Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-394

8 39í. országos ülés i90í ebben a bázban a parlament normális működése fennakadt és az obstrukczió — ugy látszik —• a jelenleg >

érvényben lévő házszabályokkal meg nem fér. Én most nem akarok arról beszélni, hogy ennek az obstrukcziónak mi az oka és jogosultsága, kifejtettük ezt már számtalanszor. Most azonban rá akarok mutatni arra, hogy ez az indok nem őszinte és nem igaz. Mióta a miniszterelnök ur kormányon van, már egy törvényjavaslatnak a tárgyalása befejeztetett és az a törvényjavaslat ugy általánosságban, toint részleteiben elfogadtatott. Az ujonczok megajánlásáról szóló törvényjavaslat, gondolom, január 14, vagy 15-én vétetett tárgyalás alá. Két hétig folyt a vita ezen törvényjavaslat felett. A kétheti vita után, mikor már alig volt egy-két szónok, a ki még ezen törvényjavaslathoz szólni akart, a képviselőház üléseit elnapolta a delegáczióra való tekintettel. Az obstrukcziónak tulajdonitható-e 'az, hogy most közbejött a delegáczió is, hogy egész hónapon keresztül a képviselőház nem ülésezett ? A tegnapelőtti ülésben meggyőződhetett a miniszterelnök ur arról, hogy az általános vita során még két szónok tartotta meg beszédét, tegnap pedig a vita befejeztetvén, megkezdődött a zárbeszédek sora. A napirendből a miniszterelnök ur megállapíthatja, hány zárbeszéd van. Én nem tudom, vájjon ezen t. képviselőtársaim szándékoznak-e szólási jogukkal élni vagy sem, azt sem tudom, milyen terjedelemben óhajtják ezt tenni, de van-e valakinek joga őket ezen szólási jogtól megfosztani? És ha mindjárt élnek szólási jogukkal és mindegyik mond egy olyan terjedelmes beszédet, a milyen csak tőle telik, akár olyat, mint a milyen tegnap elhangzott, nincs-e joga hozzá? Először joga van, másodszor akkor is korlátozva van a felszólalások száma, mert többnek nincs joga szólani, mint a kiknek határozati javaslatai előttünk feküsznek. Az ujjain kiszámíthatja akárki, mikor lesz vége a vitának és mikor lesz ezen törvényjavaslatból törvény. Mikor ily helyzet előtt állunk, akkor jön a miniszterelnök ur egy ilyen brutális inditványnyal. Én nem tudok megszabadulni attól a feltevéstől, hogy a miniszterelnök urnak erre az obstrukczióra szüksége van. Az utóbbi napokban szítani is törekedett azt, a mint a tegnapelőtti beszédéből láttuk. Ha oly modorban és oly hangon veszi fel valaki a vitát, mint a miniszterelnök ur tegnapelőtt felvette, csak nem kívánhatja, hogy ezzel a hanggal hozza létre az ellentétek kiegyenlítését és ezzel a hanggal teremtsen békét. Láttam én több momentumot is, melyek nekem indicziumul szolgálnak arra, hogy a miniszterelnök ur ürügyet keres arra, hogy a házszabályoknak erőszakos irányban való megváltoztatását beterjeszthesse. Ugyan kérem, január végén mi szüksége volt arra, hogy akkor, mikor már az általános vita a vége felé közeledett, egyszerűen két napot feláldozzunk, márczius 5-én, szombaton. sőt az egyik napon nem is tartottunk ülést, a mikor talán a vita befejeztetett volna. Mikor pedig újra összejöttünk, a helyett, hogy a miniszterelnök ur azt a higgadt, mérsékelt, okos, csillapító hangot használta volna, a melyet például tegnap a honvédelmi miniszter úrtól hallottunk, egy valóságos lázitó beszédet mondott, a mely a legbékésebb természetű, epe nélküli galambban is felforralná a vért. (Ugy van! balfelöl.) Ezzel csak illusztrálni akartam azt, hogy a miniszterelnök ur a közjogi szempontok iránt semmi érzékkel nem bír, a nemzeti törekvéseket kicsinyli, kevésre becsüli, vagy ha ugy tetszik, más érdekeket ennél többre becsül, holott ezeknek a nemzeti törekvéseknek egyfelől, más, elismerem, nagj fontosságú érdekeknek másfelől — összehasonlítása egyáltalában lehetetlen. Épen oly lehetetlenségnek tartom azt a politika tekintetében, mint a milyen lehetetlenségnek tartom a magánember életében egy becsületbeli ügynek és egy üzleti érdeknek egymással való szembeállítását. Másrészt rá akartam mutatni arra, hogy mig a miniszterelnök ur a ránk nézve idegen törekvésekkel, idegen aspirácziókkal szemben a legnagyobb előzékenység és szolgálatkészség álláspontjára helyezkedik és annyira megy, hogy a magyar közjog magyarázatát képes azok kedveért elferdíteni és elmódositani, ugy, a hogy azoknak tetszik, és nem ugy, a hogy az a magyar állam szuverenitásának és a magyar nemzet önállóságának megfelel: addig másrészt a nemzeti akarat kifejezésének, a nemzeti törekvésekért való küzdelemnek útjába a legnagyobb akadályokat hajlandó gördíteni, sőt kész lerombolni a nemzet legértékesebb jogait, azokat a jogokat, a melyekre mindig a legféltékenyebben viselt gondot ez a nemzet, a melyeket legszükségesebb, legdrágább kincseinknek kellett mindig tartanunk, mert sohasem tudhatjuk, hogy hazánk önállósága, függetlensége ellen irányzott brutális támadások mikor teremtenek olyan helyzetet, a mikor egyedül ezek mögött lehet elsánczolnunk magunkat és ezek mögött lehet a védelmet megtalálnunk. (Ugy van! halfelöl.) Ilyen politikai múlt után, a milyen a miniszterelnök uré, ilyen közjogi felfogás mellett, a milyennek ő kifejezést adott és még hozzá olyan bántó és sértő modorú fenyegetőzések mellett, a milyeneket tegnapelőtt hallottunk tőle, én a legnagyobb mértékben naivitásnak tartanám a miniszterelnök úrtól, ha ő komolyan hinné, hogy ezekkel lehet minket lefegyverezni, lecsititani, elnémítani és kielégíteni. (Ugy van! balfelöl.) Lehetne valami mással, lehetne azzal, ha a miniszterelnök ur egy olyan programmnak megvalósításával tudna előállani, a mely kielégítené, vagy ha nem is egészen elégítené ki a nemzeti aspirácziókat, de akkor jelentékeny haladást jelentene nemzeti életünkben. Ilyen eredményekre, sajnálattal kell kimonda-