsereg magyar részének magyarrá tétele. Ez és