Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.
Ülésnapok - 1901-400
40Ö. országos ülés 190í márczins 12-én, szombaton. 131 De akár mondotta, akár nem, a rendszer azokkal hiven ki van fejezve. (Igaz.' Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon. Taps a jobboldalon.) Igen lapidáris vonásokban jut ebben az egynéhány mondatban kifejezésre az a parlamenti ideál, a melyet a régi rendszer neve alatt ismerünk, s melynek fejlesztése képezi az igen t. miniszterelnök ur önmaga elé tűzött feladatainak egyik részét. De, t. ház, hogyha egyáltalában vizsgáljuk a kormánynak közjogi felfogását, az a törekvés, a mely az én felfogásom szerint ugy a nemzetnek, mint az uralkodóháznak és az uralkodóháznak jogara alatt álló összes államoknak és országoknak együttes hatalmi állása szempontjából elsőrendű, hogy t. i. az 1867 : XII, t.-cz. a maga alkalmazásában megtisztíttassák azoktól a félremagyarázásoktól, azoktól a kétértelműségektől, azoktól a homályosságoktól, a melyeket a későbbi törvényhozásnak ós kormányzásnak egyes cselekedetei abba belevittek, hogy a ma gyár nemzeti szuverén állam, a melyet az 1867 : XII. t.-cz. igenis fentartani akart, nemcsak magunk közt, különböző jámbor tikcziók segélyével, de az egész világ szemeláttára élő és működő valóság legyen az állami és nemzeti életnek minden ágában: mondom, ez a felfogás és törekvés a t. kormány programmjától meglehetősen távol áll. Erre csak egy szimptomát mondok: Ex ungve leonem. Azon törvényjavaslatok közt, melyeket nemrég a kormány azon egészen legitim szándékkal terjesztett a ház elé, hogy ezekkel megmutassa az országnak, hogy az üdvös reformoknak milyen tárházával rendelkezik, egy javaslat foglaltatott, a mely hivatva volna a kormánynak közjogi felfogását különösen kedvező világításba helyezni. Ez a magyar udvarnagyi bíráskodásról szóló törvényjavaslat. Siettek is illetékes körök ezt a törvényjavaslatot nemzeti vívmányként üdvözölni. Én nem is mondom, hogy maga az a tény, hogy ha már az uralkodóház tagjai bizonyos tekintetben kivételes biróság alatt állanak, az ne legyen osztrák biróság, hanem magyarországi vonatkozásaiban magyar biróság, még pedig a rendes magyar bíróságokból alakított biróság, a felebbvitelben jjedig egyenesen a magyar felebbviteli bíróságok; nem mondom, hogy maga ez a tény nem haladás. De hogyha azt a törvényjavaslatot áttekintjük és közelebbről megnézzük annak részletes intézkedéseit, abban bentaláljuk az u. n. főudvarnagyi hivatalt, mint intézkedő hatóságot. Már most én kérdem a t. háztól, hogy melyik magyar törvényen alapul az a főudvarnagyi hivatal, a mely alatt nem a magyarországi udvarnagynak a hivatalát kell érteni, hanem a Bécsben székelő Hofmarschall-Amtot'? Melyik törvényen alapul ez a hivatal, és melyik törvény tette közössé az udvartartásnak ezt a lényeges orgánumát? Ebben az alapgondolatában vívmányt képező törvényjavaslatban impliczite benfoglaltatik az én tudomásom szerint tényleg fennálló közös udvartartásnak törvényesítése, a közös udvar egyik orgánumának magyar törvényben való felemlítése által bizonyos hivatalos teendőinek, hatósági szerepének elismerése. Látjuk, t. ház, már ebből is, hogy a magyar szuverén állam kiépítésének egyik sarkalatos követelményét, azt, hogy a magyar királynak önálló közjogi egyénisége, az osztrák császárétól különböző közjogi egyénisége külsőleg is, az udvartartásban is kifejezésre JUSSOD, a jelenlegi kormány nemcsak magáévá nem teszi, hanem egyik intézkedésében, még pedig olyan intézkedésében, a mely arra van hivatva, hogy nemzeti haladást képviseljen, ezzel a törekvéssel egyenesen ellenkező irányt követ és akar törvényerőre emelni. (Igaz! Ugy van ! bal felöl.) De, t, képviselőház, az igen t. kormánynak és miniszterelnöknek alkotmányjogi felfogását illusztrálja az a felfogás és diagnózis is, a melyet már az obstrukczióról felállit és ennek folytán az ezzel szemben alkalmazott egyik gyógymódja is. Erről azonban most nem akarok szólani; erre beszédemnek végén fogok rátérni, midőn az egész képet néhány fővonásban reaszszumálni szándékozom. Most csak annyit mondok — és ez átmenetet képez a t. kormánynak belügyi politikájára, a mennyiben azt az eddigiekből ismerjük — hogy nagyon jellemző a t. miniszterelnök ur által képviselt politikai irányra nézve az a kirohanás is a Széli-kormány ellen, (Derültség balfelöl.) melyet nem tudott magától megtagadni, midőn ismert indítványát indokolta. (Ellenmondások és felkiáltások jobb felől: Ez félremagyarázás ! Nem volt kirohanás!) Én a szavakhoz nem ragaszkodom; ne mondjuk kirohanásnak, mondjuk, hogy bizonyos tények jóindulatú megállapítása (Derültség a bal- és a szélsöbaloldalon.) és ezen tények indokainak keresése. A tény, a melyet a t. miniszterelnök ur az ő hivatali elődjei fényes képességeinek elismerése mellett konstatál, az a Szélikormány meddősége az alkotások terén. Gr. Tisza István miniszterelnök: A parlamenti alkotások terén ! Gr. Apponyi Albert: Igen, a törvényalkotások terén a parlament hozzájárulásával. Az ok, a melyből a t. miniszterelnök ur ezt a meddőséget levezeti, az, hogy a Szélikormány túlságosan szabadelvűén fogta fel az egész parlamenti rendet, (Felkiáltások jobbfelöl: Megobstruálták!) és a kapaczitáczióra, az erkölcsi erők hatására akarta alapítani a parlamenti rendet. A diagnózis teljesen hamis. A tény sajnosán áll, hogy a Széli-kormány nem volt abban a helyzetben, hogy mindazokat az üdvös intézkedéseket kivívhassa, melyeknek kivitelére vállalkozott. Maradt azonban ebből az érából még egynéhány alkotás, a mely, ha számra nézve 17*
