Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.
Ülésnapok - 1901-402
190 403. országos ülés 1904- márczius 16-án ; szerdán. baloldalon. Elnök csenget.) De a mint én értesülve vagyok, a házszabály revízió tervét az, a kinek felajánlották, nemcsak elutasította, hanem egyszerűen kárhoztatta. Borbély György: Ki volt az? Hock János: Olyan világosan beszélek, hogy a t. képviselő ur megértheti, ha akarja. Én nyíltan álltam szemben egykor azzal az emberrel, a mikor láttam, hogy kormányzása az országra téves, s azt a politikát képviselte, a melyet önök akkor is támogattak. Most pedig, a mikor ő a magyar nemzeti politika zászlaját kibontotta és azt mondja: a múlt tévedésein okulva, én erős nemzeti politikát, közgazdasági önállóságot akarok, nem habozom megmondani, hogy ezt a becsületes nemzeti programmot magamévá teszem. De t. képviselőtársam akkor támogatta őt, mikor nemzetietlen volt . . . Münnich Aurél: Sohasem volt nemzetellenes! Hock János: ... és most ítéli el, (Zaj a jobboldalon.) a mikor nemzeti programúi alapján áll. (Zaj a jobboldalon. Hegedüs Sándor közbeszól.) Nagyon szivesen veszem, ha a volt miniszter ur ÍLÍ ő megjegyzését hangosan teszi, hiszen eszmecserét indíthatunk. Hegedüs Sándor: Az én megjegyzésem csak barátomnak szólt! (Zaj a jobb- és a baloldalon.) Hock János: Az kétségtelen, hogy ha mindezektől eltekintünk is, és keressük, hogy a mikor a passzív ellenállás politikája itt e házban csaknem sikert ért el már: ki volt az akkor, a ki nagyváradi beszédében elitélte az egész nemzeti mozgalmat? S rögtön nyomra találunk. Csodálatos, hogy ez a beszéd, a mely az ország egyik provincziájában lát napvilágot, ugyanazon este megjelenik a sISTeue Freie Presse«-ben egész terjedelmében, bejut a kabinetbe és Bécsben a Burgtól kezdve a legutolsó kunyhóig mindenki tudta, hogy egy uj vállalkozó jelentkezik Magyarországon, a ki a nemzeti küzdelem leverésével önkényuralmat akar biztosítani az által, hogy a házszabályokon is keresztültipor. Ez tény, t. képviselőház; ezt nem fogja tagadásba venni Hegedüs Sándor volt miniszter ur sem . . . Hegedüs Sándor: Én képviselő vagyok! Hock János: ... De volt miniszter! Hegedüs Sándor: Most képviselő vagyok! Hock János: Hát képviselő ur — bocsánatot kérek, de én nem tudtam, hogy volt kitüntetésének minden jellegét elvesztette. (Derültség a baloldalon. Zaj. Elnök csenget.) Hegedüs Sándor: Ebben a házban, ebben a minőségemben én is csak képviselő vagyok. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Hock János: T. ház! Kétségtelen tehát, hogy ez a nagy nemzeti erős mozgalom akként lett mérsékelve, akként lett kizökkentve az ő útjából és eredménytelenné téve, hogy akadt valaki, a ki Széll Kálmán megbuktatására a nemzeti mozgalom letörésével vállalkozott. (TJgy van! TJgy van! a baloldalon.) T. ház! Ha a miniszterelnök ur első kísérlete és ajánlkozása rosszul ütött is ki, jött a második, a mely már sikerre vezetett, és igy beleült abba a miniszterelnöki székbe, a hol hónapokon keresztül ő maga is folytatta azt a politikát, a melynek ürügye alatt elődjét tényleg megbuktatta. Ez a módszer pedig nagyon emlékeztet engem, t. ház, gr. Teleki Mihály politikájára, a ki egyszer Bánffy Dénest ugy tudta elmozdítani a kormányzat útjából, hogy ráfogta azt, hogy hazaáruló, mert Lipóttal szövetkezik, és mikor Bánffy Dénest kivégezték, ő maga volt az, a ki Erdélyt megnyitotta Lipót hadai előtt; igaz, hogy érte kormányra jutott és birodalmi gróf lett. Ezért tartom ón szükségesnek, t. ház, hogy Magyarországon minden ellenzéki fiártja az ő alkotmányos ellenállásával, közös czélra törekedve a nemzet jövőjét fenyegető párturalmi rendszerrel szemben állást foglaljon, E tekintetben együtt munkálkodhatnék mindazon reformokban, a melyek a nemzeti haladás, a nemzeti emelkedés sikerét és egyúttal a kormányzati elvekben a tisztaságot is biztosithatják. Meg kell győzni a koronát arról, hogy itt tartós béke mindaddig nem lesz, a mig alkotmányunk felett állandóan ott függ az a fenyegető pallos, a mely a parlamentarizmus életerét akarja elvágni, és a mely a legelső kedvező alkalomra vár, csakhogy ezt megcselekedje. Azt az obstrukcziót is, a mi volt a múltban, nem az ellenzék daczoskodása idézte elő, hanem az a rendszer, a mely a nemzeti politikának útját következetesen elzárta a kormányszékekből, és a mely nem engedte meg, hogy nemzeti eszményekkel ós törekvésekkel államférfiú rendes alkotmányos utón itt boldogulhasson. Már pedig, t. képviselőház, a nemzeti élet fejlesztését a lemondás politikusai nem szolgálhatják. Ezért nekünk nem csupán egy kormányválságra van szükségünk, hanem alapos és gyökeres rendszerváltozásra. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Fejleszteni kell a kiegyezési törvényt, hogy az a kiegyezési törvény szellemében is végrehajtassák, mert csak akkor lehet abban a törvényben erő, akkor lehet erő a két államnak egymáshozi viszonyában, hogyha ez a szövetség az ő életüket meg nem fojtja, nem veszélyezteti, hanem szabad fejlődésüket előmozdítja. (Ugy van! TJgy van! a baloldalon.) Egy nyílt kérdés itt köztünk és t. szomszédaink között: lehetséges-e tényleg kiegyezési alapon helyes, egészséges nemzeti politikát folytatni? Vannak, a kik azt mondják, hogy a perszonál-unió maga nem kerül nagyobb nehézségekbe, mint a minő nehézségekbe kerül a kiegyezés alapján egyes nemzeti kívánalmak biztosítása. Ezt én nem tartom helyes felfogásnak. (Zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk!), Lengyel Zoltán: Ez így van! Polónyi Géza: Ezzel a programmal lett megválasztva ?
