Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-394

394. országos ülés Í9i)í \ Kérem, szíveskedjék felöl vasai az interpellácziós-könyvet. Hertelendy László jegyző: Az interpelláczióskönyvben a következő ujabb interpellácziók vannak bejegyezve: Lengyel Zoltán: a magyar államvasutak kezelőinek fizetésemelése tárgyában, a kereskedelemügyi miniszterhez; Lovászy Márton: a honvédségnél rendszeresített különleges alkalmazású törzstisztek kinevezése tárgyában, a honvédelmi miniszterhez; Holló Lajos: a Duna-Tisza-csatorna terveinek tárgyában, a kereskedelemügyi miniszterhez. Elnök: T. ház! Javaslom, hogy a ház az interpellácziók előterjesztésére fél három órakor térjen át. (Zaj.) Holló Lajos: Tekintettel arra, hogy három interpelláczió van, minthogy — gondolom — egy negyedórát szoktak egy-egy interpelláczióra számítani és ezt szokta az elnök ur javaslatba hozni, talán negyedhárom órakor térhetnénk át az interpellácziókra. Mindig így volt. (Zajos felkiáltások jobbról: Ugysem tartják meg!) Ezek komoly interpellácziók. Elnök: A tapasztalat bizonyítja, hogy elég a félóra. A múltkor is négy interpelláczióra egy órát szántunk, de akkor sem tartott ennyi ideig. Javaslom, hogy^ félbáromkor térjünk át az interpellácziókra. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Mcltóztnak elfogadni ? (Igen! a jobboldalon.) A ház tehát félháromkor tér át az interpellácziók tárgyalására. (Mozgás a baloldalon. Felkiáltások a jobboldalon: Zárt ülést akarnak! Csernoch nem irja alá! Éljen Csernoch! Nagy zaj.) Áttérünk most már a napirendre: az igazoló állandó bizottságban a póttagok közül egy rendes tagnak a kisorsolására. (Elnök megejti a sorsolást.) Az igazoló állandó bizottság póttagjai közül rendes taggá Brezovay László sorsoltatott ki. Következik az egyes bizottságokban hiányzó tagok, továbbá az állami anyakönyvekről szóló törvény módosítása tárgyában beadott törvényjavaslat tárgyalására 28 tagú bizottság választása. T. ház! B választásnál a t. ház tagjainak tudomására hozom, hogy a horvátországi képviselő urak nem szavaznak a közigazgatási bizottság tagjaira, továbbá az állami anyakönyvekről szóló törvényczikk módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalására kiküldendő bizottság tagjaira. Erié való tekintettel két urna van a ház asztalán, ugy, hogy egy és ugyanazon szavazás alatt a t. ház horvát tagjai is szavazhatnak. A nagyobb urnába a magyarországi, a kisebbikbe a horvátországi képviselők helyezik el szavazólapjukat A szavazásnál a névsort olvassa Dedovics György jegyző, a távollévőket jegyzi Szőts Pál jegyző ur. Meg fog ejtetni a szavazás. árczius 5-én, szombaton. 5 Dedovics György jegyző (olvassa a névsort, A képviselők beadják szavazólapjukat). Elnök: A szavazólapok kiadatnak a jegyző uraknak, a kik össze fogják számlálni a szavazás eredményét. Következik pirend szerint az 1903. évi ujonczmegajánlásról szóló törvényjavaslat tárgyalásának folytatása és pedig a záró beszédek során Okolicsányi László. Okolicsányi László: T. képviselőház! Az a határozati javaslat, a melyet nekem volt szerencsém benyújtani, arra irányul, hogy a ház fejezze ki bizalmatlanságát a kormány iránt. Határozati javaslatomban röviden meg is jelöltem ezt a bizalmatlanságot és ki kell jelentenem most, körülbelül másfél havi vita után, hogy azok az okok, a melyekre én a bizalmatlanságot alapítom, azóta nagy mértékben szaporodtak és súlyosbodtak. Ezt a bizalmatlanságot a kormány irányában ki lehetne fejezni bármily alkalommal, de helye van ennek különösen akkor, a mikor olyan törvényjavaslat fekszik előttünk, a mely az országtól áldozatokat követel. Különösen indokoltnak tartom ennek a bizalmatlanságnak kifejezését a mostani kormánynyal szemben akkor, a mikor katonai javaslattal állunk szemben. T. ház, az a múlt, a mely a jelenlegi miniszterelnök ur háta mögött áll, az ő eddigi nyilvános szereplése minket arról győzött meg, hogy ő közjogi kérdésekben egyáltalán nem bir azzal az érzékenységgel, a melyet magyar politikustól meg kell követelnünk, de nemcsak, hogy ezzel az érzékenységgel nem bir, hanem mindig a legnagyobb határozottsággal helyezkedett szembe épen a nemzet azon követeléseivel, a melyek közjogi helyzetünk megerősítését a katonai ügyekben czólozzák. A miniszterelnök ur legutóbbi beszédében szintén ilyen, minden magyar közjogi érzéket nélkülöző kijelentésekkel találkozunk és igy nem lehet azon csodálkozni, ha az ő kormányával szemben a legnagyobb fokú bizalmatlansággal viseltetünk. E hó 3-án a miniszterelnök ur, abban a beszédében, a melyet az általános vita berekesztése előtt még jónak látott elmondani, foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy az 1867-es kiegyezési törvényben ez aszó: »közös hadsereg«, külön fordul elő. A mi álláspontunkat akarja a miniszterelnök ur gyengíteni, vagy czáfolni azzal, hogy ugy okoskodik, hogy habár nem használja is a törvény ezt a kifejezést: »közös hadsereg«, de az a hadsereg, a melyről a törvény beszél, oda van állitva mint egy egész hadsereg, a melyben a magyar hadsereg mint annak kiegészítő része benne van, és a mely egységes vezérlettel, vezénylettel és belszervezettel bir. Ebből tehát ő azt következteti, hogy a törvény alkotói, habár nem használták azt a kifejezést, hogy a hadsereg közös, de nem gondolhattak mást, mint egy közös hadsereget. Ez az elmélet, ez az okoskodás valóban dicsőségére válnék egy Lustkandel-