Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-402

182 W2. országos ülés Í90í márczius 16-án, szerdán. ezen szempontoknál fogva nem fogadom el az előttünk fekvő törvényjavaslatot. Mielőtt azonban felszólalásomat befejezném, foglalkoznom kell még azzal, a mit a t, pénzügyminiszter ur felszólalásának második részében az u. n. ex-lex időben felmerült adóhátralékok, vagyis adótartozások kérdéséről mondott. Azt mondja a t. pénzügyminiszter ur, hogy ő hajlandó fizetési, halasztást engedélyezni mindazon adótartozásokra nézve, a melyek az ex-lex időben felmerültek, mindazoknak, a kik ezt a halasztást kérni fogják, továbbá a kamatmentességet is hajlandó ilyen esetben megadni. Á módozatokat, t. képviselőház, a miket a pénzügyminiszter elmondott, én egészben és általánosságban véve helyeslem, de nem értek vele egyet abban, hogy kérelemtől teszi függővé a fizetési halasztás megadását. Olyan esettel állunk szemben, t. képvise'őház a mikor nagyon sok ember, ezer és ezer ember az országban adójával hátralékban maradt. Én megengedem azt, hogy az a hátralékos összeg nem túlságosan nagy, de kis emberek, a kiknek adótartozásuk mindössze csekély és a kik normális viszonyok között is nehezen tudnak fizetni, nagy számmal maradtak hátralékban. Ezek a kis emberek pedig — a ki közelebbről ismeri őket, nagyon jól fogja tudni — igen nehezen képesek arra, hogy folyamodványokat Írjanak vagy Írassanak, ezeket a lépéseket megtenni, elmenni a jegyzőhöz, vagy az adóhivatalba és megirni azt a kérvényt: ez olyan kis embernek iszonyú nagy nehézséggel jár. Nem is tudja a módját, a formáját, többet mondok, igen nagy része nem is fogja tudni, hogy azt a folyamodványt be kellett volna adnia és csak akkor fogja megtudni, a mikor már megjelenik nála a végrehajtó és lefoglalja az ágyát és az asztalát. Ennélfogva, minthogy egy általános bajjal állunk szemben és minthogy a t. pénzügyminiszter ur amugyis hajlandó mindenkinek, a ki kéri, ezt a kedvezményt megadni, hogyha ez az Ígérete és kijelentése őszinte, a miben nincsen okom kételkedni, akkor én arra kérem a t. pénzügyminiszter urat, ne tegye ezen halasztásnak és adómentességnek a megadását kérelemtől függővé, hanem állapítson meg egy általános szabályt. Állapítsa meg azt, hogy egy bizonyos idő alatt bizonyos részielekben az ex-lex alatt felmerült hátralékokat, ha befizettetnek, kamatmentesen fogadják el. Nekem erre vonatkozólag egy konkrét javaslatom is volna, a melyet határozati javaslat alakjában bátorkodom a ház elé terjeszteni. Az én határozati javaslatom odairányul, hogy mindazok, a kiknek 1903. évi háromnegyedévi adója és a folyó évi első negyedévi adója még hátralékban van, ezen tartozásukat kamatmentesen fizethessék meg abban az esetben, hogyha három egyenlő részletben 1904. évi rendes adónegyedben folyó adójukkal együtt fogják ezt megfizetni. A mennyiben valaki ettől az általános módozattól eltérőt kívánna és talán magára nézve még enyhébb fizetési feltételt akarna kieszközölni, ezt a pénzügyi igazgatóságnak, illetve a pénzügyminiszternek mindig módjában van engedélyezni, de mégis szükségesnek tartom, hogy általános normativum állíttassák fel, a melyhez mindenki tarthassa magát. Én tehát remélem, hogy a pénzügyminiszter ur, miután kijelentette, hogy ezt a fizetési halasztást és kamatmentességet minden folyamodónak megadja, tekintettel lesz azoknak a szegény, egyszerű és nagyobbrészt műveletlen emberek ezreire, a kiknek egy folyamodvány megírása csaknem legyőzhetetlen feladatot képez, a kik egy folyamodvány beadásának szükségéről mit sem tudnak és szives lesz ezt a határozati javaslatomat elfogadni. A határozati javaslat így szól (olvassa): »Utasittatik a pénzügyminiszter, hogy az 1903. év május óta be nem fizetett adótartozásokra nézve intézkedjék olyképen, hogy azok a folyó évi adótartozásokkal egyidejűleg a rendes adófizetési negyedekben három egyenlő részletben legyenek kamatmentesen befizetendők, illetve hehajtandók.« Ertem ez alatt azt, hogy a mennyiben a rendes adófizetési negyedben valaki a részletet be nem fizeti, akkor az tőle természetesen behajtandó. Határozati javaslatomnak tehát nincs egyéb czélja és nem is tér el másban a pénzügyminiszter ur tervétől, csakis abban, hogy ezt a kedvezményt nem kell kérelmezni. Ajánlom, határozati javaslatomat elfogadásra. (Helyeslés balfelölj Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Gr. Esterházy Kálmán jegyző: Hock János! Hock János: T. ház! Közel másfél évtizedre visszanyúló politikai pályámon én ugy tapasztaltam, hogy a politikai életben (Zaj a jobb- és a baloldalon. Elnök csenget.) sokkal nagyobb szerepe van a szántszándékos félreértéseknek, mint a ténybeli ellentéteknek. De akár félreértések, akár elvi ellentétek okozzák is a politikai helyzetben a zavart, tisztító eszközünk csak egy van: az őszinteség. (Ugy vanl Ugy van! a baloldalon.) Ezért elhatároztam, (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a baloldalon. Elnöh csenget.) hogy én is mai beszédemben félretéve minden taktikai fogást, félretéve minden kicsinyes pártpolitikai szempontot, meggyőződésem teljes őszinteségével fogom bonczkés alá venni a jelenlegi politikai szituácziót. (Halljuk! Halljuk!) Ezt pedig, azt hiszem, annál több joggal tehetem, mivel már huzamosabb idő óta kivül állok minden pártköteléken, és ekként szabad ítéletemet semmiféle korlát vagy akadály nem irányithatja. Csodálatos, hogy mennyivel tisztábban is lát az ember, ha olyan magaslatra törekszik felemelkedni, a hova