Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.
Ülésnapok - 1901-400
nárczius 12-én, szombaton. 123 4-00. országos ülés 190b n gyalta az indemnitást; mert bizonyos fokú, mondhatnám, igen nagyfokú bizalom szükséges ahhoz, hogy a kormánynak egész részletesen le nem tárgyalt czélokra szükséges pénzügyi eszközök megadassanak, s ez által részére a politikai hatalom biztosíttassák. Minthogy oly párt, melyet a kormánytól oly kardinális, nagy elvi jelentőségű kérdésekben választ el a különbség, a kormánynak ily eszközöket önként meg nem ajánlhat, természetes dolog, hogy a bizalom hiánya miatt, mint mindig, az indemnitást ez a párt ez alkalommal is megtagadja. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalion.) Lesz alkalmam, t. képviselőház, ennek kapcsán, ha szives lesz türelmével megajándékozni, (Halljuk! Halljuk!) legalább egynéhány vonatkozásban a kormány ismert programmjának néhány pontját feltárva és tehetségem szerint bírálat alá véve kimutatni, hogy ez a bizalomhiány, ez a megtagadás nem szeszély, nem személyes harcznak következménye, vagy személyes antipátiának szüleménye, hanem politikailag indokolt következménye a kormány politikai programmjának. Mielőtt azonban ezt tenném, méltóztassanak megengedni, hogy egy hézagra mutassak rá, mely ezen ügy tárgyalásánál önként szemünkbe ötlik. (Halljuk! Halljuk!) A t. ház azon tagjai, a kik a ház tárgyalásait ezeket megillető figyelemmel kisérik, bizonyára emlékeznek arra, hogy 1903 május elsőjén az akkori kormány egy jelentést terjesztett a ház elé, a mely jelentós egy számvevőszéki jelentéssel felszerelve jött ide, a melyre vonatkozólag megtétetett az elnöki székből a propoziczió, hogy kinyomassák és szétosztassák. Á tárgyalás módjára és rendjére nézve kontroverziák merültek fol. Azt, hogy azóta ezzel mi történt, sem a ház irományai, sem a t. pénzügyminiszter urnak indemnitást kérő javaslata indokolásából, sem a pénzügyi előadó ur imént elhangzott szakszerű beszédéből senki sem tudja. Már pedig, t. képviselőház, azt kell hinnünk, hogy arra a jelentésre valamelyes szükség volt. Tudnunk kell azt is, hogy Széll Kálmán, az akkori miniszterelnök ur, ugyancsak 1903 május elsején ezen javaslat beterjesztése alkalmával mondott beszédében egyenesen kifejezést adott azon óhajtásának — a mely az ő ajkairól hangozván el, azt jelenti, hogy a kormány óhajtása volt, tehát a pénzügyminiszter uré is — hogy az az indemnitási javaslat tárgyalásával együtt tárgyaltassék. Most ha összevetjük, a mint volt szerencsém mondani, hogy az 1903-ban benyújtott javaslatot visszavonta a miniszter ur, később beadta a 424-es számú törvényjavaslatot, most pedig tárgyaljuk a legújabbat: akkor világos az összefüggés abban az irányban, hogy ezzel az indemnitási javaslattal együtt, a kormány óhajtása szerint, tárgyalnunk kellene azt a jelentést, a melyet az indemnitás megszűntekor, 1903 április 30-ika után, május 1-én, a kormány benyújtani szükségesnek tartott. De, t. ház, nemcsak in natura non est saltus, de az államháztartás rendjében sem szabad ily ugrásnak előállania. Ha a kormány a törvényjavaslat harmadik szakaszában felmentvényt kér, akkor az előadó ur szűkszavúsága mellett a kormánytól kell várnunk, hogy megmondja, miért tart ő igényt minden bővebb indokolás és mentegetőzés nélkül a felmentvényre ? Érzem a választ, szinte a levegőben van: hogy hiszen nem ez a kormány ment be a költségvetés nélküli állapotba, hanem más kormány, és igy annak a tényeért ez a kormány nem felelős. Hiszen, ha szorosan vett vád kérdésével foglalkoznánk, akkor erről sokat lehetne beszélni, de itt politikai felelőségről szólunk, a politikai felelőséget az előadó ur is hangoztatja, e felett pedig ily könnyedén napirendre térni és ily magától értetődőnek tartani, hogy a felmentvény a politikai felelőség alól megadatik, egészen természetesnek csak ugy tartanám, ha a jelenlegi kormány oly férfiakból alakult volna, a kik az előző kormányt elvi alapon megbuktatták és helyébe jöttek: a kik azért buktatták meg a kormányt, mert az alkotmányjogi törvényeket megsértette, a mikor költségvetés nélkül kormányozta az országot. Mondom, ha az uj kormány igy került volna az előző helyébe, akkor a felmentvény magából ebből a tényből következnék. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De eltekintve attól, hogy a kormány t. tagjai közt szerencsénk van olyanokat is üdvözölni, a kik a régi kormánynak is tagjai voltak; eltekintve ettől a körülménytől, a mely igen fontos a felelőség kérdésének megállapításánál: a pártok politikai összetétele, a pártok elhelyezkedése és hogy ugy mondjam, — bocsánat a kifejezésért — a kormánynak egy táborból való rekrutálódása, e kérdést nem engedi ily egyszerűen kezelni. Mert hiszen, t. képviselőház, nagyon jól tudom, hogy minden kormány azért tartozik felelőséggel a szó szorosabb értelmében, a mit maga tett. De abból a szempontból, hogy a politikai felelőség alól való felmentés egy bizalomnyilvánitás formájában megadassák, nem közönyös, hogy a kormány tagjai oszlopos tagjai annak a tábornak, a mely azt a költségvetés nélküli állapotot előidézni engedte, a nélkül, hogy azokkal szemben, a kik előidézték, állást foglalt volna és azokat a kormányzásban megakadályozta volna. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon. Mozgás és ellenmondás a jobboldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Vállaljuk is a felelőséget teljes mértékben! Barta Ödön: Hiszen, t. képviselőház, oly könnyen nem engedhetjük át ezt a kérdést. 16*
