Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-399

39,9. országos ülés i90í márczius 11-én, pénteken. 103 melyeknek legalább a jogot értő és a jog kiszolgáltatásával foglalkozó egyének előtt ismereteseknek, jól betanultaknak kell lenniök. Mert, t. ház, egy háború esetén a polgári személyek olyan engedetlenségbe, olyan ellenszegülésbe sodortathatnak, a mely rájuk nézve életvesztéssel járó büntetést is vonhat maga után, és a melyeket ők tisztán a polgári törvények ismerete és az általános jogrend alapján jogosan hisznek elkövetni, holott egy újonnan kibocsátott és előttük még ismeretlen rendelet alapján ők a katonai bíróságok hatásköre alá esnek. (TJgy van! TJgy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) Azért kérem a t. házat, hogy Deák Ferencznek általam is benyújtott azon határozati javaslata értelmében, a mely 1868 óta az országgyűlési irományok között pihen, de végrehajtva nincs, s a melyben foglaltakat az osztrákok már 1868-ban és 1869-ben teljesítették, — erre nézve ők törvénynyel is bírnak — méltóztassék törvényes intézkedéseket tenni, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) mert különben a következés majd az lesz, hogy az utolsó pillanatban nem lesz idő a törvényhozásra és rendkívüli utón az osztrák törvényt fogják Magyarországon életbeléptetni, a magyar állampolgárok pedig az osztrák törvényeknek rendszere és hatalma alá fognak jutni, még hogyha ez magyar kormányzati intézkedések alapján történnék is, holott nekünk teljesen jogunkban van e kérdésben is saját önálló álláspontot foglalni el, a mely polgári szabadságunk védelmezésére sokkal jobban megfelelő, mint a minőt az osztrákok foglaltak el. (TJgy van ! TJgy van! a szélsobaloldalon) Ezért kérem a t. házat, hogy határozati javaslatomat elfogadni és határozattá emelni méltóztassék. (Helyeslések a szélsobaloldalon.) Elnök: Következik Szluha István záróbeszéde. (Felkiáltások: Nincs itt!) Következik Csávolszky Lajos képviselő ur. (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon.) Csávolszky Lajos: T. képviselőház! (Halljuk !) Midőn határozati javaslatom elfogadását kérem a t. háztól, méltóztassék kegyesen megengedni, hogy a tegnapi események alkalmából egy rövid megjegyzést tehessek. (Halljuk! a szélsobaloldalon.) Ugron Gábor képviselőtársam egy kijelentést tett itt a házban, azt mondván, hogy politikai barátainak megbízásából tette azt. A »Magyarország« czimü napilap pedig, a mely a legilletékesebb e tárgyban, azt mondotta, hogy Ugron Gábor képviselőtársam a »küzdő ellenzék« nevében tette e nyilatkozatát. Minthogy az utolsó parlamenti küzdelmek alatt én is azon képviselők csaportjához tartoztam, a mely rendesen küzdő ellenzéknek neveztetik, e nyilatkozat könnyen arra a félreértésre adhatna alkalmat, hogy én is azok között vagyok, a kiknek megbízásából és nevében Ugron Gábor t, képviselőtársam itt a házban ezen nyilatkozatot tette. Ez nagy tévedés volna. Ez nem való. Ne méltóztassék fontoskodásnak venni részemről, mert sohasem volt tőlem semmi sem távolabb, mint a fontoskodás, de képviselői becsületbeli kötelességem, saját politikai állásom komolysága kényszerit annak kijelentésére, hogy ez nem ugy van, ez tévedés. Mert én nem helyeseltem tegnap sem és nem helyeslem ma sem azt a nyilatkozatot, a melyet Ugron Gábor t, képviselőtársam megtett; mert annak megtételét az ország igazi érdeke nem kivanta; abból az országra semmi előny nem származott, a kormány fenmaradhatásának esélyeit pedig nagyon megnövesztette. (Egy hang a szélsobaloldalon: Ez igaz!) Mert ha ez a nyilatkozat meg nem tétetik, akkor ma itt nem tizenketten vagy tizenhármán lettünk volna, mint küzdő ellenzék a kormánynyal szemben, hanem 115-en (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Hohó!), mig így, mig most, a legrosszabb eset az, hogy időt nyer a kormány; már pedig a latin közmondás szerint, a ki időt nyer, az életet nyer. Ez nem volt czélunk, küzdelmünk czélja nem lehetett az, hogy a kormány életét meghosszabbitsuk és én kötelességemnek tartottam kijelentem, mert én nem örülök az obstrukczió megszüntetésének, hiszen, ha örülnék annak, akkor meg sem kezdtem volna. Én az ország dolgaiban nem ismerek tréfát és van annyi józan eszem, logikám és politikai becsületességem, hogy olyan dolgot meg sem kezdek, hogy olyan küzdelmet meg sem indítok, a melynek leszerelésén később örülnöm kellene. Ezt kötelességem volt kijelenteni. Kérem határozati javaslatom szives elfogadását. Elnök: Következik Mukits Simon képviselő ur zárószava. (Nincs jelen!) Következik tehát Holló Lajos képviselő ur. Holló Lajos: T. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk!) Én azt hiszem, a tegnapi napon lefolyt események után a t. ház nem várja egyikünktől sem, hogy hosszabb beszédben indokolja meg zárószavában határozati javaslatát. Most csak arról lehet szó, hogy mindegyikünk a maga álláspontját röviden körvonalozza és azt a konklúziót levonja, a melyet ebből a küzdelemből mindenkinek a maga határozati javaslata szempontjából levonnia lehetséges és talán szükséges is. Az én határozati javaslatom vonatkozik a magyar államnyelvnek és a magyar államiság jelvényeinek a következő időkben való biztosítására. És azt gondolom, hogy bármiként végződött is ez a küzdelem ebben a pillanatban .. . Madarász József: Elég rosszul! Holló Lajos: . . . ebben az országban megnyugvás addig nem lesz, mig a nemzeti erő . , . (Igaz 1 Ugy van! a baloldalon.) az egész államrendben a maga jogát ki nem vivta és a maga érvényesülését meg nem szerezte. (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) Lehetett ezt a küzdelmet, a melyet most felkeltettünk és mely a nemzetnek érzelmeiben és akaratában erős visszhangot keltett, csillapitó szerekkel, ideiglenes intézkedések-